Magyar foci - Hintsük be sóval? - III
Hintsük be sóval? - III
Dzsudzsák Balázson 12 millió eurót keresett a PSV (Fotó: Europress/Getty)

Hintsük be sóval? - III

Rév DánielRév Dániel
2014/08/01 17:43
  • Már akkor, amikor a magyar labdarúgás még korántsem volt olyan válságban, mint amilyen válságba került azóta; már akkor, amikor mindössze annyi történt, hogy a szurkolók szerint Törőcsik és Nyilasi nem érte el Puskás és Albert szintjét, később pedig Détári maradt el Törőéktől, akkor is sűrűn lehetett hallani egy mondatot a lelátókon: Be kéne tiltani ezt az egészet!! Azóta annyi történt, hogy a válságból tényleg válság lett, éppen ezért a lelátókon az idézett mondatot akár kevésbé borgőzös torkokból is hallhatnánk, már ha maradt volna ott még valaki. Mármint a lelátókon. Ebben a jó harminc évben próbálkoztunk már jóformán mindennel, talán csak eggyel nem: Mi lenne ha megszüntetnénk a profi futballt Magyarországon? Tényleg, mi lenne? Ezt a kérdést próbáljuk körüljárni az elkövetkező hetekben!

Nem tudok másként tekinteni erre a témára, mint szurkolóként. 1985-ben születtem, ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek az életéből kimaradtak a magyar focisikerek. Szerencsére a mexikói vb még nincs meg, azóta meg tudjuk, világversenyen nem szerepelt a magyar válogatott. Három dologra emlékszem vissza szívesen: amikor egy erdei iskolában hitetlenkedve kérdeztem vissza, hogy "Tényleg 3-0-ra nyerte a Fradi?", amikor egy hajón rendezett bulin telefonon érdeklődtünk, hogy "Na, feljutott a Debrecen?", és amikor néhány héttel később egy online szöveges közvetítést bújtam egy barátomnál, hogy négy közé jutott-e az "úhúsz".

De vajon normális dolog-e az, hogy egy ember, aki az átlagosnál sokkal jobban vonzódik a sportokhoz, mondjuk 22 évnyi "amióta az eszemet tudom" után három olyan pillanatot tudjon felidézni, amikor a magyar labdarúgás meghatározó örömhöz juttatta?

Öt éve volt a magyar foci utolsó kiemelkedő eredménye

Az a magyar labdarúgás, amelyben - adóinak befizetése révén - szinte mindenki érdekelt valamilyen szinten. Mert azt gyorsan be lehet látni, hogy ha kivennénk ebből az egyenletből a teljesen vagy félig meddig állami pénzeket, akkor ez a szépen felépített, PR-hadműveletek sorával körbevett, egyre szebb és modernebb stadionokba betett magyar foci kártyavárként omlana össze. Még így is sikerült összehozni egy év alatt négymilliárd forint veszteséget. Öt csapat volt nyereséges. Elképesztő.

Szóval mi lenne, ha nem lenne profi labdarúgás. Sokak számára a profi szó értelmezésének már így sem felel meg, én megmaradnék annál a jelentésnél, hogy az ebben részt vevő emberek ebből élnek. Szurkolói szemmel szerintem ez lenne:

1. Egy olyan magyar bajnokság, ahol a játékosok az edzések mellett dolgoznak. Vannak ilyen bajnokságok külföldön, és itthon is, megyei osztályokban, a települések lakosságának egy kis része elmegy hétvégente megnézni a meccseket, és vannak igen komoly rangadók is.

2. A magyar klubcsapatok közül talán eggyel kevesebb indulhatna el a nemzetközi kupákban, az lenne a kérdés, hogy ezek tudnak-e meglepetést okozni a szlovák, finn vagy ciprusi klubokkal szemben. (Ennél sokkal most sem tartunk előrébb...)

3. Az utánpótlás-nevelést mindenképpen meg kellene őrizni, az lenne az ideális, ha a mostaninál sokkal több gyerek focizhatna, aztán akik közülük igazán tehetségesek, azok elmehetnének külföldre, akik pedig annyira azért nem, tanulhatnának, elhelyezkedhetnének valahol, és játszhatnának a magyar bajnokságban.

4. A külföldre kerülő magyar tehetségekből egy, a mostaninál valószínűleg erősebb magyar válogatott állna össze, hiszen fiatal kortól kezdve magasabb szintű képzést kapnának a focisták, és sokáig ismeretlenek maradnának a hazai közvélemény előtt, így nem válnának túl fiatalon "sztárrá", legalábbis a szónak a Magyarországon elkoptatott jelentésévé. A válogatott népszerűbb lenne, komoly ellenfelek ellen, igazán tétre menő találkozókon minden bizonnyal megtelne az új Puskás stadion is.

Ez azért, így első ránézésre, nem hangzana olyan rosszul. De nyilvánvaló, hogy ez egy utópia, már csak azért is, mert ez a sport sokaknak szívügye, és közülük néhányan vannak olyan helyzetben, hogy mesterségesen is fenntartassák ezt a rendszert.

Sokan a német példát hozzák fel akkor, amikor azon gondolkodnak, hogy a semmiből kellene elölről kezdeni a magyar futball felépítését. Azzal tökéletesen egyetértek, hogy a problémában meghatározó része van annak a közegnek, amely évtizedek óta körülveszi a mi focinkat. Lehet, hogy tényleg ez inkább a probléma maga, mint egy része annak. Szinte biztos, hogy ha beimportálnánk néhány külföldi szakembert (nem csak edzőket, hanem magába a szervezeti felépítésbe vezetőket, játékosmegfigyelőket, stb.), akkor nagyon hamar elérhető lenne a fejlődés. Szerintem azonban Németországhoz mi túl kicsik vagyunk. Van viszont egy példa, amelyet (talán egy kicsit alacsonyabb szinten) mi is elérhetnénk: Hollandiáé.

Ahogy a Trollfocin írnák: Bešićért 4,8 millió fontot fizetett az Everton, Messiért nem

Fantasztikus utánpótlás-nevelő klubok ontják magukból a remek játékosokat, van egy-két kirakatcsapat, amelyben rengeteg a 20 év körüli játékos, akik megmutathatják magukat a válogatottban és a nagy nemzetközi kupákban is. Ezek a klubok nagyrészt abból élnek, hogy játékosokat nevelnek ki, és őket eladva tudják fenntartani magukat, vagy fiatal tehetségeket vesznek, és komoly haszonnal adják tovább a befutott játékosokat (lásd Dzsudzsák). Jó példa Muhamed Bešić esete, akit az Everton másfél milliárd forintért vett meg a Ferencvárostól. Oda kellene eljutni, hogy évente néhány Bešić-szintű játékost kitermel a magyar labdarúgás, amivel meg lehetne állítani a lefelé vezető spirált.

Ha pedig erre nem képes, akkor tényleg behinthetjük sóval...

Hozzászólások