Foci - A sors elvette, most visszaadta: se sírni, se ünnepelni nem kell az azeriek legyőzése után
A sors elvette, most visszaadta: se sírni, se ünnepelni nem kell az azeriek legyőzése után
Fotó: MTI

A sors elvette, most visszaadta: se sírni, se ünnepelni nem kell az azeriek legyőzése után

Mártha BenceMártha Bence
2019/10/14 12:53
Marco Rossi meggyőző győzelemre készült Azerbajdzsán ellen, és ő mindent jól is csinált, nem rajta múlt, hogy végül egy óriási bírói hiba kellett a győzelmünkhöz is. A magyar válogatott bravúros Eb-selejtezős szereplést mutat be a fentiek ellenére is, és jól tesszük, ha csak erre koncentrálunk.

Amit a sors Szlovákia ellen elvett, azt Azerbajdzsán ellen visszaadta: két fordulóval ezelőtt egy jól játszó, a mérkőzés egyes periódusait masszívan uraló, győzelemre törő magyar válogatott kapott ki Szlovákiától. Vasárnap egy szétszórt, itt-ott dekoncentrált csapat addig rázta a pofonfát, míg leesett róla egy kövér saller, de ahogy a szlovákok ellen minket sújtott egy bírói hiba, addig most egy másik kihúzott minket a csávából.

Megköszönhetjük a holland bírónak, hogy nyertünk Azerbajdzsán ellen | Hosszabbítás

A magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra legyőzte vasárnap a vendég azeri csapatot a Groupama Arénában rendezett Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen, így csoportjában feljött a második helyre, és életben tartotta kijutási reményeit. A magyar válogatott az első perctől másik arcát mutatta, mint három napja Splitben, sokkal lendületesebben és bátrabban játszott, az állandó letámadással gyakran megzavarta az azeri játékosokat.

Az azeriek ellen hazai pontvesztés a közvélemény szemében szinte lenullázott volna mindent, amit ez a válogatott Marco Rossi irányítása alatt felépített. Nemcsak a továbbjutási esélyek szálltak volna el végleg, hanem a csapat fejlődésébe vetett hit is - ami nyilvánvaló marhaság, de a közhangulatot gerjesztők ugrottak volna a lehetőségre, és ez már önmagában elég.

Rossi egy paraszthajszálra volt attól, hogy néhány nappal az első megalázó veresége után a magyar kapitányok másik rendre felbukkanó rémével, a kötelező győzelemből lett szégyenletes döntetlennel is szembesülnie kelljen. Kizárólag a bírón múlt, hogy meglett a győzelem, Azerbajdzsán abszolút szabályos gólt szerzett, így életben maradtak a remények, sőt továbbjutó helyen állunk.

Rossi megint jól gondolta, mivel fogunk nyerni

A magyar válogatott papíron egy 4-2-3-1-es formációban kezdte az Azerbajdzsán elleni mérkőzést, de gyorsan kiderült, hogy a kapitányt ezúttal kevésbé érdekli csapata egyensúlya. A mieink azonnal nekiestek a vendégeknek, magasan letámadták az azerieket, akiknek nem is nagyon ízlett a magyar csapat agresszív játéka. Ahogy Horvátországban szinte nem nyertünk párharcot, most úgy nem veszítettünk el szinte egyet sem az első félidőben.

Korhut irgalmatlan gólt vágottKorhut irgalmatlan gólt vágott Fotó: MLSZ

A formációnk 4-1-4-1-re változott már az első percekben, és úgy nézett ki, működik is a dolog. Az agresszív letámadással megzavart azeriek rúgdosták a labdát, amerre álltak, ha mégis sikerült átjönniük a felezővonalon, Vida Máté - az elmúlt két meccs legfontosabb felfedezettje - állt az útjukat, és úgy nézet ki, a második félidőt formalitássá silányítja a csapat. Főleg, miután Korhut irgalmatlanul bevert egy kipattanót a 10. percben.

Az első félidő végére enyhült a nyomás, de így is 13-1 volt a kapura lövési mutató, hatszor el is találtuk az azeri kaput, vezettünk 36 veszélyes támadást, és rúgtunk öt szögletet úgy, hogy a vendégek egyet sem. Furcsa ilyet leírni, de kimondottan csalódást keltő volt, hogy csak 1-0-ra vezettünk a szünetben.

Mentünk a másodikért, aztán őriztük az elsőt

A szünet után is aktívabb volt a magyar csapat, de ahogy teltek a percek, egyre lankadtabban próbálkoztak a mieink, és ami még ennél is nagyobb baj, sokkal gyorsabban érződtek rajtunk a fáradtság jelei, mint az ellenfélen.

A játékosok mentek előre, de hiába volt sokat játékban Sallai és Szoboszlai, a csapat kevés hasznát látta a játékuknak. Dzsudzsák az első félidőben kiválóan játszott, a másodikban viszont sokszor eltűnt, már nem jöttek tőle az ihletett passzok, és a félidő közepétől kezdve inkább az volt a kérdés, hogy végigvisznek-e egy támadást az azeriek, nem az, hogy nekünk sikerül-e begyötörtnünk a mindent eldöntő gólt.

