Foci - Mitől számít valaki minden idők legjobbjának, és mitől nem?
Mitől számít valaki minden idők legjobbjának, és mitől nem?
Fotó: Europress/AFP

Mitől számít valaki minden idők legjobbjának, és mitől nem?

Mátrai MárkMátrai Márk
2019/06/08 10:21

Az egyik leggyakoribb sporttal kapcsolatos kérdés egy baráti beszélgetés során, hogy ki minden idők legjobbja az adott sportágban. Mindenki felsorolja az érveket, amelyek ütköznek egymással, és egy vita alakul ki.

Alapigazság eredetileg nem létezik. Ezek olyan viták, amelyeket bizonyos értelemben lehetetlen megnyerni, ahogy Kobe Bryant is fogalmazott. Valamilyen válaszra mégis szükségünk van, mert az ember nem szereti a megválaszolatlan kérdéseket. Mindenkinek vannak kedvencei, és nincs gond azzal, ha azok mellett ésszerű, logikus, racionális érvekkel érvel. A gond azzal van, amikor a sportolók személyiségét kezdi el firtatni, miközben őt nem is ismeri, vagy egyáltalán nincsenek információi arról, milyen is az az ember valójában!

Mi ezeket az embereket a munkájuk során látjuk a hetük 10 080 percéből kb 90-180 percen át ha fociról van szó, de bokszolók esetén évente kétszer látjuk maximum 36 percen át.

Ezért nagyon óvatosan szabad csak következtetéseket levonnunk a sportolók és az edzők viselkedéséből, mert nem tudjuk, mik azok a folyamatok és történések, amik azokat előidézik, mi pedig információ, ismertség, és tudás hiányában vonunk le következtetéseket.

Amikor pedig ilyen érveket használunk fel a GOAT (Minden idők legjobbja rövidítése angolul)-viták során, onnantól értelmét veszíti az egész érvelés.

Roger Federer vagy Rafael Nadal? Netán Novak Djokovic? Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi? Pelé? Diego Maradona? Muhammad Ali vagy Joe Louis? Michael Schumacher vagy Ayrton Senna? Michael Jordan, vagy valaki más? Tiger Woods vagy Jack Nicklaus? Tom Brady vagy Joe Montana? Ronnie O’Sullivan vagy Stephen Henrdy?

Hányszor tettük fel ezeket a kérdéseket sportágtól függően? A válaszok mégis nagyon nehezen adhatók meg. A laikusok mégis hajlamosak a sportszakmai érvek után személyeskedő érveket felsorolni, felveszi az etika által készített képzeletbeli varázskalapot, és erkölcscsősz módon folytatja a vitát. Ami nevetséges, kicsinyes, és nem egy ésszerűen, és racionálisan gondolkodó emberhez méltó magatartás egy épp ezeket a tulajdonságokat igénybe vevő vita során. Másrészt, nem kis erkölcsi gerinccel kell rendelkezni ahhoz, hogy olyan emberekről nyilatkozzunk, akik teljesen más világban élnek és szocializálódnak nagyjából 3 éves koruktól kezdődően.

Mi GOAT-ként viselkedünk? A munkánkban? A magánéletünkben? A válasz valószínűleg nem, hiszen mindenki hibázik, akkor pedig kik is vagyunk ahhoz, hogy mi másoknak állapítsuk meg, hogy milyen mércét ugorjanak meg egy olyan iparágban, amiben nem is dolgozunk vagy meg sem közelítjük azt a tudást, amely egyáltalán a beszélgetéshez szükséges?

Mindenkinek lehet véleménye. Nincs ezzel baj, sőt, ez az egészséges. Vannak olyanok, akik ezzel a témával több időt foglalkoznak, mert ez a munkájuk, vagy a hobbijuk. Akiknek ez a munkájuk (akik írásban vagy szóban jelentenek a sportról), azoknak kötelességük nem a levegőbe beszélni, hanem utánajárással információkat szerezni, és megismerni a sportot, és annak múltját és jelenét.

