Foci - Akkor is igazolnak a legnagyobb futballklubok, ha épp nincs pénzük
Akkor is igazolnak a legnagyobb futballklubok, ha épp nincs pénzük
Fotó: Europress/AFP

Akkor is igazolnak a legnagyobb futballklubok, ha épp nincs pénzük

Németh DánielNémeth Dániel
2019/08/30 16:44
Sok rosszat lehetne mondani az UEFA Pénzügyi Fair Play szabályáról, az azonban tagadhatatlan, hogy megváltoztatta a futballpiacot. A klubok pedig - ahogyan az várható - próbálnak alkalmazkodni az új körülményekhez. Így válik egyre népszerűbbé a kölcsönszerződések intézménye, legyen szó hagyományos vagy akár egészen extrém megoldásokról.

Néhány évvel ezelőtt a kölcsönopció kifejezetten szitokszónak számított a Milan-szurkolók körében. A klub legendás, nem mellesleg dörzsölt sportigazgatója, Adriano Galliani előszeretettel alkalmazta ezt a formulát a milánóiak anyagi összeomlását követően annak érdekében, hogy minőségi játékosokhoz jusson hozzá, relatíve olcsón. Ha bevált a húzás - az idő előrehaladtával egyre kevésbé - a Milan egy év után véglegesítette a transzfert, amennyiben pedig nem, úgy mehetett vissza a tulajdonjogát birtokló klubhoz.

Galliani kényszerpályán mozgott, hiszen a Silvio Berlusconi fémjelezte érában a Milan klubmodellje az erős (és vagyonos) tulajdonos köré épült, akinek a finanszírozásban is kulcsszerep jutott. Idővel - ez a folyamat valahol a 2010-es évek elején tetőzött - Berlusconi már nem igazán tudott (zűrös üzleti ügyei miatt kőkemény büntetéseket kapott), talán nem is akart annyi pénzt fektetni a Milanba, és ugyan a brand erős maradt, a tulajdonosi háttér megváltozását követően csak abból tudott gazdálkodni, amit megtermelt.

000_Par3444899.jpg Fotó: Europress/AFP

Csakhogy azt a Milant nem így építették fel, a szükséges modernizáció pedig elmaradt (csak mostanság indult el kifejezetten ebbe az irányba az aktuális tulajdonosi kör), így pedig maradt a zavarosban halászás. Tegyük hozzá: csak idő kérdése volt, mikor éri utol a Milant a végzete, hiszen a Financial Fair Play bevezetését követően mindenképpen szükségessé vált volna a klubmodell átalakítása. Az UEFA-szabályozás értelmében ugyanis a klubok csak minimálisan költhetnek többet (három év alatt 30 millió eurót) a bevételeiknél.

Azt persze nagyon jól tudjuk, hogy az FFP összességében kikerülhető - lásd az erős tulajdonosokkal nyomuló Manchester Cityt és Paris Saint-Germaint - azonban a szabálynak így is van hatása a piac működésére. Bár a klubok folyamatosan feszegetik a pénzügyi határokat, összességében a korábbinál tudatosabban költenek, nagyobb hangsúly került például a brandépítésre, és bizony nem csak az átigazolási piacon dőlnek a rekordok, a szponzori szerződésekre éppúgy érvényes a növekedés. Még azokra is, amelyek mögött valódi piaci logika áll.

Az FFP - jelentős részben a kevésbé szabálykövető kluboknak köszönhetően - a futballpiac drágulását nem tudta igazán lassítani, sőt, a szuperklubok kitermelték a maguk szuperjátékosait. Akik annyira drágák, hogy a kivásárlási díjat és a fizetést is csak egy nagyon szűk réteg (legfeljebb öt-hat klubról beszélünk) engedheti meg magának. Egy ekkora mértékű befektetésnél ráadásul elengedhetetlen az óvatosság: még egy szuperklubot is megroppanthat, ha a 200 millió eurós befektetés rögtön az első edzésen szétszakítja a térdét.

Összességében ezek a folyamatok vezettek odáig, hogy az egykoron szegényebb klubok fegyverének számító kölcsönopció teljesen bevett és elfogadott eljárás lett a szuperklubok között helyet cserélő szuperjátékosok esetében is.

Egy fontos tanulságot leszűrhetünk Bale és a Real Madrid elmérgesedő kapcsolatából | Hosszabbítás

Gareth Bale - talán még most is - a világ egyik legjobb támadójának számít, mégsem tud túladni rajta a Real Madrid. Ahogyan Jonathan Wilson, a kiváló angol szakíró írja, a szuperklubok kitermelték a szuperjátékosokat , akiket csak a legszűkebb értelemben vett elit engedhet meg magának.

Azon a nyáron, amikor a PSG 2017-ben leigazolta Neymart 222 millió euróért, azzal a lendülettel bezsákolta a jövő nagy sztárjának tartott Kylian Mbappét is. Érte 180 millió eurót fizetett a PSG, azonban ezt az összeget csak a következő idényben kellett átutalnia, ugyanis kölcsönben került a klubhoz a fiatal klasszis. Ezeknél a szerződéseknél gyakori, hogy az opció kötelezővé válását valamilyen feltételhez kötik, így volt ez Mbappé esetében is: a PSG-nek biztosítania kellett az élvonalban maradást. Nem volt egy nehezen teljesíthető kitétel, na.

Valójában a PSG vezetőségének egy célja volt a kölcsönszerződéssel: mivel Neymar átigazolása igen erősen terhelte abban az idényben a klub költségvetését, Mbappét még az anyagi cheat code ellenére is lehetetlen lett volna kigazdálkodni. Ezzel a megoldással a párizsiak kaptak egy extra évet, hogy valahogy tisztára mossák a könyvelést, elkerülve ezzel az UEFA büntetését és egy esetleges Bajnokok Ligájából történő kizárást. Hasonló célok vezérlik a többi kölcsönszerződésekkel operáló klubot is.

