Magyar - Ezúttal Luxemburg volt a Soros
Ezúttal Luxemburg volt a Soros
Fotó: Europress/AFP

Ezúttal Luxemburg volt a Soros

Szabó GáborSzabó Gábor
2017/11/10 15:01

A sport nem az a területe az életnek, ahol büntetlenül lehet csalni. Még a foci sem az. Erre úgy tízéves koromban jöttem rá, amikor az öcsémmel érintőztünk az árkádok alatt, és néha módosítani próbáltam az eredményen. Én voltam az idősebb, néha mégis rászorultam, hogy az életkor jogán belenyúljak a meccsbe. Nem azért, mert egyszerűbb volt azt mondani, hogy én vezetek mondjuk egál helyett, hanem azért, mert nem volt más mód. Mégsem kaphat ki az ember az öccsétől. Ő volt az ügyesebb, én viszont a nagyobb.

Hamar rájöttem azonban, hogy azokat a meccseket, ahol csaltam, többnyire elveszítettem, így aztán fel is hagytam az egésszel. Hülye nem voltam, csak ügyetlen. Lehet mondani tehát, hogy nem a sportemberi nagyság, hanem a győzni akarás terelt a fair play felé, de ez nagyjából mindegy, azt hiszem. Tízéves lehettem ekkor, mint mondtam, bőven volt még időm elgondolkodni a miérteken.

Először valami magasabb erőben hittem - pedig nem kaptunk vallásos nevelést -, úgy gondoltam, valaki fentről mindent lát, és megbüntet, amiért rosszul számoltam. (De facto csaltam, de azért ilyen erős szavakat akkoriban még nem használtam magammal szemben). Később azért finomodott az álláspontom a "miért"-et illetően, de ami a lényeget illeti, nem változott. Tudom, hogy hosszú távon a sportban nem éri meg csalni.

A magyar labdarúgás jelenleg csalásra épül, mert 2017 Európájában, az, ha valaki nem üzleti alapon finanszíroz valamit, csalásnak számít.

A magyar labdarúgás egy velejéig romlott közeg volt, amióta élek, és aki 2010-ben azt gondolta, hogy majd minden jobb lesz attól, ha a közösből egy még nagyobb szeletet hasítunk ki számára, az nyilvánvalóan tévedett. Mivel nem az alulfinanszírozottság a magyar foci fő problémája, hanem a közeg fertőzöttsége, egy szemernyit sem lett jobb azáltal, hogy beültettek mindenkit egy Rolls-Royce-ba, és megtriplázták majd mindenki bérét. Mindezt persze sejteni lehetett előre is, hiszen ez a megoldás az élet egyetlen területén sem kecsegtet különösebb eredménnyel.

Ezt persze a társadalom jelentős része előre is tudta, apró szépséghiba azonban, hogy a döntéseket nem ők hozták. Ezt a szélesebb konszenzust mutatja egyébként a stadionépítések jelentős társadalmi elutasítottsága is. Jelen pillanatban aligha van olyan kérdés, amiben ilyen szinten egyetértene az országban szinte mindenki, és amibe ilyen bátran szembe menne még a legbigottabb kormánypárti szavazó is a hivatalos kánonnal.

Az andorrai és a luxemburgi zakó arra volt jó, hogy belássuk: ha tényleg normális focit szeretnénk, nem pedig csak egy soha véget nem érő éjjelt, akkor nem fogjuk tudni elkerülni, hogy tisztességesen működtessük azt.

Ha hosszú távon szeretnénk sikereket elérni, akkor nem hazudhatjuk, hogy a tv-s jogok ennyit vagy annyit érnek, amikor mindenki tudja, hogy nem érik a negyedét se. Ha hosszú távon szeretnénk sikeresek lenni, akkor nem fizethetünk ki több pénzt egyetlen játékosnak, edzőnek sem, mint amennyit valójában megérdemel, mert ennek ez lesz az eredménye. Ha hosszú távú sikereket szeretnénk, akkor mindennek függenie kell attól, hogy a termék valójában eladható-e, hogy az emberek igazából kíváncsiak-e rá, és nem lehet felépíteni egy virtuális valóságot, ilyen meg olyan magasabb rendű érdekekre hivatkozva.

A sport egészen egyszerűen nem így működik. Ott a legvégső pillanatban ott állsz szemben az ellenféllel, és senki másra nem számíthatsz magadon, és legfeljebb a csapattársaidon kívül. Nem módosíthatsz utólag a szabályokon, nem számolhatod másként, ahogyan te szeretnéd. Vannak szabályok, melyeket be kell tartanod. Akkor is ha Nyugat-Európából jöttél, akkor is, ha keletről.

A sportban csalni csak ideig-óráig lehet. Itt végül mindig kiderül minden, végül mindig beáraznak.

Hol egy 0-1-gyel, hol egy 1-2-vel, hol egy 1-8-cal.

Hozzászólások