Nem sok haszna voltNem sok haszna volt Fotó: MLSZ


A hajrára fordulva Rossi is jobbnak látta, ha inkább az előbbire koncentrál, a támadó középpályás Kovácsot egy védekezőre, Sigérre cserélte, de ez sem volt elég. Azerbajdzsán a hosszabbításban belőtte az egyenlítő gólt, amit óriási szerencsénkre a bíró egy nem létező kezezés miatt érvénytelenített. A horvátoknak is gólt ajándékozó Lovrencsics sóhajtását Pécsig vitte az őszi szél, amikor a holland játékvezető szabadrúgást ítélt kifelé.

Mielőtt siralomházzá változnánk

Azerbajdzsánnak nem rossz csapata van, szervezettek, és technikailag sokszor úgy tűnt, a mieink fölé nőnek (például tőlük ritkábban pattant el méterekre egy-egy passz). Nem véletlen, hogy Horvátországtól pontot tudtak szerezni, Walesben pedig a 86. percben szerezték meg a győztes gólt a hazaiak. Ilyenformán a győzelmen nincs mit magyarázni, megvertünk egy olyan csapatot, amely egy meccs kivételével (-Szlovákia 1-5) mindig megnehezítette az ellenfelei dolgát.

A válogatott stábja azonban nem így élte meg a győzelmet. Dzsudzsák a (teljesen jogos) lecserélésekor nemcsak nem fogott kezet Rossival, de mintha még od is szólt volna neki valamit, mielőtt nagy búsan beült volna a labdák közé. Maga a kapitány a lefújás után olyan sebességgel szelelt az öltözőbe, hogy Szalai irigykedve nézte, és úgy általában nem volt nagy hejehuja a győzelem után.

Sírni azért nem kéneSírni azért nem kéne Fotó: MLSZ

Rossi a meccs után elmondta, ennek elsősorban az volt az oka, hogy edzői pályafutása során először hallotta egy meccs után, hogy a szurkolók kórusban szidják a csapatát (Horvátországban jogos volt a kurvagyengézés), ami hatással volt rá is, és a játékosaira is.

Ha tippelnem kéne, szerintem az volt a terv, hogy nagyon megverjük Azerbajdzsánt, ezzel egyrészt üzenve az ellenfeleknek (akik ugye jól megszenvedtek velük), másrészt önbizalmat gyűjtve a Wales elleni, mindent eldöntő idegenbeli meccsre. Ehhez képest a bíró mentette meg a mieinket a blamától, ami azért jelentős különbség az eredeti tervhez képest.

Pedig most nincs miért sírni, hiszen - ha jogosok is az azeri kapitány sirámai - a magyar csapat jobban játszott ellenfelénél, megvalósította a taktikát, amit Rossi a meccsre ktalált, és sokkal nagyobb arányban is nyerhetett volna. Nem volt ez rossz egyáltalán, csak a végére elfáradtunk, és ez a magyarhoz hasonló erősségű csapatokra nézve általában baljós jel. Most megúsztuk, de sokat is tettünk ezért a győzelemért.

Egy meccs az élet

Szögezzük le: a negyedik kalapból rajtolva egy fordulóval a vége előtt továbbjutást érő helyen állni óriási bravúr. A magyar válogatott már most bőven túlteljesítette a reális elvárásokat azzal, hogy legyőzte Horvátországot és Walest, aminek köszönhetően talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy kvázi a saját kezében maradt a sorsa az utolsó fordulóra.

Eddig bravúrosEddig bravúros Fotó: MLSZ

A miénkkel párhuzamosan futó selejtezőben a lehető legjobb eredmény született: a horvátok nem tudtak nyerni Walesben, így még nagyon is kelleni fog nekik a szlovákok elleni meccs, amit így biztosan nem adnak le. Ha minden a papírforma szerint alakul, az utolsó forduló utolsó meccseinek egyikén az Eb-szereplésünkért lépünk pályára Walesben.

A negyedik kalapból kisorsolt csapatok közül jelenleg senki nem áll továbbjutásra, sőt tulajdonképpen a románokon kívül senkinek nincs esélye rá, hogy odaérjen. Ezt csak azért tartottam fontosnak leszögezni, mert a Marco Rossi alatt látott fejlődés nemcsak a csapat játékában, hanem az eredményekben is megmutatkozik. 

És ez még akkor is igaz, ha végül - a Nemzetek Ligája kijutási vonalat is lenullázva - a legvalószínűbb forgatókönyv lép életbe, és a csoport negyedik helyén végzünk. Ne tévedjünk, ennek elkerüléséhez irgalmatlan bravúrra lenne szükség az utolsó fordulóban.

Hozzászólások