Nemzetközi - A védők dícsérete
A védők dícsérete

A védők dícsérete

Szathmári AttilaSzathmári Attila
2014/05/25 12:15

Ötgólos Bajnokok Ligája döntő után nem illik fanyalogni. Nem is teszem.

Ötgólos mérkőzés után nem szokás védőkről beszélni, mégis megteszem.

Aki látta ezt a 120 percet, aligha azt kapta, amit várt. Bár ez a kijelentés nem pontos. Nem attól kapta, akitől várta. Mármint a meghatározó gólokat.

Mert valljuk meg: itt és most, illetve Lisszabonban és tegnap, Cristiano Ronaldo, Gareth Bale és Karim Benzema az egyik, míg Diego Costa és David Villa a másik oldalon adós maradt az igazán meghatározó teljesítménnyel. Azzal a teljesítménnyel, amivel a csatárokat mindig kiemelten kezelik egy csapaton belül. Hogy meccseket döntenek el.

Tegnap a két legfontosabb gólt két védőtől kaptuk. Diego Godin fejese csak pár pillanaton múlt, hogy nem lett trófeát érő találat. Sergio Ramosé pedig tudjuk, hogy mit indított el. Lezárhatnánk ezt az egészet azzal, hogy van ilyen, máskor is jöttek előre védők szögletnél, fejeltek gólokat, zártak le meccseket. Mégis, álljunk itt meg egy pillanatra. Tényleg véletlen?

Diego Godin gólja

Diego Godin pályafutása során nagyjából minden huszadik bajnokiján volt eredményes. Ami azt jelenti, hogy jó, ha félévente betalál. Az idény két legfontosabb meccsén, a Barcelona elleni bajnoki „döntőn” és a Real ellen egyaránt eredményes volt, és csak személyes pechje, hogy ebből nem lett duplázás.

Sergio Ramos pályafutása során nagyjából minden tizedik bajnokiján volt eredményes. Ami azt jelenti, hogy jó, ha háromhavonta betalál. Most a két utolsó Bajnokok Ligája meccsén hármat is szerzett. Nem kell különösebben hangsúlyozni, mit ért az a két müncheni találat, és persze a lisszaboni.

Sergio Ramos a ráadásban egyenlített

Két védő. Godin és Ramos. Nem Ronaldo és Costa. Tényleg véletlen? Aligha.

A védők szerepe felértékelődőben. A játék megint változóban. Nem is új keletű dolog ez. Ki ne emlékezne Lilian Thuram esetére. Aki szintén nem volt egy nagy gólvágó. 142 válogatott meccsén két gólt ért el. Azt a kettőt viszont 1998-ban, a Horvátország elleni világbajnoki elődöntőben. Nélküle aligha lett volna bajnok Franciaország. Pedig arról a tornáról is jobban emlékszünk Zidane góljaira a döntőből és minden másra, mint Thuramra.

Egyfelől tehát örvendetes, hogy előtérbe kerülnek olyanok, akik érdemtelenül a háttérbe szorultak, és talán nem Cristiano Ronaldo - az összkép alapján jelentéktelen - negyedik gólja és „örömködése” marad meg az utókornak.

Ám veszélyes üzenete is van a döntőnek. A Bajnokok Ligája sikercsapatai mindig is tükörként szolgáltak a többieknek. Belenéztek, és rájöttek, hogy mit kell másképp tenni a sikerhez. Így katalizált az elmúlt években mini foci-forradalmat Mourinho Intere és Guardiola Barcelonája.

Ugyanígy határozhatja meg egy jó időre a focit Ancelotti Realja és Simeone Atléticója is.

És mit lehetett leszűrni a madridiak csatájából? Védők, agresszivitás, no meg persze csapatmunka. Mint a siker kulcsai.

Közeleg a VB. Még fontosabb meccsek jönnek. Az edzők figyeltek. És levonták a következtetéseket.

Reméljük a legjobbakat.

 

Hozzászólások