Foci - A teljes tiltástól a sorcseréig: a futballcsere rövid története
A teljes tiltástól a sorcseréig: a futballcsere rövid története
Fotó: Europress/AFP

A teljes tiltástól a sorcseréig: a futballcsere rövid története

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2020/07/24 15:39
A koronavírus-járvány után visszatérő bajnokságok bevezették, hogy egy csapat ötöt cserélhessen mérkőzésenként. Hol vagyunk már attól, amikor törött lábbal kellett a pályán maradni?!

Közel 170 év telt el azóta, hogy megtörtént az első csere futballpályán. Az Eton College-ban, egy iskolai csapatban. Ennek részletei azonban már a homályba vesznek. Az első írásos emlék 1863-ból van, amikor a Bell's Life in London and Sporting Chronicle című hetilap ezt írta:

„A The Charterhouse 11 játékosa az Old Carthusians-szel játszott, de mivel néhány nagyon várt játékos nem érkezett meg, három cserét kellett bevetni.”

100 év társas magány

Majdnem egy egész évszázad telt el, mire ismét, immáron szervezett körülmények között szóba került a csere. Az 1954-es világbajnokság selejtezőjében a nyugatnémet Richard Gottinger   léphetett pályára csereként Saar-vidék válogatottja ellen 1953 októberében Stuttgartban. Nyugat-Németország kijutott a vb-re, mi magyarok pontosan tudjuk, hogy meg is nyerték azt, Gottinger azonban a stuttgarti 37 perc után már nem húzta magára a válogatott mezt.

A cserék hiánya pedig sokszor az egészségre is veszélyes volt. A szintén német Bert Trautmann pl. az 1956-os FA-kupa döntőben szenvedett sérülést a Manchester City kapusaként, amikor megsérült a nyaka, miután összefejelt a Birmingham City csatárával, Peter Murphy-vel.

Majdnem egy egész évszázad telt el, mire ismét, immáron szervezett körülmények között szóba került a csere. Az 1954-es világbajnokság selejtezőjében a nyugatnémet Richard Gottinger  léphetett pályára csereként Saar-vidék válogatottja ellen 1953 októberében Stuttgartban. Nyugat-Németország kijutott a vb-re, mi magyarok pontosan tudjuk, hogy meg is nyerték azt, Gottinger azonban a stuttgarti 37 perc után már nem húzta magára a válogatott mezt.

Nem véletlen talán, hogy az 50-es években számos nemzeti bajnokságban bevezették a cserét, az angol szövetség azonban kötötte az ebet a karóhoz, annak ellenére, hogy sok csapatot és játékost hátrányosan ért a változások hiánya. Roy Dwight például – aki amellett, hogy a Nottingham Forest játékosa volt, nem mellesleg Elton John unokatestvére – az 1959-es FA-kupa döntő 33. percében a lábát törte azután, hogy előtte gólt lőtt a Lutonnak. A sérülés után hordágyon vitték le a pályáról, csapata azonban 10 emberrel is nyerni tudott.

Nem úszta meg ennyivel a következő év döntőse. Dave Whelan, a Blackburn Rovers középhátvédje szintén lábát törte, a csapat azonban 3-0-ra kapott ki a Wolvestól. Whelan többet nem játszott a csapatban. Visszavonulása után azonban sikeres üzletember lett, 1995-ben megvette a Wigan Athleticet, 2013-ban pedig megnyerte velük a kupát a Wembley-ben.

1, 2, 3, végül 5 csere

Ezek az ügyek végül rávették az angol szövetséget, hogy Angliában is bevezessék a csere lehetőségét. Majd 10 évvel tehát Trautmann sérülése és küzdelmei után már az angol bajnokikon is lehetett cserélni, de ezzel még egyáltalán nem taktikai okokból éltek a csapatok, így az esetek száma is elég csekély volt.

