Foci - Nagyjából semmi nem szól mellettünk Walesben, de a vak remény is jobb az önámításnál 
Nagyjából semmi nem szól mellettünk Walesben, de a vak remény is jobb az önámításnál 
Fotó: MLSZ

Nagyjából semmi nem szól mellettünk Walesben, de a vak remény is jobb az önámításnál 

Mártha BenceMártha Bence
2019/11/19 11:45
Még a legerősebb összeállításában pályára lépő magyar válogatottnak sem lenne sok esélye, hogy legyőzze Walest Cardiffban, ami persze nem zárja ki, hogy Marco Rossi szedett-vedett csapata megteszi, de önámítás helyett érdemes inkább a selejtezősorozat pozitívumaira koncentrálni. És élvezni, hogy ma ilyen helyzetben léphetünk pályára. 

Túl azon, hogy marhára szeretnénk, ha győzne a magyar válogatott, olyan sok kézzel fogható, szenvtelen tényt nem tudunk felsorakoztatni a mieink walesi győzelme mellett. Illetve egyet talán mégis, bár ez nagyjából azzal egyenértékű, mint amikor a lelkes kommentátor elmondja, hogy egyik csapat még sosem kapott ki ezzal vagy azzal a bíróval.

Szóval jöjjön az, ami mellettünk szól: a 2018-as vb-selejtezőkben Walesnek az utolsó fordulóban hazai pályán egy döntetlen is elég lett volna a pótselejtezőhöz, de meglepetésre kikapott Írországtól, így a szomszéd ment a playoffba helyettük. Ennyi. Nem sok.

Minden más viszont

Az elmúlt három évben a magyar válogatott egyetlen idegenbeli meccsét tudta megnyerni (Bakuban győztünk a mostani sorozatban), még 2016-ban Lettországban nyertünk vb-selejtezőn, és pont addig kell visszamennünk, ha olyan idegenbeli meccset keresünk, ahol nem kaptunk gólt. Ezzel azt is elmondtuk, hogy nem számottevő opció egy mákos gól után végigbekkelnünk a meccset. És ezeket a statisztikákat olyan válogatottak szállították, amelyek nem feltétlenül voltak olyan viharvertek, mint Marco Rossi Walesbe utazó kerete.

Ez gyönyörű voltEz gyönyörű volt Fotó: MLSZ

A legbiztosabb középhátvédünk, illetve az összes balhátvédünk hiányát megfejeljük Kleinheisler eltiltásával, és a sors fanyar tréfájaként a Puskás Aréna nyitómeccsén az egyetlen játékos sérült meg, akinek nagyon nem kellett volna (Kalmár Zsolt). A Walesbe utazó kereten az előző selejtezőkör óta rajta tartottuk a szemünket minden bajnoki fordulóban (ittitt és itt), és bár voltak felvillanások, nem mondhatnánk, hogy van a mostani keretben bombaformában futballozó játékos.

A belső középpályánk mindkét tagja, Nagy Ádám és Pátkai Máté is hosszabb sérülésből tértek vissza, egy-két meccs van a lábukban felépülésük óta. Lesz a kezdőben egy abszolút újoncunk (Nagy Zsolt), hacsak nem kettő, mert a védelem közepén Lang Ádám sem bizonyította Uruguay ellen, hogy feltétlenül ott a helye. Dzsudzsákkal nem tudjuk, mi lesz, engem meglepne, ha a kezdőben kapna szerepet.

És sajnos ellenfél is lesz a pályán

Az idegenbeli vesszőfutásunk még az egyébként közel hibátlan munkát végző Marco Rossi alatt sem javult számottevően, a Nemzetek Ligájában még Észtországban sem tudtuk győzni, a görögöknek és a finneknek még gólt sem rúgtunk. Ehhez képest Wales hazai pályán a mostani sorozatban csak Horvátország ellen veszített pontot, a másik két meccsét megnyerte, és egyébként sem nyerni járnak Cardiffba az ellenfelek. A fent említett, igen fájdalmas ír vereség mellett Dánia tudott Walesben győzni tétmeccsen.

Ennyi kellene csakEnnyi kellene csak Fotó: MLSZ

Az ellenfél kezdőjében a Juventus, a Real Madrid és a Manchester United játékosai állnak majd, és bár ez valójában sokkal kevésbé félelmetes, mint leírva (Bale hosszú hónapok óta csak vergődik, Ramsey alig játszik a folyamatos sérülései miatt, a ManUtd pedig egy középcsapattá silányodott), azért nem kérdés, hogy ki nyer, ha a játéktudás dönt.

