Foci - Jogos a bírózás, de a szomorú igazság az, hogy jobb csapat győzött le minket
Jogos a bírózás, de a szomorú igazság az, hogy jobb csapat győzött le minket
Fotó: MTI

Jogos a bírózás, de a szomorú igazság az, hogy jobb csapat győzött le minket

Mártha BenceMártha Bence
2019/09/11 09:11
Nehéz megemészteni, hogy oda-vissza kikaptunk Szlovákiától, hiszen előtte hazai pályán legyőztük Walest és a vb-döntős horvátokat is, de a tisztánlátás kedvéért érdemes leszögezni, hogy bár a játékvezető hibáinak komoly szerepe volt a vereségünkben, jobb csapat győzött le minket. Az Eb elment, de talán nem is ez volt a legfontosabb. 

A sors néha belerobbantja az ágytálat az ember arcába - gondolhattuk a magyar-szlovák Eb-selejtező után, hiszen roppant balszerencsés vereséget szenvedtünk. Először is 0-1-gyel mentünk a szünetre egy olyan félidő után, ahol kis túlzással köze nem volt a játékhoz az ellenfélnek, másodszor kifogtunk egy látássérült partjelzőt, harmadszor pedig egy egyébként is furcsán fújó játékvezetőt, akinek ráadásul nem is voltunk különösebben szimpatikusak.

Te vakegér, te!Te vakegér, te! Fotó: Youtube

Mégis túlzás lenne kizárólag a balszerencse számlájára írni az Eb-selejtezők kudarcát (erről később), hiszen nemcsak a szlovákok bizonyították be Budapesten, amit előzetesen is tudtunk, hogy jobb játékosaik vannak, hanem a minket korábban masszívan támogató szerencse is torz képet mutatott a csoport tabelláján a meccset megelőzően. Ahogy lenni szokott, a sors kiegyenlítette a számlát - igaz, ettől nem fáj kevésbé a hétfői vereség.

Jól akartuk, jól is csináltuk

Marco Rossi nem először tette fel ütköző középpályás nélkül a válogatott (Pátkai talán kezdett volna, ha 100 százalékos állapotban van), és újra igaza lett, hiszen a magyar csapat nem veszítette el az egyensúlyt akkor sem, amikor agresszív letámadással próbálta feltörni a szlovák védelmet.

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a szélső védők közül Kádár kevesebb támadó feladatot kapott, Nagy Ádám pedig a középpályán lecsorgó labdákat szedte össze hatékonyan. A másik oldalon Lovrencsicsnek valószínűleg többet kellett volna előre mennie (legalábbis Dzsudzsák befele húzódásából erre lehetett következtetni), de ő az első perctől nagyon aktív, később gólt is szerző Mak miatt nem tehette.

Szoboszlai gyönyörű gólt lőttSzoboszlai gyönyörű gólt lőtt Fotó: MTI

Kleinheisler nagyszerűen játszott, amíg bírta erővel, és Szoboszlai is kivette a részét a letámadásból, ahogy a magyar csapat legjobbja, Sallai Roland is. Szalai emberül birkózott a hórihorgas szlovák belső védőkkel, és az összehangolt csapatjátéknak köszönhetően az első félidő jelentős részét a szlovák térfélen töltöttük. Működött, amit Rossi kitalált, csak a gól hiányzott nagyon.

Sallai oldalán csak azért lehet hiányérzetünk, mert a fiatal szélső pimaszul forgatta Satkát, aki lapot is kapott róla, mégis csak a második félidőben húzta mellé Szoboszlait a kapitány, hogy ott döntsük el a meccset. A támadó nemcsak remekül játszott, erővel is jól bírta a meccset, az utolsó negyedórában kvázi az összes értékelhető megmozdulásunk az ő nevéhez fűződik, nagy kár, hogy a csapat szempontjából nem jött ki több a játékából.

Jogosan bírózunk!

A terv valószínűleg az volt, hogy a presszingből szerzett gól után visszább vonjuk az állásainkat, mert azt a fajta nyomást nem lehet huzamosabb ideig kifejteni. Ezért volt óriási, az egész mérkőzést meghatározó gond a szlovák gól, hiszen utána már szó sem lehetett arról, hogy visszaálljunk, menni kellett tovább előre, és ez égette az energiát rendesen.

Pech, hogy a selejtezőkben nincs videóbíró, de a szlovák gól előtti leshelyzetet szabad szemmel is illett volna kiszúrnia a partjelzőnek. A bekapott gól önmagában nem tragédia, de ezen a meccsen mindent felborított: egyrészt fizikailag, hiszen az egészségesnél sokkal tovább kellett fenntartani a nyomást az ellenfélen, másrészt lelkileg, mert egy agyonnyert félidő után kellett hátrányban az öltözőbe menni.

Érdekes egyébként, hogy a szlovákok kvázi lekopírozták a nagyszombati góljaikat: az első egy éles beadásnál a rövidre érkező játékostól jött, a másik meg egy védő megingása (ott Korhut, itt Baráth) utáni rövidsarkos lövésből. A kintiért nem hibáztatható a kapus, hiszen a védő lába között ment át a labda, a budapesti második gólban a helyezkedése miatt egy kicsit benne van Gulácsi, még ha pontos és erős volt is Bozenik lövése.