Kezdetben csak sérülések miatt volt szabad cserélni, de már a 60-as évek végén is gyanús volt, hogy ezt sok vezetőedző taktikai okokra használja. Ilyen volt például Don Revie, a Leeds menedzsere. Hamar engedélyezték is a lehetőséget, először az 1967-68-as szezonban, majd utána az 1970-es, sokak által minden idők legjobbjának tartott mexikói világbajnokságon. A vb egyik legnagyobb hatású cseréje Bobby Charltoné volt, akit a németek elleni negyeddöntőben 70 perc után hoztak le. Kár volt, a német válogatott megfordította a meccset, és nyert 3-2-re.

50 éve nyert vb-t minden idők legerősebb brazil válogatottja | Eurosport

1970. június 21-én Rudolf Glöckner hármat fúj a sípjába, és a mexikóvárosi Estadio Azteca 107 ezres publikuma szemtanúja lett, hogy a brazil futballválogatott végleg elnyeri a Jules Rimet-kupát. Pelé, Gérson és a többiek történelmet írnak. Legtöbben az 1970-es mexikói világbajnokságot tekintik minden idők legjobbjának, de nemcsak ezért mondhatjuk, hogy Mario Zagallo fiai lettek volna a valaha volt legjobb nemzeti 11.

Másoknál jól sültek el a korai cserék. Bob Paisley, a Liverpool korszakos vezetőedzője például rendre jó érzékkel állította be David Fairclough-t. Olyannyira, hogy a játékost ez határozta meg, néhány éve meg is jelent Supersub (Szupercsere) című önéletrajzi írása. Fairclough az 1975-76-os, első, Paisley-vel nyert bajnokságban csak kétszer volt kezdő, mégis 7 gólt szerzett. Az újdonsült bajnokcsapat 1977-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is, a Supersub pedig a negyeddöntőben fordított az Anfielden kritikus helyzetben - természetesen csereként. Paisley mindezek ellenére nem adott játéklehetőséget sem a Borussia Mönchengladbach elleni BEK, sem a Manchester Uniteddal vívott FA-kupa döntőre sem. Liverpooli pályafutása során 37 gólt szerzett 92 olyan meccsen, ahol kezdett, 18-at pedig 62 olyan alkalommal, amikor csereként lépett pályára. Utolsó gólját a Swansea ellen lőtte ezeken 1983 áprilisában a mérkőzés 86. percében, 10 perccel azután, hogy pályára lépett.

Ole Gunnar, a csodacsere

Néhány évvel azután, hogy Fairclough elhagyta Liverpoolt, bevezették a két csere lehetőségét az 1987-88-as szezonban, majd néhány évvel később ezt háromra emelték. Az 1990-es években azonban talán sokunknak emlékezetes az 1999-es Bajnokok Ligája döntő. A Manchester United akkori játékosa, jelenlegi menedzsere, Ole Gunnar Solskjær a 81. percben állt be a Bayern München elleni döntőben, a Camp Nouban. Mario Basler korai bajor góljára a 91. percben a szintén csereként érkező Teddy Sheringham egyenlített, 2 perccel később pedig a norvég adta meg a kegyelemdöfést, és szerezte meg a trófeát az angol klubnak.

Talán mindenki erre a momentumra emlékszik, de kevesebben tudják felidézni a 3 hónappal korábbi bajnoki mérkőzést a Nottingham Forrest ellen. A United már 4-1-re vezetett a City Groundon a házigazdák ellen, amikor a 71. percben  Solskjær csereként beállt, és 4 gólt lőtt a hátralévő időben, csapata pedig 8-1-re győzött.

Manchester United vs Bayern Munich - Champions League Final 1998/99 | HD

Manchester United vs Bayern Munich - Champions League Final 1998/99 | HD. This is Manchester United vs Bayern Munich - Champions League Final 1998/99 | HD. ?...

Solskjær menedzserként sem feledkezett meg a cserékről. Éppen egy hónappal ezelőtt, a Sheffield elleni bajnoki mérkőzésen cserélt egyszerre öt embert, mindet a 80. percben.


via The Guardian

Hozzászólások