Foci - KASSAI VIKTOR: El kell tudni viselni a negatívumokat
KASSAI VIKTOR:  El kell tudni viselni a negatívumokat
Fotó: MTI

KASSAI VIKTOR: El kell tudni viselni a negatívumokat


2016/02/12 17:23

Ritkán adódik meg az ember életében, hogy interjút készítsen a legnagyobb sztárokkal, a legsikeresebb sportolókkal. De azért mégis csak tud velük készült riportokat olvasni, sokszor meg is tudja azokat hallgatni.

Azonban annál is kevesebbszer adódik meg, hogy a világ egyik legjobb játékvezetőjével készült interjúval akárcsak találkozzunk is valahol az interneten.

Nekünk most lehetőségünk adódott interjút készíteni 2011-ben a világ legjobbjának választott, és azóta is a legjobbak között számon tartott magyar futballbíróval, Kassai Viktorral. Többek között mesélt nekünk arról, hogy miért választotta ezt a pályát, mit jelent játékvezetőek lenni, mit szeret munkájában, és mi motiválja nap, mint nap. De mesélt a bírói lét pozitívumairól, nehézségeiről, a hazai és külföldi kollégáiról is.

Mikor, és miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Fiatalkoromban fociztam, és futballista szerettem volna lenni, de aztán el kellett fogadnom, hogy nem mindenkinek van ehhez kellő tehetsége. Édesapám játékvezető volt, így nem volt ismeretlen számomra, hogy mi is az a játékvezetés. Aztán megláttam, hogy nem is olyan rossz dolog, ám gyerekként ezt azért még nehéz felmérni. Még nem voltam tizenöt éves, amikor kitalálta, hogy végezzek el egy tanfolyamot, és legyek én is játékvezető. Elkezdtem, megragadtam ebben a közegben, és azóta is itt vagyok a játékvezetők nagy családjában.

A játékvezetők körében sok ilyen eset van, hogy a szülők, vagy a testvérek is azok voltak, és így a családon belül öröklődik a dolog. Azért ez a pálya nem olyan népszerű, nem gyakori, hogy valaki csak úgy gondol egyet és játékvezető lesz. Kell a példa, a jó példa, hogy milyen a játékvezetés világa, és ezt gyakran a családon belülről hozzák az emberek.

Mi mással foglalkoztál volna szívesen, ha nem mentél volna bírónak?

Gyerekként focista akartam lenni, de már elég korán eldőlt, hogy nem leszek az, legalábbis nem olyan szinten, mint szerettem volna. Már fiatalon bekerültem ebbe a közegbe, hamar az életem részévé vált, és itt akartam jól szerepelni, megvalósítani önmagam, sikereket elérni. Itt szerettem volna bejárni az utamat. Nem gondolkodtam másban, nem igazán voltak párhuzamos utak, hogy mi lehettem volna még. Ahogy egyre jobban ment, egyre jobban megszerettem én is, megnyíltak a kapuk, és egyre nagyobb lehetőségeim lettek.

Mik a legfőbb tulajdonságok, amikkel egy bírónak rendelkeznie kell? Sok tulajdonságnak kell egy személyben teljesülnie, hogy valaki jó játékvezető legyen. Fontos, hogy az ember határozottan tudjon dönteni, hamar kell meghozni a döntéseket, amiket sokszor bizony kritika ér. De ezeket el kell tudni viselni, el kell fogadni, hogy sokan szólnak bele a munkánkba, és sokan jobban tudják, hogy mit kell csinálnunk. Mentálisan képesnek kell erre lenni, ez is egyfajta képesség.
A fizikális paraméterek is fontosak, és egyre fontosabbak. Ma már sokkal többet kell futni, mint mikor elkezdtem, és ez csak egyre fokozódik. Fizikálisan sokat kell teljesíteni, és sokat kell edzeni hozzá. Az sem árt, ha az ember korábban focizott, akár amatőr szinten is, így akár tudhatja, hogy mi zajlik le a játékosok fejében, és emellett hatni is kell rájuk, hiszen nem gépeket kezelünk.

