Foci - Miért lehet jövőre az OGC Nice a szezon meglepetéscsapata?
Miért lehet jövőre az OGC Nice a szezon meglepetéscsapata?
Fotó: Europress/AFP

Miért lehet jövőre az OGC Nice a szezon meglepetéscsapata?

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2020/08/04 18:55
NIZZA - Hiányposztokra való igazolás, okos költekezés, gyors reakcióidő a piacon - az OGC Nice a nyári átigazolási időszak legérdekesebb rajtját vette a francia bajnokságban. Megnézzük, mire lehet ez elég jövőre.


A francia bajnokság gazdasági hasznát nem kell bemutatni a befektetői világnak. Vannak, akik már elfoglalták a helyüket és túl vannak már pár sikeres és sikertelen hullámon (Dimitri Ribolovjev Monacóban); vannak, ahol a kezdeti döccenők után most hajtottak rá a gyorsítósávra (Gérard Lopez Lille-ben) és akad, ahol minden döntés csak ront a helyzetetn (GACP befektetési alap Bordeaux-ban). És ott van az OGC Nice, amely ott tart, hogy a tavalyi tulajdonosváltás után egyre okosabban lépeget a sakktáblán.

2 fokot fel, 1 fokot le

Egy Ligue1 klubnak (leszámítva a legtetejét) a kihívás mindig ugyanaz: hogyan lehet adásvételből profitot termelni úgy, hogy azzal ne ássa alá a szükséges feltételnek számító sportteljesítményt. A trading-féle játékospolitika csapdája ugyanaz, mint a rulettasztalos szerencsejátékozóé, aki a jó sorozat közben éhesebb lesz, de közben elégeti a zsetonjait.

Az OGC Nice története ilyen szempontból érdekes ciklusokkal van tele. Jean-Paul Rivere helyi ingatlanmogul saját homokozóként fejlesztette a klubot, a 2010-es évek elején elhozta Claude Puelt amolyan koordinátor-edzőnek, aki Julien Fournier szakmai igazgatóval mélységében reformálta meg, milyen kritériumok mentén haladjon az akadémiai képzés. A felnőtt csapat játéka koherensebbé vált és a scouting-részleg is jelentős bővülésen és szürkeállomány-növekedésen esett át. Később Lucien Favre vette át a gyeplőt, aki a korábbi alapra építve elérte a klub történetének legjobb bajnoki pontszámát (78 ponttal 3. hely).

2016-ban történt egy rövid kínai tulajdonosi átvétel, amely során Rivere távozni kényszerült, tavaly viszont megjelent a sportpiacon markáns tényezőnek számító INEOS, élén az angol multimilliárdos Jeremy Ratcliffel, aki visszaültette a korábban menesztett elnököt és sportigazgatót és azt mondta: „folytassák”. Tavaly még nem történtek látványos befektetések Kasper Dolbergen kívül, idén viszont beszerezték:

  • Hassane Kamarát, a Stade de Reims egyik ígéretes balhátvédjét
  • Rony Lopest, a Monacót megjárt, a Sevillában viszont lyukra futott támadót
  • Morgan Schneiderlint, a francia válogatott korábbi középpályását, az Everton egyik kulcsemberét
  • Robson Bambut, a Paranaense fiatal hátsó pillérjét
  • Flavius Daniliucot, a Bayern München korosztályos csapatának belső védőjét
  • Az öt játékos együtt nem került többe 20 millió eurónál.

    Tegyük hozzá, hogy nem hosszabbították meg Adam Ounas kölcsönszerződését és eladták Ignatius Ganagót a Lens-nek 6 millió euróért, és a mérleg még szebb képest fest. Az igazolások önmagukban is felkeltik az érdeklődést, de a profilok is mind indokolhatók.

    Patrick Vieirának bőven van barkácsolnivalója

    A vezetőedző Patrick Vieira ujjlenyomatát nehéz kiolvasni a csapaton, stílusát egyszerre határozza meg származása és a pillanatnyi környezete. Az 1998-as francia válogatott több edzővé vált tagjához hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonít a csapatszemléletnek, a mentalitásnak, a játékosokkal való kapcsolatnak. A védekezést tartja alapnak és meghagyja az egyéni kreativitást az elöl játszó embereinek.

    Fonákja ugyanakkor, hogy tavaly ezerféle játékrendszert próbált ki és nem alakult ki igazán markáns kontúr a csapat körül. Alapnak vehető, hogy Vieira Nizzája labdabirtoklásban erős (54,2%, 3. legmagasabb a Ligue1-ben), és a 87%-os passzpontosságuk is a második legnagyobb a bajnokságban, igaz, övék a legtöbb rövid passz is, ami valahol összefügg az előző tényezővel. A Nice játszik a legtöbbet a saját védelmi harmadában (az idő 30%-át), ez a fajta kockázatkerülés mégsem jelenik meg a védelmi mutatókban.

    Ha ugyanis picit beleássuk magunkat az összetettebb indikátorokban, azt látjuk, hogy tavaly több gólszerzési lehetőséget adtak az ellenfeleiknek (xGA), azok is jobb minőségűek lettek (Big Chances against) és kontrákból is ők kapták a legtöbb gólt a Ligue 1 mezőnyében. Utóbbi magyarázható azzal, hogy a középső középpályások (Wylan Cyprien és Pierre Lees-Melou) szeretnek előre merészkedni és a 36 éves Dante is egyre nehezebben galoppol hátra, ha az ellenfél lendületből vezeti rá a labdát. Ebben pedig óriási segítség lehet két fiatal, de még gyúrható védő (Daniliuc, Robson) és egy bíztósító-jelleggel használt ember a középpályán (Schneiderlin). 

    Tegyük még hozzá, hogy Adam Ounas helyére érkezik Rony Lopes, hogy Amine Gouiri a Lyon egyik legnagyobb korosztályos tehetsége, aki lényegében elöl mindent meg tud csinálni, amit Kasper Dolberg nem, hogy Hassan Kamara valószínűleg az ingyen távozó Malang Sarr helyére érkezik és szépen kivehető, hogy a problémákat nemcsak megoldották, de közben lefektették az alapjait annak, hogy a csapat jövőre szintet lépjen.

    Mindezt már július végén - ami több mint jó jel a jövőre nézve.

    Hozzászólások