Foci - FIFA UnFair Play
FIFA UnFair Play
Fotó: Europress/AFP

FIFA UnFair Play


2014/09/22 20:03

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 2009-ben döntötte el, hogy elég volt a nagy klubok féktelen pénzköltéséből, és bejelentette, hogy a 2011-12-es szezontól kezdve csak annyi pénzt költhetnek el, amennyit meg tudnak termelni, különben hamar véglegesen csődbe fognak menni (mint ahogy ezt páran meg is tették). Maga a szabályozás ennél persze jóval részletesebb és bonyolultabb, de a részletes kifejtéstől most eltekintenénk, aki komolyabban beleásná magát a témába, az ide kattintva minden részletet megtalálhat, ide kattintva pedig elolvashatja a hivatalos UEFA dokumentumot.

A szabályozás bevezetésének ellenzői már a kezdetekkor több aggályt is megfogalmaztak. Ezek közül talán a legfontosabb az volt, hogy ezzel csak azt érik el a nemzetközi szövetségek, hogy a nagycsapatok örökre nagycsapatok maradnak, a kicsik meg kicsik. Egy ékes példája ennek: a Manchester United a tavaly szörnyű szezonja után idén nem indulhat el a Bajnokok Ligájában, így értékes bevételtől esik el. Ennek ellenére a nyáron az adidas olyan szponzori szerződést kötött a még mindig a világ (egyik) legértékesebb klubjának számító klubjával (évi 70 millió font, tíz éven át), hogy ha a következő szezonokban sem jut el a BL-be a MU, akkor is vehet csak ebből a pénzből minden évben egy Angel Di Maríát. A kisebb kluboknak (például egy Evertonnak) természetesen esélye sincs ekkora szerződést kötni.

Az UEFA az elmúlt években ettől függetlenül már lecsapott: a nagyobb nevű klubok közül a Paris Saint-Germain, a Chelsea, a Málaga, a Manchester City vagy a Barcelona is kapott kisebb-nagyobb büntetéseket (kizárás az európai kupákból, az átigazolásokból, pénzbüntetés, stb.), így hát nem meglepő, hogy a klubok elkezdték a kiskapukat keresni a rendszerben. Angliában jelenleg a Chelsea és a Manchester City jár élen a turpisságban.

romelu_lukaku

Fotó: Europress/AFP

A két módszer különböző. A minden nyáron (és olykor télen) vagyonokat költő Chelsea trükkjére maga José Mourinho világított rá: „Minden átigazolási időszakban jönnek és mennek játékosok a csapatnál. Eladunk, hogy legyen pénzünk vásárolni, ennyire egyszerű ez” – mondta a portugál, aki csak most nyáron Cesc Fabregasszal, Diego Costával, Filipe Luissal és Loic Rémyvel erősítette meg a csapatát. Igaz, David Luizt és Romelu Lukakut eladta (illetve télen Juan Matát), így az elmúlt években való igaz, hogy most zárta a legkevesebb veszteséggel a transzferidőszakot a londoni klub. A baj csak az ezzel az egésszel, hogy Mourinho eléggé leegyszerűsítette az ennél sokkal bonyolultabb működést.

A londoniak trükkjéhez meg kell nézni, hogy a FFP 2009-es beígérése óta mi volt a szerződtetett és az eladott játékosok átlagéletkora: 14/15 Vett: 22.5, eladott: 23.4; 13/14 Vett 21.4, eladott 21.7; 12/13 Vett: 20.1, eladott 21.1; 11/12 Vett: 20.3, eladott: 21.3; 10/11 Vett: 19.9, eladott: 21.6; 09/10 Vett: 20.5, eladott: 21.2

Ebből már tisztán látszik is a Chelsea üzletpolitikája: a játékosokat minél fiatalabb korban leigazolni (ha egy focistát nem a felnőtt csapathoz igazolnak, hanem az utánpótlás-akadémiára, az érte fizetett pénz nem számít bele az összes költésbe!), az első pár szezonban kölcsönadni (Thibaut Courtois, Romelu Lukaku, Kevin De Bruyne, Thorgen Hazard, stb.), és ha megfelelően teljesítenek, kvázi ingyen lesz egy remek játékosuk, ha pedig nem, vélhetően fejlődnek annyit, hogy pár (tíz)millió fontért túl lehet rajtuk adni. Az értük kapott pénznek köszönhetően (hiszen az eladás már természetesen a nagycsapat büdzséjébe számít) pedig a felnőtt keretet lehet világklasszisokkal megerősíteni. A klub tehát úgy viselkedik, mint egy jó ingatlanos, aki vesz olcsón egy lakást, kicsit kipofozgatja, majd drágábban továbbadja.

Az elv egyszerű, mint a faszeg, és mégis zseniális. Igazi win-win szituáció a klubnak, és újabb fejtörés a FIFA-nak és az UEFA-nak.

A Manchester City féle út

Az arab pénzből feltuningolt Manchester City (közel 750 millió fontot költöttek új játékosokra 2008 óta) ügyvédei is gőzerővel munkálkodnak a rendszer kijátszásán. Az ő ötletük sem sokkal bonyolultabb: más földrészeken lévő klubok felvásárlásával / alapításával oda igazolnak sztárjátékosokat, és onnan egyszerűen visszakölcsönzik őket az anyaklubnak. Az élő példa erre Frank Lampard, aki a New York City kölcsönjátékosaként épp a hétvégén mentett pontot a Citynek a Chelsea ellen. Ugye nem kell mondanunk, milyen érdekeltségi körhöz tartozik a tengerentúli együttes...

Hozzászólások