Foci - Bonucci-ügy: a Juventus a legnagyobb kiscsapat
Bonucci-ügy: a Juventus a legnagyobb kiscsapat
Fotó: Europress/Getty

Bonucci-ügy: a Juventus a legnagyobb kiscsapat

Mártha BenceMártha Bence
2017/07/14 13:11

Van egy alapszabály a Juventusnál, amit egy kicsit komolyabban vesznek a kelleténél: aki menni akar, az menjen! Ez rendben is volna, de egy magát megaklubként pozícionáló futballcsapatnál furcsa ez a romantikusan amatőr hozzáállás.

Antonio Conte, majd Massimilliano Allegri vezetésével a Juventus lerázta magáról a calciopoli mindenféle hozadékát, és újra a legnagyobbak közé verekedte magát. A csapat reneszánszának alapvető figurája volt a Sampdoriától (még Gigi Delneri edzővel együtt) érkezett Giuseppe Marotta sportigazgató, aki elképesztően ügyesen mozgott a piacon, ha játékosok igazolásáról volt szó.

Az elmúlt hat év kulcsemberei közül Pirlót, Llorentét, Pogbát és Dani Alvest ingyen, Barzaglit tökmagért, Vidalt, Tévezt és Cuadradót magasan az értéke alatti összegért szerezte meg a Kobra becenevű sportvezető. Ha kellett, a zsebbe is belenyúlt, Higuaín minden idők legdrágább Juve-játékosa lett (90M euró), a 22 éves Dybalárt simán kifizetett 34 milliót, és a portói balhátvédért, Alex Sandróért is zokszó nélkül pengette ki a 20 milliós vételárat.

A három játékosért szinte alig fizetett valamit a Juve

Ezek a játékosok - kiegészülve a Juve meglehetősen masszív magjával, Buffonnal, Bonuccival, Chiellinivel, Marchisióval - emelték fel a klubot a középszerűségből az európai topcsapatok közé, Marotta pedig elégedetten somolygott a háttérben.

Kiscsapat-attitűd a legnagyobb olasz klubnál

A gond nem is a bejövő, hanem a kimenő tételeknél van. A Juventus ugyanis úgy viselkedik, ha értékei megtartásáról van szó, mint egy kiscsapat: bárkit, aki menni akar, elenged, ha pedig komoly üzleti sikert lehet realizálni egy játékoson, akkor hiába kulcsember, a torinóiak szemrebbenés nélkül megválnak tőle.

Nézzük csak végig az utóbbi éveket: Llorente szomorkás volt, hogy keveset játszik, erre a Juve annyira kedves volt, hogy egyszerűen felbontotta a játékos szerződését, aki így ingyen került Sevillába. Ott aztán nem elég, hogy a 2015/16-os BL-csoportkör utolsó meccsén a Juve csoportelsőségébe kerülő gólt fejelt a torinóiaknak, aztán a Sevilla még tovább is adta elég jó pénzért a Swansea-nak.

Hazatért - egy időre

Még ennél is fájdalmasabb volt Carlos Tévez esete, aki kvázi élete formájában játszott Torinóban, de honvágya támadt. A Juve pedig fogta, és névleges összegért (valójában ingyen) hazaengedte az argentint a Boca Juniorshoz, amely aztán másfél év múlva szép summáért továbbadta a csatárt Kínába. Ez a két eset anyagilag nem volt nagy bukta, hiszen keveset költött a két futballistára a Juve, de a vezérelv szépen kirajzolódik.

És még nem volt vége

Az ingyen érkezett Pirlo elengedése elkerülhetetlen volt, nem úgy Arturo Vidalé, akiért mindössze 37 millió eurót kapott a Bayern Münchentől. Vidal értéke közelebb volt a 100 millióhoz, mint az 50-hez, a Juve mégis elengedte bagóért, mert Allegrivel csúnyán összekapott a 2015-ös BL-döntő után. Azt már felesleges is említeni, hogy egy évvel később a chilei csapata legjobbjaként volt kulcsszereplője a Juventus kiejtésének a BL-nyolcaddöntőben.

