Magyar foci - Dzsudzsák Balázs felemelkedése és hazatérése – avagy Debrecenből Debrecenbe 5 lépésben
Debrecenből Debrecenbe 5 lépésben – Dzsudzsák Balázs felemelkedése és hazatérése
Fotó: Europress/AFP

Dzsudzsák Balázs felemelkedése és hazatérése – avagy Debrecenből Debrecenbe 5 lépésben

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2020/09/23 18:05
12 év után ismét Debrecenben, immáron a másodosztályban Dzsudzsák Balázs 108-szoros magyar válogatott. Hogy mi történt azóta, és mi várható a közeljövőben, alább megpróbáljuk összefoglalni.

Háromszoros magyar és egyszeres holland bajnok, holland szuperkupa-győztes, 2010-12 között háromszor az év labdarúgója Magyarországon. 180-szor húzta magára a válogatott mezt, így Király Gáborral holtversenyben csúcstartó. Nem zárható ki, hogy 34 évesen leginkább ez viszi vissza a focipályára egy másodosztályú klubba, még ha az első sikereinek helyszíne is. Marco Rossi szövetségi kapitány ugyanis két alapfeltételt adott meg a válogatott behívóhoz: 1) legyen klubja, 2) Magyarországról csak az első osztályból jöhet. Ez utóbbi feltételt azóta visszavonta.

De ne siessünk ennyire előre, hanem elevenítsük fel az elmúlt majd' másfél évtized legfontosabb sarokköveit. Nulladik lépésként álljon itt egy idézet egy 1996. augusztusi Nemzeti Sportból:

„A '86-os korosztályban az FTC végzett az élen, 3-2-re győzte le a Debreceni Olasz Focisuli csapatát. A harmadik a Szolnok gárdája lett. A legjobb támadó játékos Kozár Péter (FTC), védő Cziczás Sándor (Szolnok), kapus Szép Róbert (PVSK), a gólkirály Dzsudzsák Balázs (DOFS) lett.”

Minden bizonnyal ez volt Dzsudzsák első említése a magyar sajtóban, amit aztán sok másik követett.

Debreceni aranyévek

2002-ben Szima Gábor helyi vállalkozó résztulajdont vett a debreceni futballban, és az addig szürke középcsapattal hamarosan az éremosztó helyeken kellett számolni. Az első két év harmadik helye után 2004-től megindult a henger: a következő hat bajnoki szezonból ötöt a hajdúságiak nyertek (aztán még kettőt, 2012-ben és 2014-ben). A kétezres évek aranygenerációjának tagja volt a 2004-ben még csak 18 éves Dzsudzsák Balázs is. Az első évben olyanokkal együtt lett bajnok, akik meghatározták ezeket az éveket: Böőr Zoltán, Szatmári Csaba, Dombi Tibor, Madar Csaba, Sándor Tamás vagy az ezredforduló meghatározó Dunaferrjéből érkező Éger László vagy Nikolov Balázs.

2009-ben negyedik bajnoki címével ősszel a DVSC második magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Ennek azonban Dzsudzsák már nem volt részese.

Szabad szemmel látható idegenlégiós

A csapat még abban az évben ismét bajnok lett, Dzsudzsák pedig 17 bajnoki meccsen is pályára lépett. Ezt követően azonban csak hét év múlva lett bajnok a csapat, akkor már a magyar légiós nélkül. A következő évben szerepeltek a Bajnokok Ligájában, ahol 1 szerzett ponttal a csoport utolsó helyén végeztek.

Nagyjából eddig tartott Dzsudzsák BL-szereplése, ami éppen 1 ponttal volt több, mint amit a Debrecen a következő szezonban elért. Ennél komolyabb részvétele volt az ezredfordulón Király Gábornak és Dárdai Pálnak az egyenes kieséses szakaszig jutó Hertha Berlinnel vagy később Bodnár Lászlónak a Dinamo Kijevvel. A folytatásban volt néhány jó év az Európa Ligában, különösen a 2010/11-es, amikor a legjobb nyolcig jutott a csapat, és amelyik szakaszban volt mérkőzés, hogy Dzsudzsák viselte a kapitányi szalagot. Ebben az évben a csoportban összesorsolták a DVSC-vel. A hollandok mindkét meccset könnyen nyerték, Dzsudzsák pedig Debrecenben még gólt is szerzett.

Egy lefelé tartó, de továbbra is meghatározó holland csapat alapembere volt. Ugyanannyi évet töltött el itt, mint Debrecenben, de többet és nagyobb klubok ellen játszott, állandóan ott volt az európai vérkeringésben. Könnyen kommunikálható, látványos fejlődés volt mindez neki is, amit szívesen kitett az ablakba a hazai sportsajtó is. Legjobb éveiben sorra jelentek meg az európai topklubok átigazolási pletykái, amik közül később aztán semmi nem lett igaz. Népszerűségét tetézte, hogy az EA Sports minden évben megújuló FIFA játékprogram marketing anyagaiban is feltűnt, ahol egyébként Ronaldinho, Kaká vagy Wayne Rooney volt a főszereplő.

