Foci - A saját személyisége buktatta meg Bernd Storckot
A saját személyisége buktatta meg Bernd Storckot
Fotó: mlsz.hu

A saját személyisége buktatta meg Bernd Storckot

Mártha BenceMártha Bence
2017/10/18 14:43

Bernd Storck kirúgása tulajdonképpen már az Andorra elleni vereség után biztossá vált. A német kapitányt az menthette volna meg, ha az utolsó vb-selejtezőkön a magyar válogatott sziporkázó játékkal legyőzi Portugáliát, nem kap ki Svájcban, a fennmaradó mérkőzéseken pedig jó teljesítménnyel győz. Erre azonban remény sem volt, és ez legkevésbé sem Storck hibája. Illetve dehogynem, csak nem szakmailag.

A futball egyik leghelytállóbb közhelye, hogy “amíg nyersz, mindenben igazad van”. Storck esetében ez duplán igaz volt, hiszen egyrészt nemcsak nyert, de olyan sikert ért el a csapattal, amire csak az apáink emlékeznek, másrészt a többség véleményével szembe helyezkedve hozott meg kulcsfontosságú döntéseket, amiknek aztán komoly szerepe volt az elért sikerekben.

A gőgös, kivagyi magyar szakemberek irigységgel vegyített xenofóbiája már a vb-selejtezők elején megmutatkozott, és lássuk be, valóban érezhető volt, hogy hamarosan eljön az ő idejük, és lehet teli szájjal kutyázni a németet. Nem is kellett sokat várni, hiszen az andorrai égéssel betetőző folyamatban már Storcknak is voltak - nyilván részben kényszerből meghozott - elhibázott döntései, és már nem is nyert a csapatával. Minden összeállt ahhoz, hogy végre le lehessen számolni az idegenszívű kontárral, és ebben már vitathatatlan Storck felelőssége is.

Mit jelent, hogy “elfogyott a levegő?”

Csányi Sándor MLSZ-elnök elmondta, közösen döntöttek Storckkal, és mindketten úgy látták, nincs értelme folytatni a munkát, mert elfogyott a levegő a német körül. Magyarul: Storcknak nem maradtak szövetségesei, illetve Csányival az utolsó is belátta, hogy ez nem mehet így tovább.

Az utolsó közös edzés

 

A szövetségesek ráadásul nem úgy fogytak el, hogy egy hirtelen előbukkanó másik jelöltet kezdtek támogatni, hanem úgy, hogy Storck gyakorlatilag mindenkit elmart maga körül. Nincs ezzel gond, Rinus Michelstől Helenio Herrerán át Fabio Capellóig számtalan öntörvényű, pokróc stílusú edzőt látott a futballvilág, de nekik is csak addig nézték el antiszociális viselkedésüket, amíg jöttek az eredmények.

Ha viszont már nincsenek eredmények, és a döntések is minimum megkérdőjelezhetők, akkor csak az erős szövetségesek segíthetnek. Storcknak ebből kettő is volt a nyáron: Csányi mellett a közönség is mellette állt, az andorrai tragédia után is órák alatt kapkodták el a jegyeket a lettek és a portugálok elleni meccsre, sőt Svájcba is jelentős méretű tábor utazott el. A Feröer elleni Auf Wiedersehen után viszont már Csányi sem akart a teljes magyar futballtársadalommal szembe menni.

Saját személyisége buktatta meg

A minden külföldit kétkedve fogadó magyar közeg (biztos mindenki hallotta már a sztorit Csank Jánosról, aki Sir Alex Ferguson budapesti előadása után azt kérdezte kollégájától, hogy “te hallottál tőle bármi újat?”) még a kenyérre kenhető Erwin Koemant, illetve a megasztár státuszát gyors ütemben leépítő Lotha Mätthaust is kétkedve fogadta, így elképzelhető, mi várta a nemzetközi futballban kvázi ismeretlen, a házba mégis ajtóstul rontó Storckot.

Ebben az esetben nem túlzás a kifejezés, a német valóban tokostul rúgta rá az ajtót a magyar közegre. Szempillantás alatt kirúgta az utánpótlás-válogatottakat irányítók jelentős részét, lecserélte a válogatott teljes stábját, és saját elképzelései szerint építtette át a telki infrastruktúrát is. Aki szót mert emelni ellene, azt azonnal kirúgta.

Möller sem marad

 

Nyakas önfejűsége csak erősítette a státuszát, amikor bejöttek azok a döntései, amiket kétkedve fogadott a közvélemény (Szalai, Király, Kleinheisler), mégsem csak az általa kiebrudaltak, illetve a sértett szakma támogatását veszítette el, hanem a csapatét is.

Storckot ugyanis nem szerették a játékosai sem. Nem is egy szerethető figura, nem bandázik együtt a futballistáival, nem kedves, nem barátságos, még csak nem is közvetlen. A munka érdekelte, semmi más.

Érdemes végignézni, a játékosai közül hányan érezték fontosnak, hogy elköszönjenek a némettől a kirúgása után. Stieber Zoltán (még a döntés előtt) elég furcsa nyilatkozatában közölte, ő támogatja Storckot, mert nála játszik. Rajta kívül csak Szalai Ádám posztolt egy Dankét, majd kisvártatva ugyanígy tett a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs is. A többieknél semmi (update: pár perce Gera is elköszönt), pedig vannak még, akiknek bőven lenne mit megköszönniük Storcknak.

Mi lesz most?

Röviden: semmi. Nincsenek játékosaink, akikből egy akármilyen felkészült edző képes lenne nemzetközi szinten ütőképes csapatot varázsolni. A jelenlegi garnitúrától egyáltalán nem reális elvárás, hogy kijusson a 2020-as, részben budapesti rendezésű Eb-re sem a Nemzetek Ligájából, sem a selejtezőből, így tulajdonképpen teljesen mindegy, ki teszi kockára a renoméját a szövetségi kapitányi poszton.

Lejtő

 

Egy többé-kevésbé üres generációt fut ki hamarosan, a nemzetközi karriert befutottak (Király, Juhász, és főleg Gera) távozásával ott vagyunk, ahol a part szakad: Dzsudzsákból nem lett semmi, az NBI. továbbra sem nevelt ki egyetlen futballistát sem, az U20-as vb-bronzérmes csapatból pedig hiába vannak többen is a válogatott környékén, csak Gulácsiból lehet még valaki, ő pedig kapus. A jelenlegi U21-es csapatunk nem sok jót ígér, szemben a 17-19 éves fiúkkal, akiknél pedig újra ugyanaz a kérdés, mint a 80-as évek óta szinte mindig: mi jön ki felnőttként a gyerekként nagyon ígéretes garnitúrából?

Így bármilyen furcsa is ezt kijelenteni, szinte teljesen lényegtelen, ki lesz Storck utódja. Én Csányi helyében megkérdezném a magyar szakma konzíliumát, hogy kit tart a legjobbnak, és odaültetném, hogy aztán elhallgassanak, amikor pár év múlva egy olyat ültetek a helyére, aki tényleg ért is a futballhoz.

 

Hozzászólások