Foci - A pályán isten, azon kívül esendő ember: Diego Maradona lecsúszásának története 
A pályán isten, azon kívül esendő ember: Diego Maradona lecsúszásának története 
Fotó: Europress/AFP

A pályán isten, azon kívül esendő ember: Diego Maradona lecsúszásának története 

Mártha BenceMártha Bence
2019/10/30 13:53
A ma 59 éves Diego Maradona pályafutása a statisztikákat nézve makulátlan: kétszeres olasz bajnok, UEFA-kupa-győztes a korábban kiscsapatnak számító Napolival, az argentin válogatottal világbajnok lett, és a létező összes egyéni elismerést bezsebelte. Emberként azonban esendő volt. 

Aki rákattintott erre a cikkre, az valószínűleg rongyosra nézte a videómegosztókon, ahogy Diego Maradona az 1986-os vébén összecsomózza az angol játékosok cipőfűzőit, nem újdonság neki az “Isten keze” névre keresztelt fejes (ami egyébként nem állt távol tőle kevésbé fontos meccseken sem), és látták több zseniális szabadrúgását és cselét is.

A ma 59 éves zseni pályafutásának azonban nemcsak edzőként voltak komoly hullámvölgyei, hanem akkor is, amikor milliók nézték ámulatba esve, amikor egy déli kiscsapatot a mennyekig emelt, és amikor hazájával világbajnoki címet nyert. Akik csak mostanában látták a levitézlett messiást, azoknak íme egy meglepő tény: 

játékosként is hasonló életet élt, csak akkor sokkal könnyebb volt megbocsátani neki.

Diego Armando Maradona istennek tűnt a futballpályán, de nagyon is esendő ember volt. Alább lesz szó kábsziról, bundázásról, kommunista diktátorokhoz dörgölőzésről és zabigyerekekről, de közben meglepetésszerűen beizzítunk egy-egy videót is, hogy lássuk, miért volt könnyű megbocsátani értük. Kezdjük az obligát gól felidézésével:

Hazatérés Nápolyba

“Lehet, hogy éppen nincs polgármesterünk, gondjaink vannak a házak állapotával, az iskolákkal, a tömegközlekedéssel és a köztisztasággal, ám ezek egyike sem számít mától, hiszen itt van Maradona” - írta a legolvasottabb nápolyi napilap, az Il Mattino 1984. június 5-én. Aznap délután 75 ezer nápolyi szurkoló őrjöngése közepette Diego Maradona besétált a San Paolo kezdőkörébe, hogy köszöntse alattvalóit.

Isten hozta IstentIsten hozta Istent Fotó: Europress/AFP

A Napoli nem számított nagy klubnak Olaszországban, ahol korábban soha nem nyert még déli csapat bajnoki címet. A 80-as évek közepén éppen újra fellángolóban volt az országot ma is megosztó észak-dél ellentét, így a nápolyiaknak úgy tűnhetett, megérte világrekordnak számító (mai szemmel kacagtatónak mondható) 10,5 millió dollárnak megfelelő lírát fizetni a Barcelonának.

Jöjjön az első videónk, méghozzá Maradona utolsó barcelonai meccséről, ami az Athletic Bilbao elleni Spanyol Kupa-döntő volt. Akit csak a balhé érdekel, az csévéljen a végére, akit a kontextus is, az nézze az elejétől, ahol látszik, hogy Andoni Goikoetxea kis híján derékba töri Maradona pályafutását a két csapat bajnokiján. Érthető, hogy az argentin felfokozott állapotban lépett pályára a kupadöntőben. 

A sikerekre nem is kellett sokat várni: a Platini elvesztését kiheverni képtelen Juve, illetve a hollandok beépítésével foglalatoskodó Milan előtt a Napoli nyerte az 1986-87-es scudettót. A város két hónapon át bulizott szakadatlanul, a nyáron született gyermekek pedig ezerszámra kapták a Diego nevet. A lányokat jobb híján Diegának keresztelték.