Ennek a cikknek apropóját az a fajta közhiedelem ihlette meg, ami Cristiano Ronaldo pályán mutatott viselkedését övezi, és hogy ettől őt nem tarthatjuk minden idők legjobb játékosának.

A Juventus-Ajax BL-negyeddöntő visszavágóján 2-1-es Ajax vezetésnél Ronaldo valószínűleg elkeseredettségében becsúszva szabálytalankodott Veltmannal szemben, amiért jogos sárga lapot kapott. A „csak a neve miatt nem piros” érv azért esik el, mert ez nem volt egy piros lapos becsúszás. Szándékos volt, de nem veszélyeztette Veltman testi épségét, nem használta a stopliját (veszélyes stopli használat), és még csak nem is úgy rúgta meg, hogy nagyon fájjon (mint itt Totti Balotellit), hanem elkaszálta, vagyis becsúszott a labda és Veltman lába közé, és tudta, hogy ő ebben el fog esni.



Pontosan tudjuk, hogy nem kell ahhoz Ronaldónak lenni, hogy ezért nem kapjon valaki piros lapot, elég csak például Fernandinhónak hívni az illetőt, aki minden meccsen bemutat legalább egy ilyet, sokszor még a sárga lapot is megúszva.

Kipécézhetnénk magunknak példákat Ronaldo, Messi, vagy bárki más kapcsán, de ezt GOAT-vitát döntő szituációnak nevezni csökkenti a cím jelentőségét. Nem mintha a játék kb 170 éves történetében nem láttunk volna olyan játékosokat, akik simán megérdemelnék ezt a címet (Diego Maradona, Pelé).

Anélkül, hogy utóbbi kettő érdemeibe belemennénk, tisztában kell lenni azzal, hogy a futball versenyrendszere, és a Bosman-szabály annyira megváltoztatta a futballt, hogy manapság sokkal jobb lehetőségei vannak a sztároknak, mint régen, amikor a politika lekorlátozta az országok közötti szabad mozgás lehetőségét.

Pelének nem játszhatott együtt mondjuk Beckenbauerrel, vagy Eusébióval egy európai sztárklubban, miközben ma létrejöhet egy Messi-Suárez-Neymar csatársor, nem beszélve a sérülésekből való sokkal hatékonyabb felépülésből, amit az orvostudomány fejlődése idézett elő.

Vegyük végig példákat más sportágakból!

Ökölvívásban Muhammad Alit tartják a legnagyobbnak. Ali zsenialitása sokféleképpen tükröződött vissza, és nem csak a ringen belül, hanem a vietnami háborúba való sorkötelezettség megtagadása (ezért börtönbe kellett mennie, feladva karrierjének legszebb éveit), az afroamerikai közösségért hozott áldozataiért. Természetesen ami igazán naggyá tette, az a trash talk-ja volt, de mindenek előtt, lenyűgöző bokszolói képességei. A Joe Frazer és a George Foreman ellen vívott csatái a sportág történetének legemlékezetesebb mérkőzései.

Azonban Ali sem volt ám tökéletes. Mark Kram Manila Szellemei című könyvében alaposan kifejtette, hogy Ali egyáltalán nem olyan tökéletes, mint azt mindenki gondolja.

Ebben a könyvben Kram leírja, hogy Ali miket nyilatkozott a Joe Frazier elleni meccse előtt. Ezek között gorillának és Tamás Bátyjának nevezte őt (amik a legsértőbb rasszista kifejezések közé tartoznak), miközben Frazier semmit nem tett, amivel ezt kiérdemelte volna. Ali, mint afroamerikai, teljesen Frazier ellen fordította mindkettőjük közösségét, ami sok minden, csak nem „GOAT-ra jellemző viselkedés”. Frazier soha nem bocsátott meg Alinak.

Emellett kihasználta a muszlimokat Kram szerint, ami egyáltalán nem elrugaszkodott a valóságtól.

