Foci - Edinson Cavani, a félreértett legenda
Edinson Cavani, a félreértett legenda
Fotó: Europress/AFP

Edinson Cavani, a félreértett legenda

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2020/06/16 11:21
Egy héttel Thiago Silva távozásának bejelentése után a Paris Saint-Germain Edinson Cavanitól is megválik. A klub szakmai igazgatója, Leonardo nemrég megerősítette, hogy az uruguayi támadó szerződését nem fogják meghosszabbítani, így a jelek szerint a PSG történetének gólkirálya 33 évesen a hátsó ajtón lesz kénytelen távozni. 

Szörnyű belegondolni, hogy egyáltalán felmerül a kérdés, Edinson Cavani a PSG legendájának számít-e. „El Matador” története ugyanis tele van ellentmondásokkal és félreértésekkel, megannyi ego-harccal és egy olyan párizsi hajlékkal, ahol sosem érezhette magát igazán otthon. 

Amikor 2013-ban Zlatan Ibrahimovic oldalán köt ki Párizsban, legtöbben még azt gondolják, a PSG későbbi sikereinek csatárkettősét látják. Valójában sosem beszélhetünk duóról. Az ékkő Ibrahimovic lett, Cavani pedig a szélre szorítva gürizett és robotolt. A döntés felelőssége az akkori edző Laurent Blanc-ra száll vissza, aki a barcelonai iskolát követve 4-3-3-as rendszerben játszatta csapatát és így is hagyta három teljes évig. 

Cavani első szezonja így sem volt csúfos, 43 meccs alatt szerzett 25 gólja tisztességesnek számított, de elmaradt Ibra 41 góljától. Az első kisiklások már ekkor elkezdődtek. “Egy olyan csatárnak, aki azt szokta meg, hogy befejezi az akciókat és gólokat rúg, nagyon szokatlan új feladatokkal találkozni.” – mondta Cavani egy nyilatkozatában. „Nem könnyű, ez igaz. Idővel kezd egy teherré válni.” A státusz, az elvárás és a játékos szinte sosem voltak összhangban.

000_1P90AE.jpg Fotó: Europress/AFP

Mi maradt meg Cavaniból? Először is egy dal, amit róla költött a Parc des Princes közönsége, ami bármilyen furcsa, de Párizsban ritkaságnak számít. A grintája, a vicsorgással teli erőfeszítései, a mindig olajozott hajkoronája, a lehetetlen szögekből kivitelezett fejesgóljai, a sprintben megtett visszazárásai. Az olykor ügyetlen labdakezelései, a kihagyott ajtó-ablak helyzetei (és az utána jövő szurkolói felkiáltások: “Kár érte, Edi!”), a Barcelona elleni 6-1-es remontada idején lőtt kérészéletű gólja, a Marseille-nek lőtt utolsó pillanatos stadion-elhallgattatós szabadrúgás gólja. Cavani volt a lesipuskás, a klinikai befejező, akitől a bődületes melléfogások álltak távol. Amikor viszont elkapta a fonalat, az a csatár volt, aki mesterhármast szerzett három labdaérintésből.

Aztán ott az ember, pontosabban a médián keresztül átszűrődő személyiség. Az uruguayi salto-i lakos, az átlagpolgár és munkásember, aki bármikor megnyír egy bárányt, villantóval pecázik és vígan eszik egy kétes minőségű hurkát franciakalapban. Anélkül, hogy valaha is különösebbet nyilatkozott volna, a tökéletes antisztár lett Neymar zsoldos-státuszához vagy Mbappé egoizmusához viszonyítva. Cavaninak a nép gyermeke-imázs jutott, aki nem fél alázatosnak és egyszerűnek mutatkozni. 

Cavani legnagyobb hibája, hogy sosem tudta igazán eloszlatni a kérdőjeleket - amikor pedig megtehette volna, a klub a legsötétebb időszakán ment keresztül. Legjobb szezonjában, ahol Ibra után már ő számított főnöknek, 50 meccs alatt 49 gólt szerzett. Abban az évben a Ligue1 legjobb játékosává választották. A gond csak az, hogy abban az évben történt a remontada, a szezon végén pedig alulmaradtak a Monacóval szemben a bajnokságban. Válaszként a klub a hóna alá csapta Kylian Mbappét és Neymart. Cavani később megtarthatta a pozícióját, de idővel a tizenegyesek lövése mellett a maradék fényt is át kellett adnia.

000_1PM1DB.jpg Fotó: Europress/AFP

Edi egy közlegény maradt, Párizs viszont sosem tudta megadni a kellő elismerést a katonáinak. Korábban Blaise Matuidiből is hiányzott a glamour és a „bling-bling”, holott semmivel sem volt nélkülözhetőbb, mint bármelyik utána érkező híresség. Esélyesen, ha a csapatban megtalálták volna az őket megillető helyet, ha megkapták volna az őket megillető figyelmet, talán több energiájuk maradt volna az európai tavaszokon. 

Cavani egy ember, egy játékos és egy legenda. Külön-külön és egyben is. Ha a klubtól nem is emelte pajzsra, ott lesz a Parc szurkolóinak szívében Rai és Pedro Miguel Pauleta mellett. Úgy fog távozni Párizsból, hogy egyesektől élethosszig tartó mentességet kap minden alól, másoktól viszont az örök kételyek maradnak. Thiago Silvához hasonlóan magán fogja hordozni a kihagyott lehetőségeit: a sorozatos kieséseket, a beteljesületlen európai álmot és a puszta tényt, hogy 2013-as érkezése óta sosem szerzett gólt Bajnokok Ligája-negyeddöntőben. 

Az évek súlya viszont megérződött és Cavani sem mentesült ez alól. Sokak fejében még a néhány évvel ezelőtti csatárként él, idei szezonjában viszont többször is felmerült, hogy lassan elérkezett az ideje egy új fejezetnek. Ha a FIFA úgy gondolja; ha sikerült szerződést hosszabbítania augusztusig, és ha a PSG is úgy akarja, akkor Cavaninak (és Thiago Silvának) járhat majd egy utolsó tánc. Ha nem jön össze, marad a tiszteletkör és a standing ovation egy tét nélküli meccsen. Kár érte, Edi.

Hozzászólások