Foci - Jameséknek megint nem jött össze, pozitív jövő előtt Messiék – a Copa América öt tanulsága
Jameséknek megint nem jött össze, pozitív jövő előtt Messiék – a Copa América öt tanulsága
Fotó: Europress/AFP

Jameséknek megint nem jött össze, pozitív jövő előtt Messiék – a Copa América öt tanulsága

HosszabbitásHosszabbitás
2019/07/11 14:37
Két meccsen múlt, hogy Chile történelmet írjon a 2019-es Copa Américán, a gyenge rajt ellenére pozitívan várhatják az argentinok a 2020-as hazai Copát, a perui válogatott titkának nyomába eredtünk – öt sztori a brazil győzelemmel záruló dél-amerikai kontinensviadalról.

A chilei aranygeneráció utolsó dobása

Egy olyan írásban, ahol NEM fogunk a végső győztes brazil válogatottról külön szót ejteni, úgy illik, hogy a címvédő Chilével kezdjünk. Chile – 2015-ös és 2016-os győzelmei után  kétszeres címvédőként érkezett Brazíliába, és olyan dologra készült, amire eddig egyedül az 1940-es években – 1945-47 között – az argentin válogatott volt képes: zsinórban három Copát nyerni, méghozzá három különböző szövetségi kapitánnyal.

Jorge Sampaoli és Juan Antonio Pizzi után ezúttal Reinaldo Ruedán volt a sor, hogy a legutóbbi, 2018-as világbajnokság selejtezőjében óriási meglepetésre kudarcot valló csapatot visszavezesse a legjobb dél-amerikai csapatok közé. Ez részben sikerült is Ruedának, bár Chile a C jelű csoportban kikapott Uruguaytól, a negyeddöntőben jól rúgta a tizenegyeseket, így ott legyőzte Kolumbiát. Az elődöntőben borzalmasan futballoztak, így Peru megállította őket, majd jött a bronzmeccs Argentína ellen, mely csak nyomokban tartalmazott futballt – akkor sem a chileiek részéről.

A három védős rendszernek, a kőkemény letámadásos futballnak, és két gólvágójának köszönhetően Chile az évtized legjobb dél-amerikai csapata volt, azonban a siker letéteményesei a 29 éves Eduardo Vargas kivételével már egytől-egyig betöltötték a 30 éves korukat. Ebben a cipőben jár Alexis Sánchez, Arturo Vidal, Charles Aránguiz, Gary Medel, Gonzalo Jara, Jean Beausejour és Mauricio Isla is. A tornán látott alapcsapatban Erick Pulgar és Paulo Díaz voltak újoncok - mindketten 1994-es születésűek. Nem valami biztató jövőkép…

Messi és Medel csatája a bronzmeccsen.Messi és Medel csatája a bronzmeccsen. Fotó: Europress/AFP

Gyenge kezdés után pozitív zárás Argentínának

Miután az ötszörös Aranylabdás Lionel Messi harmadszor is visszatért az argentin válogatottba, ez a világesemény pontosan úgy kezdődött, mint az előző nyári világbajnokság: kiábrándító eredményekkel. Míg 2018-ban egy Izland elleni 1-1-es döntetlen és egy Horvátország elleni 3-0-s vereség, addig most egy Kolumbia elleni 0-2, és egy Paraguay elleni 1-1 után kellett győzelmi kényszerrel pályára lépni Argentínának.

Mindenképp kalaplengetést érdemel, hogy a vébéhez hasonlóan ezúttal is megoldották a feladatot, a Copára meghívott, friss Ázsia-kupa győztes Katar ellen 2-0-ra győzött Lionel Scaloni megfiatalított együttese. Újabb dicséret azért, hogy a Venezuela elleni negyeddöntőben Lautaro Martínez sarkazása és Giovanni Lo Celso távoli lövése nyomán csak az Albiceleste volt képes gólt szerezni, a másik hét csapat gól nélkül tudta le ezt a kört.

A vb-kudarc(?) után kinevezett, vezetőedzőként első komolyabb munkáját teljesítő Scaloni csapata meccsről-meccsre egyre kiforrottabb játékot mutatott a tornán, és ugyan a brazilok elleni elődöntőben vereséget szenvedtek, a Chile elleni bronzmeccsen Messi kiállításáig nagyon szép futballal rukkoltak elő a fiatalok (Lo Celso mellett Leandro Paredes és Rodrigo De Paul), valamint bebizonyosodott, hogy megfér egymás mellett Paulo Dybala, Sergio Agüero és Messi hármasa. 2020-ban Argentína rendezi a Copát, talán az utolsó „most vagy soha” lesz ez Messinek.

A torna végére már látszott, mit akar Lionel Scaloni játszatni Argentínával. Ennek ellenére is kérdés, maradhat-e a kispadon.A torna végére már látszott, mit akar Lionel Scaloni játszatni Argentínával. Ennek ellenére is kérdés, maradhat-e a kispadon. Fotó: Europress/AFP

Mikor nyernek végre valamit Jamesék?

Kolumbia volt a csoportmérkőzések legjobbja az idei Copán. Miután Argentínának és Katarnak sem adott esélyt – a torna előtt a kispadra frissen kinevezett – Carlos Queiroz csapata, és Paraguayt kulcsjátékosai pihentetése ellenére is legyőzték, az egyenes kieséses szakaszban nem tudtak mit kezdeni Chilével a rendes játékidőben, majd a büntetőpárbajban William Tesillo hibája miatt alul maradtak. A vártnál hamarabb utazhatott haza az egyetlen olyan csapat, akinek reális esélye lett volna megszorítani Brazíliát a döntőben.