A bajnokság, amit nem nyertek meg

A bajnoki cím, valamint a mágikus támadótrió (Bruno Giordano, Careca és Maradona nevéből állt össze a Ma-Gi-Ca) további sikereket ígért, és bár ezek nem is maradtak el, hiszen a következő három évben két kupadöntő (egy győztes), egy UEFA-kupa-győzelem, majd 1990-ben egy újabb bajnoki cím következett, de sokakat jobban foglalkoztatott egy elszalasztott bajnoki cím: az 1988-as.

A vetélytársak botladozását kihasználva a Napoli gyorsan az élre állt, és az egész 87/88-as szezont a tabella élén töltötte. Az egész idényben mindössze két vereséget szenvedő nápolyiak öt meccsel a bajnokság vége előtt négy ponttal vezettek, és mivel ekkor még csak két pont járt a győzelmekért, szinte biztos bajnoknak tűntek. Az utolsó öt meccs azonban mindössze egy döntetlent hozott négy vereség mellett, amiből egy a későbbi győztes Milan elleni, hazai 2-3 volt.

A bukás pillanataA bukás pillanata Fotó: Calcio.it

Ilyesmi előfordul a sportban, de hogy pontosan értsük a gyanakvás okát, tudnunk kell, hogy a hírhedt nápolyi maffiacsalád, a Camorra legfőbb bevételi forrása az illegális sportfogadás, a totonero volt. Mivel Nápoly komplett lakossága vagyonokat tett fel a bajnoki címre a szezon előtt, a Camorra kvázi csődbe ment volna, ha a Napoli megnyeri a scudettót.

Az utolsó fordulók eseményei közé tartozik, hogy Bruno Giordano házát kirabolták, Maradona kocsiját pedig megrongálták az utcán, amit sokan a Camorra nyomásgyakorlásának tudtak be. Csakhogy Maradona nem csinált titkot a Forcella negyedet irányító Guiliano-klánnal fenntartott jó viszonyából, sokszor fotóztatta magát a maffiózók társaságában, és tiszteletvendég volt a család születésnapjain, keresztelőin és temetésein is. Utóbbiból akadt néhány, akkoriban évente százával haltak erőszakos halált a város uralmáért versengő klánok tagjai.

Hogy bunda volt-e a 88-as bajnokság befutója, azt nem lehet tudni, de a Maradonáról készült HBO-dokumentumfilm egyik legerősebb jelenete, amikor a 90-es bajnoki cím ünneplésekor Maradona magához ragadja a mikrofont, és meginterjúvolja az elnököt, aki arra a kérdésre, hogy mennyire boldog most, azt válaszolta: “Sokkal boldogabb lennék, ha az előző két bajnokságot is megnyertük volna.”

A sokk feldolgozásához íme egy videó: tudtad, hogy a mindössze 164 centisre nőtt Maradona egyszer fejelt egy gólt a 16-oson kívülről? Bizonyám: 

A ló néz, a csikó lát

Sokan néztük szörnyülködve az oroszországi világbajnokságon, milyen állapotba került Diego Maradona. A rosszullétről szóló maszlagot talán már az ötévesek sem vették be, tekintve, hogy az argentin zseninek akkora droghasználati priusza van, ami lelóg a térképről.

A kokainozás már Barcelonában is komoly gondokat okozott neki, bár Katalóniában a sérülések sokkal inkább hátráltatták. Nápolyban aztán tényleg elszabadult a pokol, a féltve őrzött kincs ugyanis azt csinált, amit csak akart. Az eredmény persze a karrierjén is nyomot hagyott: kihagyott edzések, sőt meccsek, rejtélyes sérülések (“nehezen viselte a nyomást”), valamint lekésett csapatebédek és utazások váltották egymást.

SzálkákSzálkák Fotó: Youtube


A Napoli sportigazgatója akkoriban nem más volt, mint a Juventus kizárásával végződött calciopoli botrány főszereplője, Luciano Moggi. A dörzsölt vezető éveken át óvta Maradonát, ügyelt a doppingellenőrzésekre, illetve az argentin tiszta mintáira, és tartotta a hátát, amikor Maradona szemmel láthatóan játékra képtelen állapotban lépett pályára. Vagy pályára sem lépett.