GettyImages-490704246

Mesélj egy picit a játékvezetők mindennapjairól. Hány meccsetek van egy héten, és mennyire vagytok elfoglaltak a hétköznapokon? Így, hogy az NB1-ben vezetek, a követelmények elég magasak, a szint is magasabb, egyre komolyabb a felkészülés. A vezetett meccsek mellett minden nap van valamilyen edzés, a futóedzések mellett rendszeres az erősítés és a sérülésmegelőzés. A fizikai felkészülésünket az edzőink koordinálják, akik segítik a munkánkat. Ezen kívül rengeteg meccset is megnézünk, videókat elemzünk, tanulunk belőlük.

A tévé előtt is ugyanolyan szemmel figyeled a meccseket?

Igen. Játékvezetőként nem lehet nézőként nézni egy mérkőzést, hiszen minden egyes szituáció előfordulhat akár velem is. Tehát mindenképp ezekre is figyelek, ezen kívül pedig a játékosokat, és a kollégákat is figyeljük, próbálunk tanulni az adott esetekből.

A kemény szavakat mennyire nehéz elviselni? Hogy tudod levezetni a feszültséget, ami egy-egy meccs alatt ér?

Nagyon fontos már fiatalon megtanulni, mikor elkezdi az ember ezt a pályát, hogy el kell viselni a kritikát. Nagyon sokan kihullnak ezen a rostán, tehát az első évek meghatározóak. Ha valakinek olyan a karaktere, hogy el tudja viselni ezeket a negatívumokat, ami a nyakába zúdul, akkor az megmarad a pályán, aki pedig nem, az kihullik a játékvezetésből. Aztán ha eltelik sok év, és képes elviselni a kritikát, akkor már nem is érdekli. Mondhat bárki bármit, akkor már nem befolyásolja a munkánkat. Tehát mindent meg lehet szokni, de ehhez egyfajta képesség is kell.

És erre születni kell vagy meg is tanulható?

Nem volt módszerem erre, a fiatalokat megyei szinten nem is tanítják arra, hogy hogyan viseljék el ezeket a negatív megnyilvánulásokat. Ha nem is születni kell rá, de kell egyfajta hajlam vagy képesség, amit az ember a személyiségével együtt magával hoz. Biztos lehet ezt fejleszteni is, de ezzel nem foglalkoznak megyei szinten. Inkább azt gondolom, hogy az élet keményíti meg a fiatal játékvezetőket.

Másodpercek alatt kell meghoznod egy döntést. Mennyire nehéz ez?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a mi munkánk nagyon intenzív, mert 90 perc alatt van, hogy több mint kétszáz döntést kell meghoznunk, de nyilván a játékosoknak is kicsit hasonló a munkájuk, hiszen nekik is ott, abban a 90 percben kell döntéseket hozniuk. Ott, a meccsen nagyon kell figyelnünk és mindent kontrollálnunk kell. Utána, ha vége a meccsnek már nem tudjuk megváltoztatni, jóvá tenni azt, ami történt. Ez egyfajta koncentrációt igényel. Más az, ha valakinek nyolc órán át kell monotonon figyelni valamire, és egy-egy jó döntést kell meghozni azalatt. Nálunk másfél óra alatt kell számtalan döntést meghozni, utána viszont kiengedhet az ember, mivel már nem tud változtatni semmin. Igazából ez is azon múlik, milyen embertípusról van szó, aki tud 90 percet folyamatosan koncentrálni, vagy aki inkább hosszútávon tudja a figyelmét alkalmazni. Ehhez kell sok év, hogy kiderüljön kiből lesz igazán jó bíró, ki az, aki erre a másfél órára minden koncentrációját összpontosítani tudja, és jól fel tudja használni a meccsen.

kassai

Volt, hogy eleged volt, és abba akartad hagyni a bíráskodást?