Úticél: Dagesztán

Mint a holland bajnokság egyik legjobb és legjobban fizetett játékosa, a hazai sajtó úgy kezelte őt, mint valamelyik top bajnokság következő igazoltja. Mindenképpen a szintugrást várta el a hazai általános és szakmai közvélemény. Szóba került német és olasz csapat, rendszeres érdeklődésről volt hír Liverpoolból, és 2010-ben egyértelműnek tűnt a török Fenerbahce szándéka.

2011 áprilisában azonban mindenki lázasan a térkép után nyúlt, amikor Dzsudzsák játékosügynöke annyit mondott: Anzsi Mahacskala. Átigazolása várható volt, bár talán a választása meglepő lehet” – nyilatkozta az igazolás után Marcel Brands, a holland csapat technikai igazgatója. Persze meglepett mindenkit, de nemcsak azért, mert az orosz bajnokság eddig alig ismert, újonnan viszont anyagilag kipárnázott klubjáról volt szó. A csapat tagja lett ekkortájt a pályájának már bőven túl a csúcsán Roberto Carlos és a rekordfizetéssel érkező Samuel Eto'o is. A csapat edzője pedig Guus Hiddink volt. Dzsudzsák beívelései Európa-szerte ismertek voltak, nem volt tehát véletlen, hogy gólpasszonként 10,000 euró bónuszt kapott. Minden pompa ellenére a klub új projektje minimum ambivalens. Nagyon ritka, hogy egy csapat minden háttér nélkül a vágyott magasságokba érkezik, ráadásul a helyi villongásokkal telt Dagesztánban az UEFA sem engedte lejátszani a hazai pályára tervezett nemzetközi mérkőzéseket. Nem is csoda, hiszen maguk a játékosok is Moszkvából repültek a hazai meccsekre.

Gólpasszra sajnos nem volt példa. Noha négy évre szerződött, 2011 júliusában, szezon közepén kezdett Dzsudzsák, de 8 bajnoki mérkőzés után

a 2012-es bajnokságot már a Dinamo Moszkva játékosaként kezdte. A 19 milliós átigazolási díj – ami a mai napig minden idők legnagyobb, magyar játékosért kiadott összege – azt mutatta, az ilyen dagesztáni kalandok okozta kisiklások helyrehozhatóak.

Egy fontos dolog azonban – akár igaz, akár igaztalan módon – megmaradt a közvélemény fejében: Dzsudzsák az igazán nagy csapatok helyett a pénzt választotta.

A moszkvai évek ismét stabilitást hoztak. 3,5 évad alatt megint sok mérkőzést játszott a bajnokságban, több gólpasszt és gólt is lőtt. A csapattal ismét ott volt az Európa Ligában, egyszer 16 közé is került, ahol a Napoli állta útját. Valószínűleg ez a Nápoly elleni otthoni, 2015 márciusi gól nélküli döntetlen volt az utolsó európai kupameccse.

Európa-bajnokság a szemek előtt

2015 nyarán már eléggé látszott, hogy klubpályafutása felfelé már nem fog tovább ívelni. 29 évesen még lehetett volna egy komolyabb váltás, de a 10 millió Eurónál még mindig értékesebb középpályás rendkívül áron alul, 1,6 millióért került a török Bursasporba. Ez az összeg kicsit több, mint fele annak, amit a Debrecen kapott hét évvel korábban.

Mindeközben azonban egyre meghatározóbb alakja lett a magyar válogatottnak. Már 2007 nyarán bemutatkozott egy Görögország elleni idegenben játszott Eb-selejtezőn, majd a sorozat hátralévő meccsein már folyamatosan kezdett. Elég hamar alapemberré vált, emlékezetes gólt lőtt többek között Finnországban 2010-ben, ahol a 91. percben az ő találatával nyertünk 2-1-re. Ez volt az Egervári időszak felfelé tartó szakasza, ami Hollandiában, az emlékezetes 8-1-gyel ért véget.

50 éve volt, hogy végleg elhagytuk a futballelitet | Eurosport

Az 1970-es mexikói labdarúgó-világbajnokság volt az első olyan, amelyiken szerettünk volna részt venni, de mégsem sikerült. Ez a mára rutinfeladattá váló tevékenység akkor majdnem annyira romba döntötte az országot, mint az elveszített '54-es berni döntő. De mi történt azon a végzetes selejtezőn 1969. december 3-án, amikor jöttek a csehszlovákok?

