Magyar foci - A románok szemével
A románok szemével
Fotó: Europress/AFP

A románok szemével


2014/10/12 19:15

Fix egyes! Röviden így lehet összefoglalni, hogyan látták előzetesen az esélyeket a sajtó képviselői Romániában. Közel sem tartottak annyira a mieinktől, mint amennyire attól, hogy akkora balhé lesz, ami akár kizáráshoz is vezethet. (Erre végül nem került sor, de hogy több petárda durrant, mint egy átlagos budapesti szilveszteri éjszaka során, az egészen biztos, úgyhogy számíthatnak büntetésre az UEFA-tól.)

„Valószínűleg” pontosan tudták, hogy ellenséges hangulat fogja fogadni a mieinket, hiszen egyetlen megjegyzést sem tettek arra, hogy a hazai drukkerek végig fütyültek a magyar nemzeti induló során. Lehet az elfogultság beszél belőlünk, de itt egy önmarcangoló, „azért ez nem volt túl szerencsés” kommentár belefért volna. (A magyarok számát ők is háromezerre becsülték a stadionban.)

Azzal viszont már sikerült meglepni őket, ahogyan a Dárdai-csapat kezdett. Apropó, a debütáló szövetségi kapitányunkról sok mindent el lehetett volna mondani a bemutatása során, mondjuk, hogy a Hertha legendája, ők viszont inkább azt találták kiemelésre érdemesnek, hogy ő volt az, aki a két ország egyik korábbi válogatott találkozóján komoly sérülést okozott a románok legendás játékosának, Haginak...

Visszatérve a meglepetésre, azon csodálkoztak, hogy a mieink próbálnak passzolni, és közel sem lehet annyira könnyedén elnyomni őket, mint amennyire előzetesen számítottak rá. Ettől függetlenül nem voltak megelégedve a skót Collum játékvezető teljesítményével, szerintük a mezőnyben túlságosan könnyen fújta be a szabálytalanságokat – tehát szerintük például belefért, ahogyan Szalait hátulról lökték a levegőben.

Ne hallgassuk el, hogy a Hoffenheim támadójának góljánál azt mondták, ez bizony nem volt szabályos találat, csatárunk lesen volt. (Ettől függetlenül ezért tényleg fölösleges őket vagy a játékvezetőt és az asszisztenst hibáztatni, hiszen szabad szemmel ez a lehetetlen kategóriája volt, inkább a challenge bevezetését kéne erőltetni.) Ekkor mondták ki először: komolyan kell venni a magyar csapatot. Ahogyan az egész román sajtó úgy, ők sem értették, miért állnak ennyire vissza a hazaiak a fordulás után.

Szintén helyesnek mondták a bíró döntését, amikor a 82. percben szabadrúgást ítélt a mieink javára, amiből Dzsudzsák Balázs kiegyenlített. Ennek azért van jelentősége, mert a lefújást követően Piturca kapitány éppen azon mérgelődött, hogy szerinte tovább kellett volna engednie a játékot.

A végén úgy fogalmaztak, szerintük igazságos a döntetlen, noha a mieinknél „nincs egyetlen technikás, jól cselező játékos sem,” ezért erőltettük a passzokat. Az pedig, hogy nekünk a döntetlen is remek eredmény a 86. percben derült ki, amikor Király Gábor húzta az időt a félpályánál. („A döntetlenbe kapaszkodnak.”)

A magyar válogatott – amely lelkének Varga Józsefet nevezték – tehát szerintük korrekt eredményt ért el, hiszen az első félidő az övék, a második viszont a vendégeké volt. Valószínűleg, még most sem értik, miért alakult így. Ezt persze, mi egy kicsit sem bánjuk...

(A cikk Bartha Attila és Simó Pál levele jegyzetei alapján jött létre.)

A román-magyarral kapcsolatos korábbi írásainkat itt és itt találják.

Hozzászólások