Magyar foci - Just win, baby!
Just win, baby!
Fotó: Europress/AFP

Just win, baby!

Rév DánielRév Dániel
2014/11/15 19:15

Azoknak, akik nem ismerik az amerikai futball történetét, nehéz Al Davist valakihez hasonlítani. Már 20 évesen egyetemi edző volt, 33 évesen pedig vezetőedző és general manager lett (ez a pozíció egy NFL csapat első számú pozíciója, ha nem számítjuk a sokszor nem igazán aktív tulajdonosokat). Volt ligakomisszár, majd szűk negyven éven át, 2011-ben bekövetkezett haláláig volt a Raiders csapattulajdonosa, és general managere. A 60-as, 70-es években fantasztikus sikereket ért el csapatával, az utóbbi években elég gyengének számító csapat ebben az időszakban az AFL majd az egyesített NFL egyik legjobbjának számított.

Davis nagyon furcsa, hektikus ember volt. Sokszor olyan döntéseket hozott, amelyeket mindenki furcsállt, és ezek közül, ahogy idősödött, egyre kevesebb bizonyult jónak. De a hőskor Raiderse az egyik leginkább félt csapat volt a profi amerikai fociban. Davis több hangzatos szlogent épített be a csapat kultúrájába, de a legfontosabb ez volt: "Just win, baby!". Talán a legjobb fordítása: Csak nyerjünk, srácok! Davisnek mindegy volt, hogy a játékosai alattomosak, nagyszájúak, sportszerűtlenek, csak a győzelem számított.

Al Davis 2005-ben, egy Raiders meccsen

Ez a szlogen jutott eszembe pénteken, amikor a francia játékvezető lefújta a magyar-finn meccset. A találkozó nagy része során a finnek voltak jobbak, egy szörnyű meccsen sokszor csak a szerencsén múlott, hogy nem szerezték meg a vezetést. Azon gondolkoztam, hogy mi értelme van annak a játéknak Szalai lehozatala után, ami a támadásokat elsősorban a szélről történő beívelésekre építette fel, úgy, hogy nem volt olyan ember a célpontok között, aki magas, jól fejelő játékos lenne. Aztán mégis ez vezetett sikerre.

Dárdai Pál, amikor szeptemberben átvette a magyar válogatott irányítását, pontosan tudta, hogy ezzel a kerettel nem lehet kiütéses győzelmeket aratni. De küzdős, kiszenvedett sikereket igen. Az első jel a bukaresti 1-1 volt, amikor vesztett helyzetből sikerült talpra állni, és szerezni egy pontot olyan környezetben, amelynél ellenségesebben magyar játékos nem nagyon szerepelhet. Néhány nappal később jött az első győzelem, a Feröer-szigetek idegenbeli legyőzése pénteken vált igazán értékessé, amikor ugyanez a feröeri csapat Pireuszban tudta megverni Görögországot.

Ha már görögök. 2004-ben szurkolóként ott lehettem az athéni olimpián, bő egy hónappal azután, hogy Görögország megnyerte az EB-t. Szinte minden autón, épületen görög zászló volt, olyan eufória uralkodott az országban, amilyet nehéz elképzelni. Többen büszkén viselték a görög csapat eredményeit, pedig az eredménysor nem volt éppen meggyőző: 2-1, 1-1, 1-2, 1-0, 1-0, 1-0. De felidézhetem a 2010-es világbajnokságot is, ahol a spanyol csapat az alábbi eredménysorral nyert vb-t (még ha a játék maga ennél előremutatóbb is volt): 0-1, 2-0, 2-1, 1-0, 1-0, 1-0, 1-0.

Azt hiszem, hogy egy focirajongónak két dolog okozhat igazán örömöt: a szép játék, és ha a csapata nyer. Az utóbbi 20 évben a mi válogatottunk nagyon ritkán játszott szépen, és nem úgy néz ki, hogy a jövőben visszatérhet a Mágikus Magyarok becenév a nemzetközi sajtóba. Úgyhogy örömforrásként csak a győzelem marad. Mindegy hogyan, csak nyerjünk, srácok!

Hozzászólások