A következő selejtezősorozat első mérkőzésén itthon kaptunk ki Észak-Írországtól, ami az akkori kapitány Pintér Attila utolsó meccsét jelentette. Ezt követte a Dárdai-Storck időszak, amikor 2016-os, a mieink részvételével a zajló Európa-bajnokságban csúcsosodott ki.

Ezek voltak azok az évek, amikor látszott már Dzsudzsáknak is: az európai színpadra már csak a nemzeti válogatott tagjaként tud kijutni. Ezt azonban eddig még nem érte el, volt tehát, ami motiválja.

Ez volt a közös nevező a szurkolókkal is. „Dzsudzsák elment ugyan sok pénzért nevesincs csapatokhoz ahelyett, hogy nagy klubban játszott volna (hogy valós esély volt-e erre, az más kérdés), de a válogatottat húzza felfelé.” Talán ennek a mentalitásnak gyümölcsét aratta le a portugálok elleni Eb csoportmeccsen, ahol pályafutása során először és eddig utoljára két gólt is lőtt.

30+ és hazatérés

A 2015/16-os évad tehát sokkal inkább a válogatottról szólt, mintsem a török középcsapatban eltöltött átlagosan szürke szezonról. A hangsúlyeltolás azonban kifizetődő volt:

Azt véltem, minden csodálatos lesz – sajnos tévedtem. Hamar kiderült, hogy más a mentalitás arrafelé, kesze-kusza volt minden. Az igazsághoz tartozik, hogy nem tudtam olyan szinten teljesíteni, mint ahogy szerettem volna, szerencsére ennek a válogatott nem látta kárát” –

nyilatkozta nem sokkal az Európa bajnokság után a Nemzeti Sportnak. Noha ezzel az Eb-vel teljesen kiiratkozott az európai klubfociból, az arab al-Vahda mégis megduplázta a játékos egy évvel korábbi vételárát, és kijjebb tolta a karrier végét.

Az új szövetségi kapitány, Marco Rossi érkezésével ugyanis gyakran veszélybe került Dzsudzsák válogatott szereplése is. Az olasz szakember ragaszkodott és ma is ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan játékos veheti fel a válogatott mezt, akinek van aktuális klubja. Rossi pedig nem kertelt, és többször kihagyta a később éppen klubot kereső játékost, aki pedig korábban alapember volt.

Csányi Sándor MLSZ-elnök és Dzsudzsák Balázs 100. válogatott mérkőzésén Horvátország ellen 2019 márciusábanCsányi Sándor MLSZ-elnök és Dzsudzsák Balázs 100. válogatott mérkőzésén Horvátország ellen 2019 márciusábanFotó: Europress/AFP

A Debrecen tavalyi kiesése az NB1-ből különös reakciót eredményezett. Az eddigi tulajdonrészét eladó Szima Gábor helyett szinte teljes egészében Debrecen városa lett az új tulajdonos, ami után több sok játékos tért a cívisvárosba. A Ferencváros cserekapusán, Gróf Dávidon túl több régi, korábbi debreceni is visszatért: így tett Varga József, a korábban Debrecennel bajnok Korhut Mihály, és tegnap Dzsudzsák Balázs. Az átigazolás jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a hivatalos bejelentés előtt néhány nappal maga Kósa Lajos, a város korábbi polgármestere, a Fidesz erős embere nyilatkozta a helyi tévében:

„Van nálunk egy kereseti korlát, amit senki esetében sem lépünk át, nem teszünk kivételt, de ha nem talál magának csapatot, akkor Balázs szívesen tér vissza Debrecenbe. Most már nagyon közel állunk a megegyezéshez. Folyamatosan kapcsolatban álltunk a menedzserével, Vörösbaranyi Józseffel és Balázzsal is, szerintem jönni fog.”

Tehát úgy tűnik, a legmagasabb szinteken dőlt el Dzsudzsák hazatérése a magyar másodosztályba, amit kedden hivatalossá is tettek, majd délután többezer ember előtt nyilvános edzésen bemutatkozott maga a főszereplő is. 12 év után visszatért tehát a játékos, aki a modern futballban térképre helyezte Magyarországot, és akiben idehaza milliók vélték megtestesülni a válogatott visszatérését Európába.

Hogy mi a következő lépés? Hogy a Debrecen immáron többnyire önkormányzati pénzből visszakerül az NB 1-be, valószínűleg nem kérdés. Hogy ezzel az igazolással Dzsudzsák visszakerül-e a válogatottba? Valószínűleg igen. Hogy majd' 35 évesen ott lesz-e élete második Európa-bajnokságán (ha egyáltalán megtartják)? Ha a válogatott kijut a pótselejtezőn, valószínűleg igen.

Sok még a kérdés, de egy biztos: könnyen nézünk hosszú, sűrű szezon elé.

Hozzászólások