Foci - Nagyot placcsanva értünk vissza a szakadék mélyére
Nagyot placcsanva értünk vissza a szakadék mélyére

Nagyot placcsanva értünk vissza a szakadék mélyére

Mártha BenceMártha Bence
2018/03/24 11:14

Rég volt már igazán nagy égésünk hazai pályán, most ezen is gyorsan túlestünk. Andorra, Feröer és Luxemburg idegenben kapta el a nemzet büszkeségét, és bár 2017-ben boldog-boldogtalan agyoncsapta a mieinket, hazai pályán azért még sikerült valamennyit megmenteni a 2016-os lelátói hangulatból.

Mostanra azonban már a szurkolók is érzik, hogy a teljesen előzmény és alapok nélküli Eb-szereplés csak egy sok szerencsés tényező által kifuttatott eredmény volt, és a lelkesítő beszédek ellenére - bár az MTI szemrebbenés nélkül behazudott 9038 nézőt - negyedház fogadta a csapatokat. Fontos kiemelni, hogy ennyien fogadták, mert a lefújás pillanatában már alig néhányan lézengtek a stadionban (még az ultrák is hazamentek a 70. perc környékén), 6-8 perccel a lefújás után a pályaszéli interjúkat pedig már ürességtől kongó lelátók előtt adták a játékosok.

A kezdésnél még voltak páran

De mindennél többet mond a hangulatról, illetve a Leekenst fogadó várakozásokról, hogy a maroknyi tábor negyedóra után már “kurvagyengézett” (oké, 0-2-nél), aztán jött az elnyűhetetlen lelátói logika (szarul játszol = nem küzdesz) megtestesülése, a “hol a szívetek”.

Nem mentegetünk senkit, de…

Lehet röhögcsélni azon, hogy a magyar válogatott gyorsan belerobbantotta a bilit Georges Leekens arcába, de azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy Kazahsztán nem Luxemburg, még kevésbé Andorra. A kazah válogatott gyakorlatilag egyetlen csapatra épül, és ezen a bizonyos csapaton aztán nincs mit nevetnie egyetlen magyar klubcsapatnak sem. Két középpályás, Iszlamhan és Kuat (Kajrat), illetve egy csatár, Hisznyicsenko (Ordabaszü, nem röhög!) kivételével a kazah kezdőcsapat minden játékosa az FK Asztana játékosa.

Azé az Asztanáé, amely ugyan még tízéves klub sincs, de már ilyen rövid idő is elég volt ahhoz, hogy (a selejtezőkkel együtt) 22 Bajnokok Ligája-, és 26 Európa Liga-meccsel büszkélkedhessen. A magyar klubok kis túlzással összesen nem tudtak ennyit összehozni, mióta az Asztana létezik.

A kazah klub 2016-ban nemcsak bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, de hazai pályán veretlen maradt a Benfica, az Atlético Madrid és a Galatasaray ellen. Egy évvel később a BL nem jött össze, de az Európa Ligában újra veretlenek maradtak hazai pályán a csoportkörben, idén pedig tovább is jutottak a csoportjukból, és a Sporting csak 6-4-es összesítéssel ütötte ki őket a legjobb 32 között.

Itt éppen a BL-csoportkörbe jutást ünneplik

Kazahsztán egyébként - ha a FIFA-világranglistán nem is áll valami fényesen - a klub révén nyolc helyet ver az UEFA koeffficiens-listáján a magyarokra, az Asztana pedig a klubok rangsorában a 67. helyen áll. Ezen a listán a legjobb magyar klubként a Videoton a 216.

De ott voltunk a pályán mi is

Igazából mindegy volt, kivel játszottunk péntek este, azokat a hibákat, amiket elkövettünk, valószínűleg a fent említett lista utolsó helyén álló Koszovó is ugyanúgy kihasználta volna, mint Kazahsztán. (Vagy az utolsó előtti Andorra, ha már itt tartunk).

Előfordulhat, hogy ha a legjobb magyar védő, Kádár Tamás a pályán van, nem kapunk ilyen óvodás gólokat, és az is lehet, hogy Sallai Rolanddal kicsit több élet lett volna a támadójátékunkban, ahogy Gera Zoltán is adhatott volna tartást a csapatunk játékának. De arra, amit futball címszóval elővezetett a magyar válogatott, egyetlen hiányzó, az út elején járó szövetségi kapitány rutintalansága, és a gyér érdeklődés okozta apátia sem lehet mentség.