A két csapat közti különbség eltüntetéséhez egyszerre kell nagyon sok csillagnak jól állnia, vagy másképp fogalmazva minden külső körülménynek minket kell támogatnia, mert ha tényszerűen közelítjük meg a kérdést, kb. semmi nem szól a mieink győzelme mellett.

Önámítás helyett vak remény

Egyetlen futballmeccs előtt sem tudhatjuk, lesz-e a harmadik percben egy kiállítás + tizenegyes kombó, ami a hátralevő 87 percet is masszívan meghatározza. Nem mondja senki, hogy nem lövünk a lefújás előtti másodpercekben 35-ről egy akkora gólt, hogy felborul a kapu. Benne van a pakliban, hogy óriási szerencsével nyersz meg egy ilyen fontos meccset, és reménykedni lehet is benne, de számítani rá nem szabad.

Volt már ebben a sorozatban óriási mázlink, és pechünk is, de ha őszinték vagyunk, a szerencse eddig inkább támogatott minket. Eleve az, hogy ilyen helyzetből várjuk a Wales elleni meccset, pusztán annak köszönhető, hogy a játékvezető elvette Azerbajdzsán teljesen szabályos gólját a Groupama Arénában. Abban kell reménykednünk, hogy a szerencse továbbra is mellettünk áll, és közben tudnunk kell, hogy ez önmagában még nem garancia a sikerre.

Ahogy a játékosok is hangsúlyozták, mindenkitől a maximum kell Cardiffban. Ha nem jönnek az idegenben szokásosnak mondható egyéni hibák, és tényleg mindenkitől jó teljesítményt látunk, már elégedettek lehetünk a meccs végén akkor is, ha nem jön össze a győzelem.

Érdemes a teljes képet nézni

Azon lehet vitatkozni, hogy a játékunk mennyit fejlődött Marco Rossi irányítása alatt, de hogy eredményekben óriási léptünk előre, az ténykérdés. A negyedik kalapból rajtolva egy fordulóval a zárás előtt továbbjutó helyen állunk, és ez olyan fejlemény, amire talán senki nem számított, maximum reménykedett benne.

Jöhetne az újabb bravúrJöhetne az újabb bravúr Fotó: MLSZ

Ez a selejtezősorozat akkor is bődületes siker, ha nem kijutással ér véget. Pátkai Máté mondta a stadionavató után, hogy “nekünk nem Uruguay-jal kell versenyeznünk”, és ehhez hozzátehetjük, hogy nem is Horvátországgal, vagy Walesszel, de tán még a szlovákokkal sem. Nem vagyunk velük egy súlycsoportban, de míg ez a stadionavatón látványosan derült ki, addig az Eb-selejtezőkben ezt ügyesen palástoltuk. Ennek köszönhetően van a saját kezünkben a sorsunk, ami hatalmas eredmény.

Az már egyébként is biztos, hogy lesz lehetőségünk pótvizsgázni, ha nem járunk sikerrel Walesben, ráadásul sokkal könnyebb feladatok várnak ránk, mint egy cardiffi győzelem. Ez mind-mind fontos pozitívum, amiknek a nagy képet tekintve sokkal nagyobb jelentőségük van, mint adott esetben egy mázlis győzelmnek Walesben.

Csak élvezni kell az esti meccset

Bár a magyar sajtó rongyosra mantrázta a sorsdöntő kifejezést, összességében az a helyzet, hogy elég ritkán játszik sorsdöntő meccseket a magyar válogatott. Ma minden kétséget kizáróan ez lesz a helyzet, így nemcsak büszkék lehetünk rá, hogy eljutottunk idáig, de kutya kötelességünk élvezni is a helyzetet. A nagyokkal játszunk egyenrangú félként, sőt mi indulunk előnyből!

Nem kell csodára számítani, de reménykedni kötelező benne. Közben tudni kell, hogy ha a magyar válogatott tízszer is lejátszhatná a meccset, akkor sem biztos, hogy egyet megnyerne közülük. Szerencsére nekünk semmi más dolgunk nincs, mint leülni a tv elé, és élvezni a pillanatot, amit utoljára a 2016-os Európa-bajnokságon élhettünk át: igazi, vérre menő tétmeccs egy nagyvad ellen. Aki ettől már önmagában nem lesz elégedett, az nem tudom, hol járt az elmúlt három évtizedben. 

Hozzászólások