Foci - Ilyen érzés rasszista támadások céltáblájának lenni a focipályán
Ilyen érzés rasszista támadások céltáblájának lenni a focipályán
Fotó: Europress/AFP

Ilyen érzés rasszista támadások céltáblájának lenni a focipályán

Csatári FlóraCsatári Flóra
2019/03/27 11:17
A hétfő esti Montenegró-Anglia, Európa-bajnoki kvalifikációs mérkőzésen a házigazdák közönsége rasszista bekiabálásokkal és majomhuhogással támadta a szigetország színes bőrű játékosait. Emiatt, ahogy arról korábban már mi is beszámoltunk, az Angol Labdarúgó-szövetség panaszt is tett, de sokan tartanak attól, hogy nem kapnak elég súlyos büntetést a montenegróiak. A Guardian az eset kapcsán közölte a walesi válogatott korábbi csapatkapitányának, Danny Gabbidonnak a "Ha sosem tapasztaltál rasszizmust, nagyon nehéz megértened azt" című írását.

"Szomorúság. Ez volt a legerősebb érzelem bennem, amikor rasszista zaklatás áldozata lettem, miközben a hazámért játszottam. 2003 augusztusa volt, én 24 éves voltam, és épp csak beindult a nemzetközi karrierem a walesi csapat tagjaként. Idegenben játszottunk Szerbia és Montenegró ellen a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőjében, Belgrádban, és már előre tudtam, hogy ellenséges lesz a hangulat. Egy vagy két tapasztaltabb játékos figyelmeztetett bennünket e tekintetben. De semmi sem tud igazán felkészíteni arra, hogy majomhangokat halassz, amikor a focipályán vagy"- így kezdi meg a visszaemlékezését Gabbidon.

A walesiek hátvédje szerint ilyenkor hiába van mélyen belemerülve a játékba egy focista, hiába összpontosít minden erejével arra, ami a pályán történik, mégsem tudja kizárni azt, amit a lelátóról hall. Gabbidon arról ír, hogy amikor a rasszista szurkolók őt először pécézték ki maguknak, megpróbálta motivációként használni a támadásokat és a negatív hangulatot, hogy még jobban feltüzelje magát, és még jobban játsszon a válogatottjáért. Ez akkor, azon a 2003-as mérkőzésen úgy érzi, sikerült is a számára, hiszen visszatekintve úgy látja, talán sosem teljesített jobban az országa mezében, mint azon a Montenegró elleni Eb-selejtezős találkozón. 

"Egészen addig az estéig nem tapasztaltam rasszizmust, miközben fociztam. Játszottam már korábban is nehéz körülmények között, amikor mindenfélének hívtak. De ez volt az első alkalom, amikor, amikor majomhuhogásos rasszizmusnak voltam kitéve. A meccs hevében ilyenkor megannyi érzés kavarog benned, többek között düh. Dühös vagy a nézők azon része miatta, akik a bőröd színe miatt zaklatnak, dühös vagy azért, mert úgy néznek rád, ahogy aznap este rám néztek, és dühös vagy rájuk, azért, mert csak azért teszik veled ezt az egészet, mert fekete vagy, és ez rossz."

Hiába értékeli Gabbidon utólag úgy, hogy dühből játszva aznap remekül teljesített, a pályát mégis sokkos állapotban hagyta el, miután lefújták a meccset, és még az öltözőben sem tudott feleszmélni a meccs közben hallottak után. Sok sportoló számol be arról, hogy amikor először találkoznak rasszista lelátói viselkedéssel, egyszerűen nem is tudják elhinni, hogy ez nekik szól, és egyáltalán, hogy ez tényleg megtörténik, ahogy arról Serena Williams is vall az On the line című önéletrajzában, amikor a 2001-es Indian Wells-is fináléról ír:

"Kiléptem a pályára, néhány perccel Kim [Clijsters] előtt, és egyből elkezdtek pfujolni (...) Az volt a legmeglepőbb ebben a lármában, hogy a teniszrajongók általában egy jól nevelt társaságként viselkednek (...) Először azt gondoltam, valami más miatt történik az egész, talán az eredményjelzőn jelet meg valamilyen új információ, és  emiatt lett ilyen zaklatott a közönség. (...) Aztán már nem volt kérdés, hogy nekem szól-e ez az egész. Többször is hallottam a nigger szót, és tudtam. De nem tudtam elhinni."