Vidal ellenfélként volt a mezőny legjobbja

Egy évvel később Pogbán volt a sor, bár az ő története annyiból más, hogy egy olasz piacon működő klub egyszerűen kénytelen elengedni bármelyik játékosát, ha a világ legdrágábbjaként tud megválni tőle. Pogbával ez történt, ám ha a transzfer védhető is volt, az már biztosan nem, hogy a torinóiak gyakorlatilag a teljes befolyt összeget egy 29 éves hangulatemberre, Gonzalo Higuaínra költötték.

A legnagyobb csapás

Almát a körtével mindig nehéz összehasonlítani, de talán a legsúlyosabb csapást az idei mercatón szenvedi el a Juve: Leonardo Bonucci távozása, és főleg a végcélja elképesztő baki a torinóiaktól.

A legerősebb csapatrész, sokak szerint a Juve sikereink kulcsa, a védelem annyira megbonthatatlannak tűnt, hogy Marottáék kacagva dobálták vissza a Chelsea és a ManCity 60-70 milliós ajánlatait Alex Sandróért. Senki nem számított rá, hogy a Juve nemcsak megbontja a védelmét, de mindjárt a legfiatalabb, és a legtöbbre tartott kezdő védőjétől válik meg. Az pedig, hogy pont a Milanba engedik el Bonuccit, konkrét harakirinek tűnik.

A világ egyik legjobb középhátvédje

Az olasz válogatott középhátvéd ugyanis kvázi pótolhatatlan: nem a védekező készsége fog hiányozni (amúgy meglehetősen lassú játékos), hanem az, amiben egyedülálló: nincs még egy középhátvéd, aki 40 méterről is hajszál pontosan képes passzolni, és a labdakihozatalokat bőven rá lehet bízni.

De miért pont a Milan?

A féktelen pénzszórásba kezdő Milan sok kockázatos igazolására egy bombabiztossal tette fel a koronát: Bonucci leigazolásával nemcsak a legnagyobb riválist gyengítették meg, de az egyik legjobb olasz védőre is rátették a kezüket. A szépen épülő klub ráadásul mindezt bagónak számító 40 millió euróért tehette meg, ami aztán végképp megfejthetetlenné teszi a történetet a Juve szempontjából.

Bonucciért már tavaly is horribilis összegeket kínált a Chelsea, idén vitte volna a ManCity és (talán) a Barcelona is, de a Juve nem adta el senkinek. A Milannak viszont igen, méghozzá kicsit több, mint a feléért, mint amennyit az angol klubok adtak volna a játékosért.

Már csak az aláírás hiányzik

A történethez tartozik, hogy - jelenlegi információink szerint - a Juve Bonucci vételárából 10 milliót egyből vissza is utal a Milannak De Sciglio játékjogáért. Mivel a szélső védő a Milan kezdőjéből is kiszorult az utóbbi időben, és még semmit nem mutatott, amiért ennyit érne, az a furcsa helyzet állt elő, hogy az oda-vissza transzferrel sokkal inkább a Milan húzza le a Juventust, mint fordítva.

Van azért magyarázat, még ha béna is

Bonucci kisebbik gyermeke, Matteo súlyos beteg, ezért a család dönthetett úgy, hogy nem hagyják el Olaszországot. Ez állhat annak a hátterében, hogy a Juve nem tudott sokkal több pénzt kiszedni sztárja távozásából, hiszen az olasz klubok értelemszerűen egyébként sem fizetnek akkora összegeket egy-egy játékosért, pláne nem egy védőért.

Matteo és apus

A védő helyzete egyébként sem volt rózsás a csapaton belül: Allegrivel többször is összevesztek (annak idején még Conte is megbüntette egyszer), és a BL-döntő szünetéről érkező hírek is azt mutatták, Bonucci balhés figura. Cardiffban meg nem erősített hírek szerint meg is ütötte csapattársát, Paulo Dybalát, és összekapott védőtársával, Andrea Barzaglival is.

A Juventusnál pedig nemcsak az alapszabály, hogy ha valaki menni akar, azt engedni kell, hanem az is, hogy a balhés, autoritást nem ismerő, a magukat a csapat elé helyezőknek is azonnal menniük kell. Hogy Bonucci ilyen volt-e, azt nem tudhatjuk, annyi azonban biztos, hogy a Milan már meg is nyerte az első csatát ősi riválisa ellen, holott a bajnokság rajtjáig még bő egy hónap hátravan.

Hozzászólások