"A klubok alkalmazkodtak az új környezethez, épp mint az 1995-ös Bosman-szabály esetén" - idézi Omar Chaudhurit, a 21st Club sportügynökség igazgatóját a New York Times. Chaudhuri adatai megerősítik, hogy az elmúlt évek alapján növekvő tendencia figyelhető meg a véglegesített kölcsönszerződések számában. Tíz évvel ezelőtt az angol, spanyol, német és francia bajnokságokban összesen akadt 10 ilyen megállapodás, ezen a nyáron már 32-t jegyezhettünk fel. Várhatóan ez a szám a jövő nyáron is hasonló lesz.

043_dpa-pa_123577032.jpg Fotó: Europress/AFP

Ugyanis a Bayern München Philippe Coutinho és Ivan Perisic játékjogát is kölcsönben szerezte meg, a Tottenham kötelező opcióval igazolta le a Betistól Giovani Lo Celsót (aki két éven belül második alkalommal váltott így klubot), így került az Interhez az olasz tehetség, Nicolo Barella a Cagliaritól. Chaudhuri egyébként külön kiemelte, hogy a Serie A ilyen tekintetben mindig is különutasnak számított, hiszen Olaszországban korábban is népszerű volt ez a fajta megállapodás. (Illetve egyéb szörnyszülöttek, például az 50-50%-os tulajdonjog.)

Természetesen kölcsönszerződés és kölcsönszerződés között is van különbség. Ma is vannak hagyományos kölcsönök, de népszerűek az opciós szerződések is, amelynek értelmében a klub egy előre meghatározott összegért véglegesítheti a kölcsönvett játékost. Mostanság azonban egyre gyakoribb, hogy az opció kötelező, ilyenkor a klubnak egy-két év után akkor is fizetnie kell, ha az igazolás nem vált be. Vagyis ez lényegében halasztott fizetésnek felel meg, amivel a PSG is élt Mbappé leigazolásakor.

Általában ezekben a szerződésekben is szerepel valamilyen feltétel az opció mellett, azonban inkább csak formaságból van szó, ugyanis nevetségesen könnyedén teljesíthetőek.

Ez a fajta megállapodás eladói részről sem előnytelen. Egyrészről egy évvel korábban megszabadulhatnak a játékos bérének fizetési kötelezettsége alól (sztároknál ez egyre komolyabb tétel), másrészről kiszámíthatóbbá teszi a klub következő évi költségvetését, mivel pontosabbak az előrejelzések a bevételi oldalon. "Viszonylag új még ez a koncepció, azonban egy hasznos gyakorlatot jelezhet" - magyarázta Chaudhuri. Szakértők szerint a Financial Fair Play egyéb módon is formálja a piac működését.

000_1JR4GA.jpg Fotó: Europress/AFP 

"A klubok többféle úton is kreatívak lehetnek" - mondta Esteve Calzada, a Barcelona marketingcsapatának korábbi vezetője. Egyre népszerűbbek a hosszú távú kölcsönök - a Chelsea például három játékost küldött ebben a formában az Atlético Madridhoz az elmúlt években. Csakúgy mint a Spanyolországban recompra néven emlegetett megoldás, melynek értelmében az eladó klub egy visszavásárlási opciót tesz a játékosra. Ez eredetileg a spanyol fociban volt népszerű, mostanra azonban Európa nagy részében elterjedt.

Szintén egyre jellemzőbb, hogy a szemfülesebb klubok nem csak a saját pénzügyi előrejelzéseiket figyelik árgus szemekkel, de a riválisokét is. Ugyanis ha valamelyik klub bajba kerül az UEFA pénzügyi előírásai miatt, az belekényszerítheti kevésbé fontos játékosok eladásába. Nem véletlen, hogy miután a PSG leigazolta Neymart és Mbappét, a Tottenham egyből kopogtatott az ajtón Serge Aurier ügyében, hogy aztán pár hónappal később az idei BL-elődöntőben hőssé váló Lucas Mourát is leigazolja.

Vannak még extrémebb példák is. Idén júniusban Jasper Cilessen a Valenciához igazolt a Barcelonától, méghozzá 35 millió euróért. Pár nappal később a Valencia kapusa, Neto szerződött a Barcához 29 millióért, ami bizonyos ösztönzőkkel 9 millió euróval kiegészülhet. Calzada szerint ennek a cserének alapvetően sportszakmai okai voltak: Cilessen rendszeres játéklehetőségre vágyott, Neto pedig összerúgta a port a Valencia vezetőedzőjével, így kapva kapott a barcelonai lehetőségen.Természetesen ez a megállapodás hivatalosan két különböző üzletnek számít.

Azok, akik felügyelik az egész rendszert, pontosan tisztában voltak, hogy az FFP át fogja alakítani a transzferpiacot. "Jelenleg sokkal dinamikusabb, proaktívabb a szabályozás" - mondta Mark Goddard, a FIFA Transfer Matching System (TFM) korábbi vezetője. "Ott van az FFP és a TMS. A klubok ezeken a kereteken belül mozoghatnak." Ez a nyár különösen változatosra sikeredett, ami jelzi, a klubok alkalmazkodtak az környezethez, új és innovatív megoldásokat keresnek. Ugyanakkor azt is szem előtt tartják, hogy megszerezzék azokat, akikre szükségük van.

részben via New York Times

Hozzászólások