Mit adhat a Paris Saint-Germainnek Mauricio Pochettino?

“15 nap múlva vissza fog térni, és újra a csúcson lesz” - nyilatkozta Marcelo Bielsa 2019 novemberében, amikor szellemi mentoráltját, Mauricio Pochettinót kirúgták a Tottenham éléről. Kicsit több mint egy évvel később a francia fővárosban kezd új kalandba. De ami szép házasságnak tűnik, az könnyen darázsfészekké válhat.

Vissza a start-mezőre. A Paris Saint-Germain vezetése úgy döntött, véget vet egy megfáradt kapcsolatnak és Thomas Tuchel után egy hasonlóan éles kontúrokkal érkező edzőt nevez ki. Mauricio Pochettino poggyászában megbújik a presztízs, a fegyelem és a játékfilozófia ígérete. Igaz, a trófeás szekrénye még üres.

Tuchelnél az utolsó cseppet pohárban a német Sport 1 csatornának adott nyilatkozata jelentette, ahol elmondta: sokszor úgy érzi, mintha nem is futballedző lenne, hanem „sportpolitikus”. Túl azon, hogy megkötötte a maga kompromisszumait, két és fél éve olyan helyzeteknek volt kitéve, melyekből nem lehetett csak edzésmódszerekkel kikecmeregni.

Mert mi is a PSG valójában? A nyáron Dortmundba igazolt Thomas Meunier szerint „4 évnyi bulizással eltöltött idő.” Bulvárügyek tömkelege. Most éppen Neymar többszáz fős brazíliai szülinapi bulija, amit az érintett eddig nevetve tagadott, annak ellenére, hogy értesülések szerint a szokásosnál is több autó parkolt le mangaratibai hajléka előtt, a környező hotelekben megugrott a szobafoglalások száma és egy helyi zenekar is elismerte, hogy foglalást kaptak egy földalatti bulihelyiségben való fellépésre.

A PSG egyszerre több és kevesebb, mint egy futballklub.

Egyszerre luxusmárka és a Kelet vitrinje a Nyugat előtt. Sportklub és meghosszabbított állami minisztérium. Egy sztáregylet, egy álomgyár, mögötte a 70-es évektől egymás kezére játszó francia politikai elit. A modern rabszolgaság vére, verejtéke és olajmilliók tömkelege. Egy hely, ahol minden a permanens káosz állapotában leledzik és nem találni két vektort, mely egy irányba mutatna.

Ebbe csöppen bele Pochettino. Ha sok párhuzamot is tud felmutatni Thomas Tuchellel, és szellemi közösséget vall Marcelo Bielsával, mégsem lehet azt mondani róla, hogy fejet hajtana a dogmák előtt. Nem ragaszkodik iskolákhoz vagy taktikai formációkhoz.

Pochettino egy nyugodt személyiség, egy csendes vezér, akinek játékfelfogását három tényezővel lehetne leírni: intenzitás, flexibilitás és rendezett rendezetlenség.

“Gyakran érzem úgy, hogy az edzéseink intenzívebbek, mint a meccseink." – nyilatkozta korábbi főnökéről a Tottenham kapusa, Hugo Lloris. Pochettino edzései ebben átfedést mutatnak a Bielsával. Nála is felbukkan a játékosok által egyszerre kedvelt és gyűlölt „murderball”: 11 a 11 ellen, normál pályán, ahol a vonalak mellett álló segédedzők azonnal visszadobják a labdát, ha az elhagyná a játékteret.

Nincs megállás labda nélkül sem, ahol kimondott elvárás az ellenfél zaklatása. “Pochettino azt kérte tőlünk, hogy ne hagyjunk időt az ellenfélnek.” - nyilatkozta Morgan Schneiderlin, aki még a Southamptonnál dolgozott vele. “A lehető leggyorsabban, az ellenfél térfelén minél magasabb helyen akarja visszaszerezni a labdát, ezért jellemzően egy támadó indítja a letámadást, nekünk pedig le kell követnünk a mozgását.” Bármilyen játékrendszert is alkalmaz, Pochettino nem hagy időt az ellenfélnek. 2015 és 2018 közötti Tottenhamje az egyik legjobb értéket tudta felmutatni a letámadás erősségét jelző PPDA (passes allowed per defensive action) mutatóban.

A rugalmasságnak két vetülete is megmutatkozik Pochettinonál. Egyfelől képes olyan játéktervet kidolgozni, ahol lemond a labdáról, mint tette azt 2019-ben a Manchester City elleni Bajnokok Ligája visszavágón, ahol 34%-os labdabirtoklás mellett jutottak tovább, hogy később 60%-kal győzzék le az utolsó pillanatban az Ajax Amsterdamot. Másfelől a taktikai alakzatok sincsenek kőbe vésve. Az említett City elleni meccs úgy folyt le, mint egy sakkjátszma: Pochettino a visszavágón kezdetben egy 4-3-3-ra váltó gyémánt 4-4-2-vel indított, majd Kevin de Bruyne elmozgásai miatt 4-2-3-1-re módosított, hogy végül egy lapos 4-4-2-vel lakatolja le a meccset.

„Mindig a flexibilitást keressük.” – nyilatkozta Pochettino még az El Paisnak 2019-ben. „A játékrendszerek csak struktúrák, amelyek a kiindulópontot jelentik, de csak alapot adnak a játék lefolyásához. Ezért szoktam beszélni inkább taktikai alakulásról, mintsem alakzatokról.” Tottenhamje úgy működött, mint egy bűvös kocka, ahol a folyamatos elmozgások, helycserés váltások és a vonalak közti átjárások hatására a csapat úgy tudott változni, hogy közben nem folyt szét. A londoni időszakát bemutató BraveNew World c. könyvben ezért is referálnak úgy a csapat játékára, mint „rendezetlenség a rendben”.

Pochettino elvekkel érkezik és ismeri a 15 évvel ezelőtti PSG viszonyait.

Csapatkapitánya volt a katariak előtti Párizs utolsó glamour-korszakának, ahol megfért egymás mellett Nicholas Anelka, Ronaldinho és Frédéric Déhu. 15 évet ugorva az időben ott tartunk, hogy az alapcsapat cseréi is válogatott játékosok. Ebben rejlik Pochettino kihívása: nem kell magasabb elvárásokat támasztania – azokat már 2011 óta lefektették az új tulajdonosok.

Ebben zavarosban bármikor leránthatja egy örvény Pochettinót. Ahol az elnök számtalan más tisztségéből kifolyólag több időt tölt diplomáciai feladatokkal, ott cincognak az egerek. Ahol a sportigazgató éjfél előtt pár perccel ránt be néhány kölcsön-opciót, ott könnyen eluralkodik a tehetetlenség. Ahol letagadnak szülinapi dzsemborikat, ott nehéz kereteket szabni. Úgy kell megugorni az eddig meg nem ugrott lécet, hogy közben lavírozni kell a szeszélyek, a pusmogások és a fondorlatok között.

Pochettino a L’Equipe-nek 2017-ben azt nyilatkozta: “amikor közel 10 éve elkezdtem a karrierem, hajthatatlan és rugalmatlan voltam, semmiben sem egyezkedtem, nem kötöttem alkut senkivel. Ma az ellenkezője vagyok: a lehető legrugalmasabban állok a munkához és mindent megtárgyalok, amit meg lehet tárgyalni.”

Ha Pochettino sikerrel akar járni ott, ahol Emery és Tuchel is elbukott, jobb lesz visszavedlenie azzá, aki az Espanyolnál volt. Párizsban az alkunak komoly ára van.