Foci - Hatem Ben Arfa, korunk legnagyobb be nem váltott ígérete
Hatem Ben Arfa, korunk legnagyobb be nem váltott ígérete
Fotó: Europress/AFP

Hatem Ben Arfa, korunk legnagyobb be nem váltott ígérete

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2020/10/14 11:02
Generációja egyik legjobbja volt. Mégsem járta be azt az utat, amit vizionáltak neki. 

Hatem Ben Arfa reggelente nagy csinnadratta közepette megérkezik, nagyokat mosolyog, önfeledten nyilatkozik, játszik, bűvöl és ámulatba ejt, aztán bemegy az öltözőbe, ott összebalhézik mindenkivel, majd a nap végén fogja a batyuját és sértődötten távozik az ismeretlenbe. A jelenetsor nem naponta játszódik le, hanem mondjuk másfél évente. Ben Arfa ugyanazt éli meg újra és újra. Mintha a sors azért zárná időhurokba, hogy ráébressze arra, miféle tehetséget pazarolt el az évek alatt.

A francia játékos most 33 éves. Az év elején még a brazil Ronaldóval fogott kezet egy hatalmas Valladolid-címer előtt. Ott töltött fél éve alatt mindössze 159 perc játéklehetőséget kapott, a spanyol bajnokság utolsó meccseire már nem is nevezték. Ben Arfa azóta a Girondins de Bordeaux szolgálatába állt. Épp nagyokat mosolyog és önfeledten nyilatkozik – ki lehet találni, mi fog jönni ezután.

Ha visszagondolunk karrierje meghatározó pillanataira, egyaránt eszünkbe juthatnak focival és azon kívül kapcsolatos jelenetek. A Playstationbe illő gólja a Newcastle ellen, ami talán még Maradonát és Messit is büszkévé tenné. A lábtörése, mely hosszú hónapokra vetette vissza. A Nizzánál töltött éve, ahol élete legjobb szezonját futotta. A PSG-nél töltött idő, ahol a katari emír jelenlétében szólta le a klub elnökét. A melankolikus és végtelenül naiv videója, amelyben „nem kér semmit”, majd ugyanabban a mondatban sérelmezi, miért nem kap elég lehetőséget a párizsi csapatnál, ahol. A Rennes-nel elnyert kupagyőzelem, épp a PSG ellen.

Mi ment félre? Miért választotta mindig a rosszabb utat?

Ben Arfa esetében nem az a különös, hogy teljes tagadásban lenne önmagával, hanem az, hogy pontosan felismeri és tudja magáról, milyen természetű.

“Szörnyű dolgokat csináltam a karrierem során.” – mondta pár éve Ben Arfa. „A legtöbb helyen csak bonyodalmakat okoztam. Kiskoromtól fogva impulzív vagyok. Folyton verekedtem. Akár a lakhelyünkön, a környékünkön, de még nyaralások idején is. Hamar elragadtattam magam, sosem voltam igazán a magam ura.” 

Korosztályos tehetség, korszakos játékos?

Hatem Ben Arfa már 12 évesen az INF Clairefontaine korosztályos csillagának számított. A keményebb, Párizs melletti Chatenay-Malabry-féle banlieu-ben is volt híre, a tunéziai gyökerekkel rendelkező családban pedig kiskirályként kezelték. “Bámulatos labdakezelése volt már a legkisebb kortól” – mondja Patrick Schneider, egyik első nevelőedzője. „Sosem láttam még ilyet. A cselezés egy veleszületett tulajdonsága volt.

Első ügynöke, Frédéric Guerra is hamar értesült a csiszolatlan gyémántról és 2002-ben vette fel a kapcsolatot a szülőkkel. Ötven ügynököt hallgattak meg, ő volt a negyvennyolcadik. Guerra el tudta adni a Lyon projektjét, a fiatalokra való építkezést, az akadémia fontosságát, a családnak viszont az volt fontos, hogy Hatemnek legyen egy pótapja és pótanyja. Megállapodtak.

Ben Arfa pedig a lyoni akadémián is mindenkit megbolondított. Guerra így emlékszik vissza: “U17-es derbit játszottunk a Saint-Étienne ellen, 2-0-ás hátránynál megkérdezte a játékvezetőt, hogy mennyi perc van hátra. ’Három plusz hosszabbítás’, mondta a bíró.” Ben Arfa ezután három gólt lőtt.

"Na, ekkor gondoltam azt, hogy egy Aranylabdás van a kezem ügyében.” – mondja Guerra.