Ez egy borzasztó, „bully”-ként való viselkedés, ami egy belső bizonytalanságra utal Ali esetében (bully=nincs jó magyar fordítás rá, azok a fajta gyerekek, akik fizikálisan vagy verbálisan bántalmazzák a társaikat óvodában vagy iskolában). Pont neki kell így viselkednie egy másik afroamerikaival szemben, mikor ezt a közösséget így is elegen elnyomják igazságtalanságok árán?

Ettől Ali nem lenne méltó a minden idők legjobbja címre?

Dehogynem méltó rá. Mert olyan eredményeket ért el, olyan stílusban az ökölvívásban, amilyeneket az előtt, és azóta sem produkáltak. Természetesen lehet Rocky Marcianót, vagy Joe Louis-t jobbnak tartani, hiszen ismerve ezen két bunyós rezüméjét, ez egyáltalán nem lenne tiszteletlen Alival szemben.

 

Forma-1 kapcsán általában Michael Schumacher és Ayrton Senna neve szokott felmerülni. Itt nehéz zöld ágra vergődni, hiszen Schumachert a hét vb-címe egy külön kategóriába emeli őt.

A felhalmozott rekordok, a vb-címek száma, és olyan vezetési tulajdonságok, amelyeket gyakorlatilag senki mástól nem láttunk, feljogosítja őt arra, hogy GOAT legyen. Ám, ha 1994-es és az 1997-es világbajnokságot eldöntő utolsó futamra, egészen pontosan a Damon Hillel és Jacques Villeneuve-el való ütközésére gondolunk (utóbbi után kizárták az egész világbajnokságból visszamenőleg), azokat komoly fekete pontként tartják számon Schumacher pályafutásának bizonyítványában. Lehet ettől még GOAT? Persze, ugyanis egy majdnem 20 éves pályafutást nem befolyásol két verseny két incidense.


Ayrton Senna is lehetne minden idők legjobbja, hiszen valószínűleg ő minden idők legtehetségesebb pilótája. Olyan dolgokat láttunk tőle, amit másoktól nem, elég ha esős teljesítményeire gondolunk. Bár tragikus halála előtt nyert 3 vb-címet, neki is megvoltak a csatái Alain Prosttal, amik nem mindig tüntették fel a brazilt valamiféle erkölcsi bajnokként, miközben csak a győzni akarás vezérelte.


Tehetsége, lenyűgöző karaktere, és sikeressége a legnépszerűbb brazillá tette egy olyan országban, ahol a labdarúgás mindenek fölött áll.


Kosárlabdában Michael Jordant tartják minden idők legjobb játékosának, bár az X-generációtól lefelé vannak olyanok, akik LeBron James jobbnak tartják nála.

Jordan versenyszelleme, és a pályán mutatott kegyetlen természete nem tűntette fel őt sem egyfajta Mahatma Ghandiként.

Ha valaki elolvassa a Jordan Rules című könyvet Sam Smith-től, láthatja, hogy Jordan mekkora egy seggfej volt, és gyakorlatilag az egész Chicago Bulls csapat távozni akart az 1990-91-es szezonban, mert MJ annyira gonosz, és gyökér volt.

-          1990-ben a Keleti Főcsoport döntő 7. meccse előtt Scottie Pippen súlyos migréntől szenvedett, és ki kellett hagynia a mérkőzést, amelyet végül elveszített a Bulls, és Jordannek tovább kellett várnia első bajnoki címére. Onnantól fogva amikor gyengébb meccse volt Pippennek, Jordan odaszólt, „Egy kis fejfájás, Scottie?”

-          Egyszer Jordan 34 pontot dobott megfázással, és a fejére tett törölközővel jól mutatta betegségét, ám az igazság az volt, hogy napokon át golfozott, éjjelente pedig kártyázott. Horace Grant azt mondta a törölközős jelentre: „Lehet, azt gondolta, hogy valaki nem tudja, hogy beteg?”

-          Grant egy meccs után azt üvöltötte az öltözőben, „Csesszed meg MJ, téged csak a pontjaid érdekelnek, ezt mindenki tudja! Csak saját magaddal törődsz!” MJ válasza: „Egy idióta vagy. Az összes játékunkat elszúrtad, amit valaha csináltunk. Túl hülye vagy, hogy figurákra emlékezz! Meg fogunk tőled szabadulni.”

