Foci - Kösz Pali!
Kösz Pali!
Foto:Europress/Getty

Kösz Pali!

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/10/12 09:46

Utoljára 1986 június 9-én drukkoltam a magyar labdarúgó válogatottnak.

Mérsékelt sikerrel, mert kaptunk a franciáktól hármat és kiestünk, mint ahogyan kiestünk mind a három vb-n amire emlékszem. Utána még emelgettem néhányszor a kezemet ha lőttünk egyet és épp a tv előtt ültem, például amikor Lajos becsavarta a lengyeleknek szinte szögletből, de valahol a lelkem mélyen már akkor tudtam, hogy a mészőlykálmánokkal, komoraimrékkel, verebesjózsefekkel nehéz lesz szimpatizálnom.

Pintérattilákkal se, de mivel  kinevezésekor már vagy 25 év telt el úgy, hogy egyáltalán nem foglalkoztatott ami magyar labdarúgásban történik, az ő munkásságával már nem is nagyon foglalkoztam.

Már amennyire azt, amit művelt munkásságnak lehet nevezni.

Tegnap is próbáltam tartani magam jó évtizedes rutinomhoz, és egy darabig nem néztem a meccset, megmaradva inkább a háttér televíziózásnál. Bár kétségtelen a mute gomb szokásosnak mondható használatától ezúttal eltekinthettem, de ehhez az is kellett azt hiszem Pali, hogy ezúttal egy jó barátod döntsön arról, kinek a hangját hallhatom majd, Gundit pedig kifejezetten kedvelem.

Aztán azon vettem észre magam, hogy egyre többször pillantok oda. Amikor nem adták meg Szalai gólját, anyáztam, amikor gólt lőttek szintén, a második félidőt pedig végignéztem. Miközben azon tűnődtem, hogy vajon mi lehet a titok, miért nézek meccset ismét. Azon túl, hogy Király Gabival együtt egyike voltál annak az öt (túlzás) magyar labdarúgónak kinek a karrierjét hellyel-közzel figyelemmel -és ami fontosabb szimpátiával- kísértem az elmúlt 25 évben.

Még null-egy volt amikor rájöttem, hogy azt hiszem te vagy a magyar labdarúgó válogatott első európai szövetségi kapitánya. És ezáltal az a csapat, amit látok az első európai magyar válogatott. Hiszen amikor eddig azt hittük európai kapitányunk van, akkor is kiderült, hogy akit választottunktak (az eredetiben választottunk, aztán tak, legvégül tunktak) az legalább annyira volt seftes mint a mieink, amikor pedig végre találtunk valakit aki nem seftes arról kiderült, hogy nyámnyila.

A többiek pedig de facto nem lehettek mások csak Kelet-Európaiak.

Te tegnap megmutattad, hogy mi lehet a magyar labdarúgás egyetlen esélye: el kell innen menni jó időre, tanulni amennyit csak lehet, majd visszajönni, és megváltoztatni azt a fertőt ami itt kialakult az elmúlt 30-40-50 évben.

Nem tudom sikerülhet-e, biztosan nem lesz egyszerű, de drukkolok nagyon.

És ezt az elmúlt 30 évben sosem mondhattam el magamról.

Hozzászólások