PadlónPadlón Fotó: Europress/AFP

A fenti mentális gondokra pakolt rá még egyet a sors azzal, hogy az abszolút megérdemelt egyenlítés (szívből gratulálunk Szoboszlainak a kacsája összetöréséhez) után újra gólt kaptunk. Abban a pillanatban érezni lehetett, hogy nincs bennünk még egy egyenlítés, nemcsak a saját fizikai- és lelkiállapotunk miatt, hanem - és főleg - a szlovákoké miatt.

Itt derült ki, hogy tényleg jobbak nálunk

A második vendéggól után Szlovákia bebizonyította, hogy egyénileg és csapatként is előrébb tart a mieinknél. Nem álltak vissza bekkelni, sőt feltolták a védekezésüket, mert érezték, hogy nyeregben vannak, és abszolút igazuk volt. A középpályán ekkor már alig nyertünk párharcot, a szlovákok gyorsan és hatékonyan passzoltak, miközben a magyaroknak egyre kevesebb energiájuk maradt a labdát üldözni.

Nem az akarással volt gond, a pályára lépő magyar játékosok mindent kiadtak magukból, és Rossi is mindent megtett, hogy összejöjjön az egyenlítés. A cseréivel kapcsolatban utólagos okoskodásnak tűnik, hogy a veszélytelen Dzsudzsákot levehette volna, mert egy-egy pontrúgás, vagy ihletett passz egy gyengébb napján is kijöhet a csékából, ahogy az is, hogy egy középpályás többet ért volna a hajrában, mint egy csatár (Holender - Sigér? Nagy Dominik?). Az pedig nyilván nem Rossi hibája, hogy Lovrencsics (és Fiola) sérülése miatt Besét volt kénytelen becserélni.

Csak a harc maradt a végére, a játék elveszettCsak a harc maradt a végére, a játék elveszett Fotó: Europress/AFP

A második szlovák gól után kijött a két csapat közti különbség. Hiába támogatta a mieinket a fantasztikus közönség, és hiába mentünk az életünkért, addigra felemésztettük az összes fizikai és lelki tartalékunkat. Nyilván rosszul néz ki, hogy egy ilyen helyzetben nem tudtunk semmit kezdeni az ellenféllel az utolsó negyedórában, de emiatt nem tehetünk szemrehányást a fiúknak, mert ami volt bennük, azt odaadták a győzelemért. Csak nem volt elég.

Ezzel sajnos elment az Eb

Magyarország a csoport éléről a harmadik helyre esett vissza, ráadásul Szlovákia most már egymás elleni eredménnyel is megelőzi a mieinket. Három meccsünk van hátra, ugyanazzal a három csapattal játszunk, mint a szlovákok (annyi a különbség, hogy ők fogadják Walest, mi pedig utazunk hozzájuk), ezeken kellene több pontot szereznünk, mint Hamsíkéknak, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak.

Ha feltételezzük, hogy Azerbajdzsánt mindketten megverjük, Horvátországban pedig mindketten kikapunk, akkor a Wales elleni meccs dönt a két csapat között, és ez nemcsak azért baj, mert a szlovákok otthon játszanak Bale-ékkel, hanem azért is, mert nekik ez pont az utolsó fordulóban lesz esedékes, és előfordulhat, hogy a walesiek számára akkor már nem lesz tétje a meccsnek. Amilyen jól jöttek ki a mieink a sorsolás első részéből, annyira rosszul jön az utolsó három meccs sorrendje.

Tulajdonképpen a sorsolás pillanatában biztossá vált, hogy számunkra sorozatos bravúrok után vezethet csak út az Európa-bajnokságra, így semmi meglepő nincs abban, hogy ha életben akarjuk tartani a reményt, akkor a következő fordulóban pontot kell szereznünk Horvátországban, sőt talán Walesben is. Vajon van bennünk még két bravúr?

Mindenképpen előrébb tartunk

A futballba ölt milliárdok imázsa miatt aggódók számára talán kudarc lesz ez az Eb-sorozat, de az ő véleményükre pont úgy tehetünk, ahogy ők a miénkre, amikor úgy döntöttek, kórházak és iskolák helyett stadionokat építenek, és kelet-európai miniválogatottakat öltöztetnek magyar klubmezekbe. A nagy képet tekintve a magyar labdarúgásnak nem az Eb-szereplés a közvetlen érdeke, hanem az a fajta fejlődés amit a pályán mutat. Márpedig mutat.

Van bennünk még patronVan bennünk még patron Fotó: MTI

Marco Rossi nagyszerű munkát végez a csapatával, a várakozásoknak megfelelően bőven erőn felül teljesít a válogatottal. Ha nem jutunk tovább, akkor is tény, hogy a negyedik kalapból rajtolva féltávnál vezettük a csoportunkat, legyőztük a vb-döntőst és a nálunk jóval magasabban jegyzett walesieket, és még a kötelező győzelem sem okozott gondot. Már nyerni is tudunk, nemcsak bravúros ikszek miatt van ok reménykedni egy-egy rövid periódusban.

Az olasz jó koncepció köré építi a csapatát, amely jó szellemű, és ami még fontosabb, jól működő csapattá vált, csakhogy Rossi sem varázsló. Elnézve az alapanyagot, amiből építkezik, ez az Eb-selejtezős szereplés a várakozásokon és a realitásokon bőven túlmutató, és ennek akkor is tudnunk kell örülni, ha végül a papírformának megfelelően mindhárom magasabban jegyzett csapat megelőz minket a végén.

Hozzászólások