-          Az egyik legemlékezetesebb, amikor egy edzésen Jordan saját csapattársát, a Golden State Warriors jelenlegi edzőjét, Steve Kerrt ököllel verte állon.

Azonban ezek nem jelentik azt, hogy ne ő legyen minden idők legjobb kosárlabdázója. A hat bajnoki címe, hat döntő MVP-címe, öt MVP-díja, számtalan egyéb rekordja, sikere, és csodálatos játéka tette őt azzá. Bármilyen statisztikát nézünk, újat vagy régit, esetleg csak a játékát elemezzük, soha nem láttunk olyan kosárlabdázót, mint Michael Jeffrey Jordan.

mj.jpg Fotó: Google

Golfban Tiger Woods és Jack Nicklaus neve merül fel a kérdés kapcsán.

Ahogy teniszben, úgy golfban is a legfontosabb fokmérő a megnyert Major tornák (teniszben Grand Slamek) száma az általánosan elfogadott a közönség köreiben. Nicklaus 18-at nyert 1963 és 1986 között. Woods 15-öt nyert, az elsőt 21 évesen a Mastersen, ami történelmileg nehéz hely volt az afroamerikai közösség számára, a golf ugyanis általában a gazdag, fehér férfiak sportja, és évtizedeken át tudták ellehetetleníteni a feketék számára a részvételt (1990-ig nem volt afroamerikai klubtagja az Augusta-i klubnak).

Woods azonban elpusztított minden akadályt, a Nike először gyártott golfozóra specializált termékeket. Az afroamerikai közösség megszerette a golfot, amelynek nagyon jót tett a sportág népszerűségének megnövekedése, és ez volt az egyik szomorú pontja Woods kb. 10 éves szenvedésének, mert nagyon sokan csak miatta nézték a játékot.

2000 és 2002 között úgy dominált, mint valószínűleg senki más a történelemben, más sportágakat is ideértve. A fogadóirodákban létrejött a Tiger vs Field fogadási esemény (Tiger vs Mezőny), ami tökéletesen illusztrálta Woods dominanciáját.

Ami viszont egyes emberekben megbotránkoztatást keltett, az Woods pályán mutatott viselkedése volt. Ütőket dobált, káromkodott, amit a mikrofonok felkaptak, ezek a cselekedetek pedig egyáltalán nem tartozott a természetesek közé a golfpályán.

Sokak ezért nem is szerették őt, de nem lehetett mit kezdeni zseniális játékával, és ütéseivel, amelyek között volt olyan, amit soha senki mástól nem láttunk. Karaktere új szintre emelte a golf népszerűségét.



Továbbá lehet említeni a botrányt, amikor kiderült, hogy több, mint 100 nővel megcsalta a feleségét, szponzorok léptek le mellőle, és egy teljesen abnormális sajtótájékoztatót kellett tartania, ahol gyakorlatilag a szexuális életéről beszélt egy világ előtt, édesanyjával az első sorban ülve.

Képzeljük csak el, hogy ez mennyire nonszensz egy szituáció! Persze, az emberek együtt éreznek a feleségével, és valahol természetes, hogy azt akarjuk, hogy bűnhődjön, de az, hogy ezért pl. az Electronic Arts megvonja a szponzori támogatást tőle, és közröhej tárgyává váljon, az valahol a társadalom betegsége.


tw.jpg 1. sor jobbról második helyen ül Tiger édesanyjaFotó: Google

Ez valószínűleg abból fakad, hogy ezek a sportolók/színészek/énekesek a tehetségükből élnek, mi pedig csak vágyakozni tudunk, hogy olyanok legyünk, mint ők, és amikor a legkisebb vétséget is elkövetik, ami a mi értékrendünknek nem felel meg, azonnal máglyára vetjük őket, talán mert örülünk, hogy nem csak mi vagyunk önzők, nem csak mi csapunk be másokat.

