Foci - Napjaink logó-megújítási őrülete már nem a fociról szól
Napjaink logó-megújítási őrülete már nem a fociról szól
Fotó: Europress/AFP

Napjaink logó-megújítási őrülete már nem a fociról szól

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2020/07/10 15:18
Az elmúlt másfél évtizedben lassan minden európai labdarúgó klub átesett egy logó-megújításon. A grafikai változtatások többet árulnak el a nemzetközi trendekről és a vezetői hozzáállásról, mint magukról a klubokról.

 

Egy logómegújítás – ha kedvező fogadtatásban részesül, ha nem – általában mindig nagy hullámokat kavar. Ha alapnak vesszük az egyik népszerű francia néprajzkutató, Christian Bromberger állítását, miszerint "a labdarúgás a világ legkomolyabban vett időpazarlása", akkor egy szimbolikusnak szánt logóváltást sem lehet csak úgy félvállról venni.

Minek nevezzelek?

Címer, embléma, logó... Már a definíciók is összemosódtak, hogy épp minek is nevezzük a futballmezeken található szimbólumokat. A címertan (heraldika) alapból a középkori katonai eszköztárból merít: pajzsok, sisakok és címerállatok keverékéből összerakott jelvények eredettörténetével foglalkozik, ahol családok és dinasztiák egy-két elem kiválasztásával örökítettek meg komplett családtörténeteket. Ezzel szemben a logónak van egy kereskedelmi áthallása, cégek, termékek és szolgáltatások azonosítására lettek megalkotva.

A logó ugyanakkor korszerű is, emiatt hamarabb ki is tud pörögni a divatból. A kétezres évek első évtizedében még előszeretettel használt tükröződések (rich design) mára szinte teljesen kikoptak, minden a flat designról szól, persze nem véletlenül. Ahogy a tablet- és mobileszközök elterjedtek, megnőtt a reszponzivitás, vagyis a formához való zavartalan alkalmazkodás jelentősége. A részletes grafikákat hunyorítva is fel kell ismerni, a szurkoló nem a stadionban, hanem a képernyőn találkozik többet a klubbal, ezért minden zajt ki kell szűrni. Pár vonással rekreálható dolgok születnek, eltűnik a felesleg, csak a legszükségesebb marad. 

Ez alól a futball klubok sem kivételek. Vegyük példának hármat: a Juventus (2017), a Nantes (2019) és a Stade de Reims (2020) címerei érezhetően mind ugyanazon a gondolkodási folyamaton estek át. Amíg az első egy merész szakítás volt a múlttal, a másik kettő viszont már egyértelmű követőjévé vált a trendnek.

logok.jpg Fotó: Le Monde

Grafikailag persze mindegyik nagyon átgondolt. Az 1970-es, '80-as években látott horrorisztikus kisiklásokra egyre kevesebb példa van, minden pixel figyelembe van véve, ki van számolva és optimalizálva. A Stade de Reims-nál a „de” a duplikáció miatt félkövéresítve lett, a Juventusnál a "T"-betű új fénytörést kapott. A Nantes N-betűje mögött is biztosan kiolvasható az útkereszteződések és mellékvágányok kortalanságának eszmei esszenciája, de az is lehet, hogy azért lett ilyen, mert csak jól néz ki.

Történelmi helyett kereskedelmi szempontok

Az esztétikai értéken túl viszont a logók alig tükröznek bármit is a szűken vett labdarúgásból. Ha nem ismernénk őket, azt gondolhatnánk, ruhamárkákról vagy szépségápolási kencékről van szó. Ezeknek a divatjeleknek a merchandising növekvő szerepe miatt mindenféle terméken ott kell szerepelniük kell, a hűtőmágnestől kezdve a bobble-head figurán át a saját márkás parfümig.

A távolodás ezért fizikailag is megtörténik. A klubok globális márkákká válnak, melyből kikopnak a lokális jellemzők.

A Paris Saint-Germain pár éve kispadra ültette a "Saint-Germain"-feliratot - maradt a "Paris", vagyis a fény, a város, a szerelem, a glamour és a kavalkád. A fenti példában is tetten érhető a jelenség: a Reims nem tért vissza az ikonikus pezsgősüveghez, hanem a katedrális homlokzatát távolról idéző kacifántot firkált bele. A Nantes-nál eltűnt a kikötővárosi jelleget megragadó kétárbócos vitorláshajó. A Juventusnál már nincs se bika, se korona – az ázsiai vagy dél-amerikai szurkolónak ugyanazt kell jelentenie, mint az európainak vagy észak-afrikainak.

A grafikai világ külön szlengben beszél. A vizuális identitás mögött új márka-architektúrák jelennek meg, ahol a különböző platformokon ugyanazokat a logóelemeket kell felhasználni. Egy dolog viszont állandó. Az, ahogy eladják a történetet a múlt és a jövő összekapcsolásával.

"Szeretnénk megőrizni a Hercegség DNS-ét, megtartva egy atipikus klub történelmét egy modernizált logó-típussal" (Monaco, 2013)
"A múltra alapozva írjuk a jövőt" (FC Nantes, 2013)
"Az ikonikus címer tartalmilag avant-gardista, formailag pedig történelmi elemeket vesz át" (Stadede Reims, 2020)

Akadnak ettől még klubok, akik a történelmi hagyományok felé tolták el a potmétert. Az OGC Nice 2013-ban visszatért a pajzsos-sasos kombinációhoz és a Toulouse is klasszikusabb irányt vett 2018-ban, ahol szurkolói bevonás után a városi identitáshoz közelebbi verziót fogadtak el.

Ettől még ami elromolhat, az el is romlik. Az amerikai tulajdonosi háttérrel rendelkező Girondins de Bordeauxnál lényegében amit el lehetett puskázni, azt meg is tették:

  • méregdrágán, 2 millió euróért átrajzolták a klub címerét,
  • érthetetlen okból felcserélték a klub nevének szórendjét (Bordeaux Girondins!),
  • a sötétkék alapszínt kivilágosították
  • adtak az egésznek egy kecskesajt-címke szerű alakzatot,
  • majd egyeztetés nélkül mindezt egyik napról a másikra piacra dobták

A sportszakmailag is nehéz időszakon áteső klub ultráinak ez olaj (meg kerozin, benzin és némi robbanóanyag) volt a tűzre. Városházi tüntetés és bojkott kerekedett belőle.

Az európai mammutok is tudják, a logócsere egy hatalmas méhkas, ezért is fordulhatott elő, hogy a Bayern München, a Real Madrid vagy a Manchester United eddig csak kozmetikai retusokat alkalmaztak.

Hozzászólások