Az akkori felnőtt csapat tagjai, mint Juninho, Cris, Mamadou Diarra és Sydney Govou is mind ellátogattak megnézni a „friss húst”.

Govou sem fukarkodik a dicséretekkel: “16-17 évesen olyan volt a profilja, mint Messinek. A koordinációja nem volt ugyan kiemelkedő, de a labdavezetése mindenkit lenyűgözött, szinte csel nélkül el tudta vinni a labdát mindenki mellett, pusztán vezetve a labdát. Hihetetlen volt. Számomra kellett volna lennie egy Ben Arfa, Messi és Ronaldo hármas rivalizálásnak.”

Ben Arfának a készségei csapdát is jelentettek: az egyéni villanásokra, a triblizésre, az ösztönösségre építő játékát nehéz volt beépíteni egy csapatszerkezetbe. „Sosem tájékozódott arról a pályán, hogy a társai hogyan mozognak körülötte, milyen helyzeteket vált ki. Egy dolgot tud: a labdával bánni.” – mondja Guerra.

Szív és agy koordinációja

A készségei mellé társult még nagyfokú impulzivitás. Amikor még a Marseille-ben játszott Didier Deschamps keze alatt, kiderült, hogy a Newcastle szerette volna leigazolni, de az OM nem akarta akármennyiért elengedni. Jean-Claude Dassier, a klub akkori tulajdonosa így emlékszik vissza: “Bejött az irodába. Rám förmedt, ‘elnök úr, ezt nem tehetik meg, megígérték, hogy elmehetek!’. Tíz másodperce sem beszéltünk, majd kitette a kezét, majd “brrr”, mindent lesodort az asztalról. Olyan hangosan csapódott minden, hogy a biztonsági őr pánikolva futott be a szobába. Hatem sarkon fordult és kiment.”

Ben Arfa esetén minden bináris, minden jó vagy rossz. Ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, felrobban.

Az akaratossága 15-18 évesen a felnőttek versenyében való helytálláshoz még kapóra jött, később viszont nem érettségbe fordult, hanem folytonos sértettségbe. Ebben pedig nem segítette elő, milyen környezetben nevelkedett. Guerra, az ügynök szerint “az anyja azt mondta nekem, hogy nem te fogod megtanítani focizni, Hatem mindent tud. Burokba zárták a fiút és nem engedtek be semmi mást, csak mértéktelen dicséretet. Csak a tehetsége számított. Mindez idő alatt viszont ott volt Karim Benzema – akinek akkor voltam az ügynöke – és folyton Hatemet figyelte, tanult tőle, ellesett pár dolgot. Aztán elvonult, és elkezdett magától gyakorolni.”

Ben Arfát nem a sors zárta időhurokba. Saját maga teremti meg az önpusztító spirált. Ahogy maga is állítja: 

„Az apámtól sokat kaptam, de soha nem mutatta ki az érzelmeit. Nem haragszom rá. Az apámnak nem volt apja, emiatt viszont újraélt egy mintát, amit nekem adott át, én pedig azt próbálom megtörni. Muszáj nekem is haladnom. Annyi biztos, hogy apám sosem mondta, hogy ‘szeretlek’. A frusztráció, amit a családi oldalról kaptam meg, végül a külső környezetem felé vezettem le.”

Így lett egy tehetséges, de érzékeny tinédzserből egy, a helyét a világban kereső fiatalember. Ben Arfa a filozófiához, majd a szufizmushoz, az iszlám egyik alfajához fordult. A spirituális utazás viszont nem ért jó véget, Ben Arfa szerint szekta-szerű közösségbe került, ahol a közös imák kezdetekor mindig meg kellett csókolni a lábát a vallási vezetőnek. „Az egóm mentett meg akkor. Nem voltam hajlandó megtenni.” – mondja Ben Arfa.

Kamel Ben Arfa, Hatem apja így nyilatkozik fiáról: “Hatem egy férfi testben elbújt kisfiú, egy érzékeny kölyök, akinek atyai, anyai szeret kell és a család elfogadó melegsége.” A család egy közeli ismerőse szerint Ben Arfa a lyoni évek óta nem látogatta meg apját.

Ügynöke szerint innen már nincs visszaút. Az elfuserált karrier mögött mindig ott fog rejleni egy be nem váltott diadal árnya. 

“Hatemnek van egy pénzzel teli bankszámlája, de üres a trófeás vitrinje. Most már vége, halott az ügy. Ez a vonat elment. Én pedig még mindig próbálom megérteni, mi fából faragták ezt a fiút.”


Hozzászólások