Magyar foci - Álom, álom...
Álom, álom...
Fotó: Europress/AFP

Álom, álom...


2014/07/31 23:23

Nem úgy alakult, ahogyan azt az ember előzetesen tervezte. Eredetileg július 31-én este héttől a Szusza Ferenc Stadionban a magyar U19-es labdarúgó válogatottnak kellett volna vívnia a finálét a korosztályos Európa-bajnokságon. Ilyen-olyan okokból kifolyólag a csapat már a csoportkört sem élte túl. Igaz, legalább a jövő évi U20-as vb-szereplés megvan, egyetlen megnyert meccsel.

Érthető módon ezután kisebb lett a tornát övező figyelem, de a döntőre így is érdemes volt kimenni. Pláne úgy, ha van az ismerősök között olyan budapesti születésű, de azért inkább német fiatal, aki családjával és cimborájával jelenleg nyaral hazánkban.

Arról, hogy Németországban mekkora futballőrület van a világbajnoki címet követően, sokat elmond, hogy a srácok egy névre szóló pólóval leptek meg, amin a német címer fölött már négy – vb-elsőséget jelölő – csillag található. Amikor az odaút alatt arról kérdeztek, mennyien férnek be a stadionba, nem tudtam eldönteni, hogy a 13 ezres szám milyen hatást vált ki belőlük. Azért a Bundesliga 43 ezres átlagnézőszáma tényleg más szint. Az viszont óriási örömöt jelentett, hogy a szotyi-kóla kombinációért csak 650 forintot kellett fizetniük. „Ezt nálunk nem úszod meg négy euró alatt” – jött a válasz. Persze a napraforgómag itthon bevett fogyasztási szokásával meg kellett ismertetni őket, de úgy tűnik, ha egyszer elkezdi az ember, nemzetiségtől függetlenül képtelen abbahagyni. A tökéletes este nem sokkal később azzal folytatódott, hogy egyikük kezében landolt az egyik ajándéklabda, amit a játékosok a hagyományoknak megfelelően kirúgtak a lelátóra. Néha a kisebb nézőszámnak is akad előnye...

Az erős félház VIP részlegében elég sok valóban fontos embert fel lehetett fedezni. A magyarok – Csányi Sándor, Pintér Attila, Szalai László – mellett ott voltak a németek: Wolfgang Niersbach, a Német Labdarúgó Szövetség elnöke, Hansi Flick, a felnőtt válogatott másodedzője, Horst Hrubesch, az U21-esek szövetségi edzője, valamint Thomas Doll, a Ferencváros trénere is. Nem kellett csalódniuk.

A taktikai felállás ugyanaz volt, mint a nagyoknál. Ezeket a gyerekeket (?!) – például a Leverkusenben villogó Brandtot – szemmel láthatóan már most be lehetne dobni a felnőtt nemzeti együttesbe is. Simán el lehetett szórakozni azzal, hogy most Boateng szerelt, Höwedes rúgta előre a labdát, Bender jött vissza védekezni, mert – igaz, még egy picit alacsonyabb színvonalon – ezek a fiatalok tökéletesen tisztában vannak a feladatukkal, a taktikával. Arról ne is beszéljünk, hogy a legtöbbjük simán három évvel idősebbnek néz ki.

A nem túl jó helyzetkihasználás miatt nyertek csak 1-0-ra Portugália ellen, a meccs simán lehetett volna 3-1 is. Megérdemelten győztek, ünnepelhettek, és énekelhették a kint állítólag hihetetlenül nagy slágernek számító Auf Unsot Andreas Bouranitól azzal a minimum másfél ezer honfitársukkal, aki kilátogatott Újpestre.

Mészöly Géza már kevésbé volt vidám. A kupaátadást követően felállt, és valószínűleg még most is azon agyal, hogy ennek a napnak nem így kellett volna történnie... Szerencsére van javítási lehetőség. Egy év múlva Új-Zélandon. Szükség lesz rá, mert a sikerektől nagyrészt mentes labdarúgásunk egy egész jó lehetőséget szalasztott el az elmúlt két hétben.

Hozzászólások