IndianWells_ppqzbn59_tzzlk1la.jpg Serena Williams 14 évig, Venus Williams még tovább bojkottálta az Indian Wells-i tornát a rasszista szurkolók miatt. Fotó: Europress/AFP

Danny Gabbidon is hasonlóan nehezen tudta elhinni, hogy nem csak képzelődött, tényleg rasszista hangokat hallott a lelátóról. Azt mondja, a mérkőzést követően egészen addig nem akarta elhinni a történteket, amíg a csapat vezetői meg nem erősítették, hogy mindenki más is ugyan azt hallotta a stadionban, amit a hátvéd maga. A válogatott edzője, Mark Hughes már a meccs utáni sajtótájékoztatót felhozta a problémát, és épp úgy, ahogy most az Anglia-Montenegró selejtezős meccset követően is, akkor is sokan várták azt az eset után, hogy a foci döntéshozói megpróbálnak rendet tenni a kérdésben. Most, több, mint másfél évtizeddel később Gabbidon mégis csalódottan állapítja meg, hogy ebben, ahogy mélyen magában már akkor is sejtette, hiába reménykedett...

60373813_cdf_ge_wales_v_australia_34.jpg Danny Gabidon a walesi címeres mezben.

2003-ban Szerbia és Montenegró futballszövetsége egy 11 ezer fontos pénzbírságot kapott a "szurkolói által tanúsított rasszista viselkedés" miatt, de ez a 49-szeres walesi válogatott hátvéd szerint olyan, mintha épp csak rácsaptak volna egy rossz kisgyerek kezére, ez valójában csak egy látszatintézkedés volt, annak a reményében, hogy ezzel gyorsan rövidre lehet zárni a témát, és utána egyszerűen lehet továbblépni.

"Ez 2003-ban volt. Most 2019 van, és pontosan ugyan ez megtörténik. Sőt, valójában számítasz arra, hogy ez meg fog történni. Amikor Callum Hudson-Odoi a meccset követően arról beszélt, hogy néhány idősebb angol válogatott arra figyelmeztette, hogy lehet, hogy rasszista hangokat hall majd a lelátóról, akkor az mindent elmondott a számomra. Fekete játékosokként mi szinte elfogadjuk, hogy ez így fog menni. Ez egyszerűen normálissá válik, pedig nem kellene annak lennie."

Gabbidon tudja, hogy a rasszizmus nem a foci közegében kezdődik, hanem egy összetett társadalmi probléma, épp ezért azt is belátja, hogy nehéz megmondani, hogyan lehetne ez ellen a futball világán belül küzdeni. Arról is beszámol, hogy bár a labdarúgáson belül úgy tűnhet, hogy csak Európa bizonyos országaira jellemző ez a hozzáállás, valójában az Egyesült Királyságot is érinti a probléma. Ugyanakkor fontos különbségnek tartja azt, hogy vannak országok, amelyek megpróbálnak szembenézni a rasszizmussal, amíg más országok egyszerűen arra sem hajlandóak, hogy elismerjék azt.

"Nevetséges, hogy a montenegrói edző a hétfői találkozó után kijön, és azt mondja, nem hallott rasszista zaklatást a stadionban, majd amikor még mindig erről kérdezik, akkor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy nem látja okát annak, hogy ezt kommentálja. Hogyan lehetne változás, ha az emberek folyton a szőnyeg alá igyekeznek seperni a problémát?" - kérdezi Gabbidon, majd hozzáteszi: "Azt ugyanakkor jó volt hallani, ahogy Gareth Southgate beszélt az esetet követően a rasszizmusról."

A walesi futballista szerint szükség van arra, hogy a rasszizmust bármely formájáért komoly és valódi szankciók kövessék a futballban, a pénzbírságok kiszabása és az egyszerű eltiltások ugyanis láthatóan eredménytelenek. Ezen túlmenően arra is rávilágít, hogy a labdarúgást vezető testületeknek, az UEFA-nak és a FIFA-nak is nagyobb diverzitásra lenne szüksége, ugyanis

"ha sosem tapasztaltál rasszizmust, akkor nagyon nehéz megértened azt. Ha pedig nem érted meg a rasszizmust, nem tudod érvényre juttatni a szükséges változtatásokat."

Hosszútávon mindenképp az oktatásban látja a problémák orvoslásának lehetőségét, és abban bízik, hogy ha felnövekvő generációk helyes nevelése változást hozhat a futballban és azon túl is. Ezentúl azt is hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy azok, akik rasszista zaklatás áldozatai lesznek, megoszthassák a saját tapasztalataikat és érzéseiket ebben a kérdésben, de nem elég az, ha csak beszélhetnek, vagy írhatnak erről.

"Tettekre van szükség, méghozzá a megfelelő tettekre, különben nem jutunk sehova" - zárja írását a 49-szeres válogatott walesi játékos.

via The Guardian




Hozzászólások