James Rodríguez ismét vezér tudott lenni, melyre az elmúlt két évben a Bayern Münchenben nem feltétlenül volt képes. Az Atalantában a 2018-19-es évadban parádézó Duván Zapata formája kitartott a tornára, a 28 éves korára szintet lépő támadó két gólt szerzett a Copán, mindkettő - az argentinok, illetve Katar elleni találata – egyaránt győztes gól volt. Minden esély megvan rá, hogy a legutóbbi két világeseményen mindössze egyetlen találatot szerző Radamel Falcaót kiszorítsa a kezdőből a 2020-as, hazai rendezésű kontinensviadalra.

Kolumbia kapott gól nélkül esett ki a negyeddöntőben, David Ospina jól védett, a védelem négyből háromszor a Stefan Medina, Dávinson Sánchez, Yerry Mina, William Tesillo összetételben állt fel. Ez a védelem amellett, hogy összeszokott és hatékony, egyben a legtisztábban védekező négyes is Dél-Amerikában. Queiroznak egy éve van összerakni a győztes támadósort, hogy 2020. július 12-én Kolumbia emelhesse fel a trófeát.

Paolo Guerrero, az elnyűhetetlen.Paolo Guerrero, az elnyűhetetlen. Fotó: Europress/AFP

Az azték futball virágkora

Bár sok esetben nem mérvadó a FIFA-világranglista, Peru esetében abszolút megmutatja, hogyan vált egy évtized alatt számottevő tényezővé a világ labdarúgásában. Az aztékok az évtizedet a 68. helyen kezdték, és 2019-re feljöttek a 21. helyre. A 2011-es és a 2015-ös Copán is bronzéremig jutottak, utóbbin már Ricardo Garecával a kispadon. Az argentin kapitány vezetésével Peru 26 év után jutott ki ismét a világbajnokságra, ahol ugyan bent ragadt a csoportkörben, ám a későbbi győztes franciák ellen szemkápráztatóan játszott a csapat.

Mindezen sikerek ellenére a 2019-es Copán továbbra sem vette mindenki komolyan Perut, sőt a brazilok elleni 0-5 után többen Gareca menesztését követelték. Innen sikerült talpra állni, előbb tökéletesen lőtték a büntetőket Uruguay ellen a negyeddöntőben, aztán jött a Chile elleni Clásico del Pacífico, ahol esélyt sem adtak legősibb riválisuknak a peruiak. A brazilok elleni döntőben nem volt reális esélyük, így ezüstéremmel zárták a tornát.

A 35 évesen is elnyűhetetlen Paolo Guerrero 2011 és 2015 után harmadszor lett a torna gólkirálya, és immáron 14 gólos a Copa América történetében. Guerreronak három gólt kell szereznie a jövő évi tornán, hogy utolérje a lista élén álló Zizinhót és Norberto Méndezt. A brazil Internacional támadója volt az egyetlen ezen a tornán, aki – tizenegyesből ugyan, de – képes volt bevenni az Aranylabdára pályázó Alisson Becker kapuját. Claudio Pizarro és Juan Manuel Vargas után is van élet a szimpatikus kiscsapat háza táján!

Cavani és Suárez továbbra is félelmetesek együtt a pályán.Cavani és Suárez továbbra is félelmetesek együtt a pályán. Fotó: Europress/AFP

Mennyi van még a Cavani, Suárez, Tabárez hármasban?

Óscar Tabárez elképesztő. Az uruguayi nemzeti csapatot 2006 óta irányító kapitányról 2016-ban derült ki, hogy súlyos idegrendszeri betegséggel küzd, mely elsősorban a mozgásszervi idegeket támadja. Sok ember itt feladott volna mindent, Tabárez azonban még most is, 72 évesen is kitart a kispadon. Csapatának ezúttal a negyeddöntő volt a végállomás, melyet a 2011-es győzelmük óta nem sikerült megugrani a Copán.

Luis Suárez kihagyott tizenegyese volt az egyetlen hiba a Peru elleni negyeddöntő büntetőpárbajában, ami megpecsételte a La Celeste sorsát. Ennek ellenére továbbra is töretlen az összhang csatártársával, a szintén 1987-es születésű Edinson Cavanival, aki hosszú idő után végre megszerezte első gólját a Copa Américán Ecuador ellen. Ketten együtt 106 gólnál járnak a nemzeti csapatban (Suárez 58, Cavani 48), immáron ők ketten a 15-szörös Copa-győztes, kétszeres világbajnok Uruguay történetének két legeredményesebb gólszerzői.

A csatárpárosnál talán csak a belső védők lehetnek összeszokottabbak. Diego Godín a nemzeti csapat mellett az Atlético Madridban is „mentorálja” a nála kilenc évvel fiatalabb José María Giménezt, aki 24 éves korára az egyik legtisztábban játszó belső védővé nőtte ki magát a világon. Nyáron Godín kilenc év után távozik az Atlétiből, ám ez nem valószínű, hogy megtöri Giménez fejlődését. A középpályán két fiatal, Federico Valverde (Real Madrid) és Rodrigo Bentancur (Juventus) tarthatja fent Uruguayt a legjobbak között.

A következő, 47. Copa América 2020. június 12. és július 12. között Argentínában és Kolumbiában kerül megrendezésre. Ez a dátum 100 %-os átfedésben van a 2020-as Európa-bajnokság időtartamával, és ez mostantól a CONMEBOL (Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség) tervei szerint a jövőben mindig így lesz majd. Érdekes lesz megfigyelni, mennyi figyelmet veszít így a dél-amerikai kontinensviadal Európában és a világon.

Szerző: Szendrei Zoltán

Hozzászólások