Majd amikor Woods 11 év szünet után újra Majort nyer, mindenki mondja, hogy micsoda feltámadás a pokolból, miközben ugyanezek az emberek döngölték őt a földbe annak idején!

Igen, Tiger Woods sok embert becsapott. Talán nem is akar afroamerikai lenni (kablinázsiainak vallotta magát a rendőrségen). Karrierje csúcsán káromkodott és ütőket hajigált a pályán.

Ettől még simán lehet minden idők legjobb golfozója. Az emberek nem ezekre fognak emlékezni, hanem arra a 16. lyukra a Mastersen, vagy arra a képre, ahogy emberek százai rohanva követik őt 2018 őszén a Tour Championships utolsó lyukához, hogy lássák, ahogy először tornát nyer 5 év után, vagy hogy keresztszalag-szakadással nyerte meg a 2008-as US Opent.

tw1.jpg Woodsot kíséri a közönség a Tour Championships utolsó lyukáhozFotó: Google

Sznúkerben Stephen Hendry-t és Ronnie O’Sullivant szokás megnevezni a minden idők legjobbja vitákban. Hendry hét vb-címe a legtöbb, míg O’Sullivannek öt vb-trófeája van. Mindkettőjüknek 36 ranglista tornagyőzelme van, amiben O’Sullivannek valószínűleg több lesz, hiszen még aktív, és hat éve mindig nyer legalább egy tornát.

O’Sullivan eggyel több Majort nyert (19; Masters, Világbajnokság, UK Championship), a három helyszínből kettőn rekorder 7-7 sikerrel.

Senki nem lőtt több 147-es, maximális break-et, mint O’Sullivan (15), és idén eljutott az 1000 100-as break-ig is, természetesen elsőként a történelemben (250-el van többje, mint Hendry-nek a 2. helyen).

Természetesen Hendry-nek is sok rekordja van, és lehet érvelni mindkettőjük mellett. O’Sullivan pályafutása során azonban volt néhány olyan szituáció, amikor sokan elpártoltak tőle, a legemlékezetesebb, amikor éppen Hendry ellen feladta a UK Championship negyeddöntőjét egy rossz lökést követően frame közben.

Meg is büntették érte, és persze, ilyet nem csinálhatsz a televíziós társasággal, annak nézőivel, és a helyszíni nézőkkel, de ezeknél vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben. O’Sullivan ekkor komoly depresszióval küzdött, ami nem meglepő, hiszen szülei egy drogelvonón találkoztak például, szóval nyilvánvalóan örökölt mentális problémákra való hajlamot.

Nagyon sokat kellett magával dolgoznia O’Sullivannek, amiben segítette őt Dr. Steve Peters pszichológus is, aki nagyban segítette ahhoz, hogy O’Sullivan emberként és a világ legjobb sznúkereseként is működni tudjon.

Teniszben is nagyon gyakori a vita Federer, Nadal, és Djokovic kapcsán, és mindegyikük mellett számtalan érvet fel lehet sorolni, akár az, hogy Federer milyen beteg módon dominált 2004 és 2007 között, vagy, hogy Nadal a rengeteg sérülése ellenére ért el ennyi mindent, vagy, hogy Djokovic egész pályafutása során meg kellett, hogy küzdjön ezzel a két legendával.

Bár ő nem szerepel minden idők legjobb amerikai futballistája vitákban, maximum csak a futók között, de annak ellenére, hogy OJ Simpson egy gyilkos, és fegyveres rablást végrehajtó bűnöző, saját afroamerikai közösségét elutasító, később megölt feleségét többször bántalmazó pszichopata, elvitathatatlan, hogy ő minden idők egyik legjobb futója, amit előbb a USC egyetemen, majd a Buffalo Bills csapatában az NFL-ben is bizonyította.




A valóságot megmagyarázó információkhoz hozzá lehet jutni akár írott, akár online formában, és ezek segítik megérteni, hogy mi miért történt, és könnyebben tudunk igazságos és a valósághoz közelebbi képet festeni arról, amit látunk, és ezek alapján tudjuk értékelni a sportolókat.



Hozzászólások