Corrado Ferlaino elnök egy magánnyomozót állított a játékosra, aki 1988-tól folyamatosan megfigyelte Maradonát, Mogginak pedig azt mondta, amíg nem talál egy hasonló formátumú játékost a helyettesítésére, addig Maradonát mindenáron védeni kell. Moggi végül úgy távozott, hogy rábökött az argentin helyettesére (Gianfranco Zola egyébként valóban nem volt rossz választás), de később a könyvében már árnyalta távozása körülményeit.

“Maradona kezelése lehetetlenné vált, még számomra is, holott közeli bizalmasa voltam” - írja a Facebookra is kitett könyvrészletében Lucky Luciano. A Napoli a BEK-ben a Szpartak Moszkvával találkozott, a hazai 0-0 után Moggi személyesen kereste fel Maradonát, hogy közölje vele, meg kell jelennie a visszavágó előtti edzéseken, és együtt kell utaznia a csapattal, különben nem lép pályára Moszkvában.

Maradona persze nem a csapattal utazott, magánrepülőn érkezett meg Moszkvába, és néhány órával a meccs előtt esett be az öltözőbe. “Úgy éreztem, nagyobb büntetés neki, ha a padra kerül, nem a lelátóra. Végül a 64. percben beállt, de az eredmény 0-0 maradt, és 11-esekkel kiestünk. Azért mondtam le, mert attól féltem, hogy valami történni fog vele a pályán. Aggódtam érte, pedig amikor futballozott, senki nem mondta volna meg róla, hogy kábítószerfüggő.”

A bukás és a lejtő

Maradona végül 1991. május 17-én, egy Bari elleni mérkőzésen produkált pozitív doppingmintát, amiért tizenöthónapos eltiltást kapott. Többé nem lépett pályára a Napoliban, aminek nemcsak a kokain volt az oka, hanem az időközben felbukkant zabigyereke is. Az ilyesmire elég háklis olaszoknak nem nagyon tetszett, hogy Maradona nem ismeri el apaságát, sokan elfordultak tőle az eset miatt, és az idő szépítette meg az emlékeket.

Bár szerette volna leigazolni a Real Madrid is, végül Sevillába szerződött, ahol mindössze egy szezont játszott, 26 meccsen öt gólt szerzett. Hazatért Argentínába, és az 1994-es világbajnokságra már a Newell’s játékosaként érkezett, ám az amerikai vébén újra megbukott a doppingellenőrzésen. Kedvenc csapatából, a Boca Juniorsból vonult vissza 1997-ben.

Maradona a futball közelében maradt, de edzőként meg sem tudta közelíteni korábbi sikereit, és ha végignézzük a csapatokat, amiket rá bíztak, azt is láthatjuk, hogy a bizalom is megtört az irányába. Az argentin válogatott csúnyán megégett, egyébként szinte csak jelentéktelen klubok bízták meg edzőként - vélhetően nem a hozzáértése, inkább marketingértéke miatt. 

Rosszul lett a stressztőlRosszul lett a stressztől Fotó: Europress/AFP

Nem sokat emelt az ázsióján közismert rokonszenve Kuba kommunista diktátora, Fidel Castro iránt, de jó kapcsolatot ápolt a venezuelai Hugo Chavezzel is. Amellett, hogy folyamatosan hangoztatta anti-imperialista nézeteit, rendszeresen kutyázta George Bush amerikai elnököt, sőt 2007-ben egy Iránt támogató pólóban mondott beszédet. 

Csak egyetlen hely maradt a világon, ahol továbbra is istenként tisztelték: Nápolyban a mai napig rettentő erős a Maradona-kultusz. A Napoli 1990 óta nem nyert bajnoki címet, két kupagyőzelem és egy szuperkupa a mérleg az elmúlt 30 évben, így nem csoda, hogy nosztalgiával tekintenek minden idők egyik legnagyobb futballistájára.

Hozzászólások