Nem, szerencsére sosem volt ilyen. Fiatalon is rengeteg meccset vezettem, és próbáltam jó teljesítményt nyújtani, felhívni magamra a figyelmet, és sok sikerélmény ért. Az ember akkor szokott elbizonytalanodni, ha negatívumok érik. Évekkel később, mikor mentálisan profivá válik az ember, akkor már tudja kezelni a kudarcokat és a sikereket is.

És hogy már nagyon vártad egy meccs végét?

Vannak ilyen esetek, hogyne. A bírót sokszor érik bántó és bosszantó helyzetek a stadionban, kapnak hideget-meleget a szurkolóktól, játékosoktól, de akkor is végig kell vezetni a meccset, meg kell hozni a döntéseket. Nem lehet megfutamodni, de úgy gondolom, hogy azért ez is egy érdekes kihívás.

A pályán kívül kerültök valamilyen kapcsolatba a játékosokkal?

Nem jellemző, igazából munkakapcsolat van közöttünk. Ez egy formális helyzet. A játékosok máshogy viselkednek a hétköznapi életben, mint a pályán, mi akkor látjuk őket és úgy, ahogy a pályán szerepelnek.

Vannak olyan játékosok, akikről előre tudod, hogy oda kell majd figyelni rájuk? Felkészülsz belőlük?

Igen. Minden csapatnak van egy taktikája, lehet látni, hogyan játszanak a játékosok a pályán. Természetesen minden meccsnek más, és más a forgatókönyve, de vannak tényezők, amiket ki lehet szűrni, és amikre fel lehet készülni.

Van kedvenc csapatod? Milyen az ő meccsüket vezetni?

Más szemmel nézzük a mérkőzéseket, nem szurkolóként ülünk le meccset nézni. Azokat a csapatokat szeretjük, akik sportszerűek, és kevesebb munkát adnak nekünk, játékvezetőknek. Tehát általánosságban mondhatom, hogy azok a csapatok a szimpatikusak, akik kevésbé problémásak.

Kit tartasz jelenleg a legjobb játékvezetőnek?

A játékvezetés nem mérhető tevékenység, nem lehet megállapítani, hogy ki a legjobb. Nagyon szubjektív a játékvezetők megítélése. Azt mondhatom, hogy Európában a legjobbak közé tartozik a török Cakir, az olasz Rizzoli és a holland Kuipers. Ők hosszú évek óta komoly meccseket vezetnek, de nagyon sok hasonló szintű kolléga van még rajtuk kívül is. Sok hasonló kaliberű játékvezető van, ezért is nagy a versengés, hogy ki juthat ki egy Európa-, vagy világbajnokságra.

Mit gondolsz a magyar bírókról és a magyar játékvezetésről? Van, aki eljuthat itthonról a te szintedre? Ha igen, mikor?

Nehéz innen megítélni. Azt gondolom, hogy a múltban is nagyon erős volt a magyar játékvezetés, mindig is voltak nagy egyéniségeink, és úgy hiszem, hogy ez a jövőben is folytatódni fog. Hogy éppen mikor, és ki lesz az, azt nehéz most így megmondani, de nálunk is vannak jó és minőségi játékvezetők az NB1-ben is. Például Vad István is vezet a BL-ben, Bognár Tamás az Európa Ligában, illetve Farkas Ádám, aki 2015-ben került be a FIFA keretbe. Azt, hogy ki meddig jut, a konkurencia miatt sem könnyű megmondani, sokan nem is gondolnák milyen nehéz eljutni egy BL meccsre, Európa 53 országból minden játékvezető ezt a célt tűzi maga elé.

 

kassai

Hogyan élted meg mikor a 2012-es angol-ukrán Eb meccs után nem kaptál több szerepet a tornán? Nehéz újra bizonyítani?

Megesik, hogy kudarc éri az embert, de megy tovább az élet, túl kell lépni rajta, indul a következő szezon. Igen, újra kell bizonyítani, de talán ilyenkor azért jobban is akar bizonyítani az ember, és még többet tesz érte, hogy jól szerepeljen.

Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, mi a szép ebben a pályában? Nekünk laikusoknak nehéz ennek a pályának a jó oldalát látni. Mit élvezel benne?

A legszebb az egészben az, hogy van egy fiatal gyerek, aki rajong a futballért, majd el kell fogadnia, hogy futballista nem lehet, viszont lehet belőle szurkoló, aki kívülről nézi a mérkőzést, vagy lehet belőle játékvezető, aki ha nem is mint játékos, de belülről résztvevője a meccsnek. Tehát a játékvezetés élménye, hogy belül vagy egy mérkőzésen, és a játék része vagy. Ott vagy a közepében. Ami még nagyon fontos, hogy habár nem hiszik sokan, de a játékvezetés során is érik óriási élmények az embert, egy olyan közösséghez tartozhatsz, ahol meghatározó emberi kapcsolatok születhetnek, akár megyei, akár NB I-es, akár európai szinten is. Ez egyfajta csapatot jelent, tartozni valahova. Nagyon fontos, hogy az ember ne csak egyénileg akarjon valamit elérni, hanem tartozzon egy közösséghez. Én ide tartozom, a játékvezetői családhoz, amelynek több ezer tagja van Magyarországon, és még rengeteg a világ számos pontján. Aki pedig olyan szintekre eljut, hogy külföldre jár mérkőzésekre, amiket sokan csak a tévében látnak, nos azt nem kell magyaráznom, miért fantasztikus élmény.

Felülírhatja-e az általános szabályokat, ha Te, mint bíró, a pályán úgy érzed, hogy a szabályokkal ellentétes döntés meghozatala jót tenne a meccsnek?

Számunkra az a fő, hogy betartassuk a szabályokat, amik azonban gyakran rugalmasak. Van olyan, hogy nem csak egyféle döntés születhet, és a játékvezetőre van bízva, hogy ítéli meg a helyzetet.

2011-ben elnyerted a világ legjobb bírója címet, vezettél már BL döntőt, Eb meccset és még vb selejtezőmeccseket is. Van még feljebb, egy újabb cél?

Persze. Mindig van egy újabb motivációs cél. Ott lenni a lehető legtöbb meccsen egy szezonban, része lenni az NB I-es meccseknek, szerepelni a BL-ben, egy világeseményen. Az ember ott akar lenni az egésznek a belsejében, ez az igazi motiváció. Emellett meg minden egyes szezon egyben egy újabb kihívás is.

Ott leszel a 2016-os franciaországi Eb-n is. Máshogy gondolsz erre a tornára, úgy, hogy a magyar válogatott is részt vesz rajta?

Nagy öröm, hogy kinn van a magyar válogatott is az Eb-n, jó érzés lesz olvasni róluk a friss híreket, de azért függetlenítem a magyar csapatot a munkámtól. Szakmailag ez semmit sem befolyásol.

Van egy korhatár, ami után már nem vezethet az ember meccseket?

Igen. Régen 50 év volt a korhatár, most már 45, de vannak törekvések, hogy kitolják. A legfontosabb a jó fizikai kondíció, számít, hogy ki meddig bírja a terhelést, ki meddig tudja minél kevesebb sérüléssel megnyújtani a karrierjét. A korhatárnak megfelelően nekem még úgy öt évem van, de sok edzéssel akár ez még több is lehet, de nem tekintek ennyire előre. Egyelőre csak az előttem álló szezonra összpontosítok.

Van példaképed?

Nem igazán, fiatal koromban sem volt. Mindig próbáltam a saját utamat járni, és a magam által elképzelt dolgokat megvalósítani, nem akartam senkire hasonlítani.

Mit csinálsz szívesen szabadidődben?

Számomra a futball a kikapcsolódás. Szeretek olvasni róla, meccseket nézni, elmélyedni a futballban. Vannak kollégák, akik nem ezzel foglalkoznak, ha épp van másra idejük, de én azt szeretem, ha a futball és a játékvezetés tölti ki az élemet.

Hozzászólások