Hatalmas ennyike (MTI

Az első kazah gólhoz hasonlókat, amit első pillantásra négy magyar játékos is megakadályozhatott volna, csak amatőr csapatok kapnak. Az első negyedórában azt a bravúrt mutattuk be, hogy a kazahok összetéveszthették magukat a brazil válogatottal. Ez sem megy mindenkinek.

Leekens a nagy elődök nyomdokában

Nem volt még olyan megalázó vereség a magyar futball vérzivataros történetében, ami után az aktuális szövetségi kapitány ne látott volna biztató jeleket. Leekens, aki egyébként hatalmas dumagép, előzetesen nem sok bepillantást engedett a taktikai elképzeléseibe, abból pedig nem sok derült ki, hogy “szívvel kell harcolni”, és “cél a jó közeg kialakítása”. Bevallom, előzetesen az tetszett, hogy kivágta a keretből a nyafogó, magát máris sztárnak képzelő Sallait (akinek remélem, azért gyorsan megjön az esze, mert óriási szüksége lenne rá a csapatnak).

A hírek szerint a szerkezet, illetve a csapattagok jó része is változni fog a tétmeccsekig, Leekens más szisztémában akarja majd játszatni a csapatot. Viszont - ha már konszenzus van abban, hogy a belga milyen gyorsan és jól átlátta a magyar futballt - valaki megmagyarázhatná, mi járt a fejében, amikor a kazahok elleni kezdőt megalkotta.

Kép: MTI

A védelem ebben az összeállításban még soha nem játszott együtt, és bár Otigba megérdemelt egy esélyt, arról fogalmam sincs, az Eb-n (még jobbhátvédként) elszenvedett sérülése óta kiegyensúlyozottan rossz Fiolában mit látott, és hogy miért játszott egy jobbhátvéd a védelem bal oldalán - mindez egy 37 fős keretből. Azt sem értem, hogy mit akart egy olyan középpályával, aminek a két szélén két olyan támadó játszik, akik még életükben nem szereltek le senkit. Bese botrányos teljesítménye még lehet meglepetés, Botkáé viszont már kevésbé, hiszen ő a másik oldalon játszik, ráadásul hiába mondta el többször is a kapitány, hogy mekkorát harcolt Dzsudzsák, Botkának legtöbbször magányosan kellett felvennie a harcot a kazah jobbszéllel.

Fényűző stadion, csapnivaló gyepszőnyeg

Az egyetlen dolog, ami az utóbbi években fejlődött a magyar labdarúgásban, az infrastruktúra volt. Épült néhány szép stadion (amiket rendszerint jól szemügyre lehet venni, mert a szurkolók nem sokat takarnak ki belőlük), és bár értelemszerűen a rántott sajt herendi porcelánban tálalva sem lesz stroganoff bélszín, legalább mutatós létesítményekben mutathatjuk meg a nagy semmit.

Na, ehhez képest a válogatott otthonának számító (legalábbis amíg a Puskás fel nem épül szerénytelen kétszáz milliárdból) Groupama Aréna nem csak a hangulatában idézte a szocialista korszakot, hanem minőségében is. Túl azon, hogy az egyik tizenhatos kétharmad része úgy nézett ki, mint az amerikai stadionok, amiket felváltva használ a helyi baseball- és amerikaifoci-csapat, a Hawk-eye kamerák felvételén jól látszott, hogy több helyen is ki van rohadva a fű a pályán.

Azt már nehezebb megítélni, hogy ahol zöld volt a fű, ott is botrányos minőségű volt-e a talaj, vagy a játékosoknak okozott gondot egy földön guruló labda megszelidítése, mindenesetre elég gyakoriak voltak a labdakezelési hibák.

2018-ban tízpercnyi futball is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, nem 2017 volt a kisiklás, hanem 2016. Nagyon kell igyekezni, hogy valami kapaszkodót találjunk, és ilyenkor az a helyzet, hogy vagy nagyon rosszkor, vagy nagyon jókor jön a skótok elleni meccs. Ha nyersz, nagyon jókor jött. De hogy ver meg bárkit ez a csapat?

Hozzászólások