Magyar foci - Kiszenvedtük
Kiszenvedtük
Fotó: mti

Kiszenvedtük


2014/10/14 22:45

Annak idején, még a Veszprém vezetőedzőjeként Mocsai Lajosnak volt az a szokása, hogy noha az MKB jóval ügyesebb és jobb játékosokból állt, mint aktuális csoportellenfele, mindig tudott mondani két-három olyan mondatot egy elvben sima meccs előtt, amit követően az ember már kezdett izgulni, hogy meglesz-e.

Valahogy így volt a legtöbb szurkoló a magyar válogatott Feröer elleni találkozóját megelőzően, mondván azért az észteket is épphogy verték az angolok vasárnap, Máltán is megszenvedtek az olaszok, a hollandok kikaptak Izlandon, és az első fordulóban Wales is csak Gareth Bale-nek köszönhette, hogy nyert az andorrai műfüvön. Ráadásul a sziget félprofi játékosait - nagyon - senki sem szórta meg az utóbbi időben, az olaszok 2011-ben csak 1-0 nyertek ellenük idegenben, egy évvel később a svédek 2-1-re. Ettől még tény: a legutóbbi 19 hivatalos mérkőzésükből 17-et elveszítettek, győzniük egyedül az egyelőre tényleg csak pofozógépnek jó Gibraltárral szemben sikerült (a pontokon pedig a kazahokkal osztozkodtak vb-selejtezőn.) Röviden: kevés olyan meccs van, ami jelenleg hazánk legjobbjainak a kötelező kategóriája, ez az volt.

Öt helyen változott a magyar válogatott összeállítása a bukaresti meccshez képest, ami a tűzhöz közel lévőket egyáltalán nem lepte meg. Arról már napok óta lehetett tudni, hogy Király helyett az újonc Dibusz Dénes áll majd a kapuban, Tőzsér Dániel játékára is komoly esély volt, Nikolics Nemanja pedig azzal, hogy megtalálták a posztját, és valóban veszélyesen szállt be szombaton, szintén joggal aspirált a kezdőcsapatba kerülésre. (Korcsmár és Elek sérülés miatt dőlt ki.)

A mérkőzés eleje közel sem volt olyan, amilyennek elképzeltük. Dibusz szenzációsan nagy bravúrja kellett ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba, amit követően szépen lassan azért csak sikerült átvenni az irányítást, majd megszerezni a vezetést Szalai Ádámnak köszönhetően. A hazaiak nem adták fel, és noha óriási ziccerig nem jutottak, nem nyugodhattunk meg.

A szünetben cserélt Dárdai Pál, Nikolics helyére Fiola érkezett, így Gera és Simon is egy sorral feljebb mehetett, a debütáló paksi pedig a védelem jobb oldalán szerepelt. Akadt aggodalom a második félidő elején is, nem volt túl jó érzés azt látni, hogy a védőink néha csak rugdossák előre a labdákat Feröer ellen. De kiszenvedtük. Biztos, hogy ebből is sokat lehet majd tanulni, a lényeg a három pont, de ennél azért könnyebbre számítottunk.

A győzelem viszont fontos. Nem csak a kijutási esélyek megőrzése, és a blama elkerülése miatt, hanem a fiatal edzők miatt is. Mert ez a csapat, és személy szerint Dárdai Pál is azért küzd, hogy azok az ifjú szakemberek, akik megjárták külföldet, vagy még most is ott tanulnak (Bódog Tamás, Lőw Zsolt) egy idő után esélyt kapjanak itthon. Mert ez a hazai labdarúgás esélye.

Finnország ellen lesz néhány nap az újabb dolgok elsajátítására. Ha annyit fejlődik a csapat, mint a mostani időszakban, akkor még a rossz rajt ellenére is bizakodhatunk majd az Eb-részvételben.

A Mocsai-féle vonal pedig máshol is megfigyelhető, hiszen a kézilabda-válogatottnál szokhattuk meg az irányítása idején, hogy az utolsó pillanatig izgulnunk kell minden összecsapásukon. Ott azért általában ünnepelhettünk, reméljük Dárdainál is így lesz.

Hozzászólások