Foci - A futballközeg türelmének próbája is lesz Storck generációváltása
A futballközeg türelmének próbája is lesz Storck generációváltása
Fotó: Europress/Getty

A futballközeg türelmének próbája is lesz Storck generációváltása

Mártha BenceMártha Bence
2017/08/16 11:20

Ha az elkerülhetetlennek tűnő generációváltás szédítő magasságát is megugorja Bernd Storck, azzal nemcsak visszaépíti maga köré az érinthetetlenségét biztosító, jelenleg elég viharvert állapotú atombunkert, de végérvényesen bizonyítja, hogy nemcsak érti, érzi is a futballt. Borzasztó nehéz feladat előtt áll a német kapitány, ezt leszögezhetjük.

Nemrég lehetőségem volt beszélgetni egyet Bernd Storckkal, akivel legutóbb Oslóban találkoztunk. Akkor egészen más hangulatban voltunk mindketten, de a válogatottért - némi joggal - aggódóknak talán megnyugtató lehet, hogy se kétségbeesést, se nekikeseredettséget nem láttam rajta ezúttal sem. Elszántságot annál inkább.

Oka pedig lenne előbbire, hiszen míg a tavalyi eufóriát eredményező döntései után egy ország foglalta imába a nevét, addig jelenleg egy pont olyan minőségű csapat kapitánya, mint a pre-Dárdai időszak kapitányai.

 

Ezt elüthetjük azzal, hogy rengeteg a sérült, illetve a klubkötelezettségek miatt hiányzó játékosa, de ha a nagy képet nézzük, ennél sokkal nehezebb helyzetben van Bernd Storck.

Ettől lett jó tavaly a Storck-csapat

Juhász Roland és Király Gábor már vissza is vonultak, és Gera Zoltán hiába rendelkezik fenomenális adottságokkal, a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőin - mert ha ez nem lenne egyértelmű, már arra kell készülnünk - már nem lehet kulcsszereplő.

Még mindig kulcsjátékos

 

A 2016-os Európa-bajnokság idején a Storckot támadóknak egy dologban feltétlenül igazuk volt: az az eredmény tökéletesen előzmény nélküli volt. Kb. ugyanazok a játékosok, akik Dárdai előtt csak vergődtek a válogatottban, a német futball által kinevelt edzők csapataiban megtalálták végletekig lecsupaszított, ezért bőven végrehajtható szerepüket. Storck több időt kért, és meg is kapta: még a bajnokságot is az Eb-nek rendeltük alá, és a csoportkörben bőven kamatozott is az együtt töltött egy hónap.

Ez a csapat ettől volt jobb, ettől tudta végre a másik irányba borítani a papírformát, és ettől tudta elhozni Magyarországra a régóta áhított futballmámort, de igazságtalanok lennénk Storckkal, ha az ő szerepét elbagatellizálnánk. A német összes döntése ült, akár formációra, akár a játékrendszerre, akár a csapat személyi összetételére vonatkozott, pedig támadták mindegyikért. A közönség konkrétan kifütyülte Szalai Ádámot, Storck mégis a csapatban tartotta. Ő tudta, miért, és igaza is lett.

A védelmet kapusa, Király Gábor, a mezőnyt Gera Zoltán igazgatta, de Dzsudzsák és Szalai is húzóemberekké váltak, aminek óriási szerepe volt a sikerekben. Most viszont csak az utóbbi kettőre hagyatkozhat a kapitány, és Andorra bebizonyította, hogy Dzsudzsák egyedül kevés hozzá.

Honnan akasztunk le egy vezért?

A visszavonult játékosokat valószínűleg a vb-selejtezők után követi Gera Zoltán is, így Storcknak villámgyorsan le kéne akasztania valahonnan egy vezért. Ez azonban nem tűnik könnyűnek, még akkor sem, ha Dzsudzsák és Szalai rendelkezésre állnak. Egy védő kell, vagy egy középpályás, nem véletlen, hogy Storck is először Kádár Tamást hozta szóba.

Vezér?

 

Rajta kívül Nagy Ádám tehetsége alapján feltétlenül hivatott lenne a feladatra, más kérdés, hogy a személyisége alkamassá teszi-e. Izgalmas szezon előtt áll a Bologna középpályása, aki becsülettel lehozta az első Serie A-idényét, de idén már több kell tőle, méghozzá egy nem különösebben erős csapatban. Ha a Bologna (egyik) vezérévé tudna válni idén, abból a válogatott is bőségesen profitálna. A felkészülés alatt rúgott bődületes gólja nem rossz előjel.

Gond akkor van, ha sem a Dinamo Kijev Jesse Pinkmanje, sem a bolognai középpályás nem tudja magára vállalni ezt a szerepet, mert az NB I nem fog vezért kinevelni a kapitánynak.

A gólkirály a legjobb példa

Storc kényszerpályán mozog: hiába tudja ő is, hogy gyenge a magyar bajnokság, kénytelen megpróbálni onnan kiemelni azokat, akikben meglát valamit. Így tett a gólkirállyal, Eppel Mártonnal is, aki az oroszok és Andorra ellen is szerepet kapott, de csak egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: a gólkirály, aki az utolsó fordulóban a bajnoki címet eldöntő gólt szerezte, a nemzetközi mezőnyben teljesen súlytalan.

A gólkirályt ki kellett próbálni

 

Pedig Storck nem tud csak úgy igazolni, és kevés ideje is van a csapattal együtt dolgozni, így kénytelen olyan kockázatokat vállalni, mint Eppel, Hangya, vagy a 18 éves Tóth bevetése. A fentiek jó játékosok, tehetségesek, de Storck is tudja, az NB I-ből nem lesz senki a válogatott vezére.

A német azonban duplán nehéz helyzetben van, hiszen a magyar futballba ömlő pénzeknek köszönhetően a klubedzők az MLSZ kétségbeesett próbálkozásai ellenére inkább légiósokat vesznek, mintsem magyar fiatalokkal próbálkozzanak. Tóth kezdett Andorra ellen, de a klubjában nem játszik, Kleinheisler éppen csapat nélküli játékosként döntötte el az oslói selejtezőt, pedig a fenti példák is azt mutatják, hogy Storcknak van szeme a tehetségekhez.

Nem jó, ha a válogatottban kell próbálkozni

A magyar klubcsapatok nemzetközi terhelése soha nem tart elég hosszú ideig ahhoz, hogy annak a válogatott lássa hasznát, a válogatottnál pedig csak ideig-óráig lehet próbálkozni a bizalom osztogatásával. Storck persze kénytelen így tenni, ha kapnak lehetőséget a klubjukban a fiataljai, ha nem. A bátorság néha kifizetődik, de ilyen hátrányból indulva sokszor negatív eredményt hoz.

Nem mintha az andorrai kudarc csak emiatt következett volna be, ott inkább arról volt szó, hogy a generációváltás normál léptékénél kétszer durvábban kellett belenyúlni a kezdőcsapatba, hiszen tíz játékosára nem számíthatott Storck. Ezt tehát a kényszer szülte, szó sincs arról, hogy ilyen mértékű fiatalításba kellene kezdeni, hiszen a keret gerince pont jó korban van. Egészséges ritmusban évente 1-2 embert kellene beépíteni. De kit? És honnan? 

Az U17-es csapatban van spiritusz

A némileg kényszerből becserélt, a Palermóban alig játszó Balogh Norbert például lendületet hozott Andorra ellen a hajrában, de erre nyilván senki nem emlékszik. Arra annál inkább, hogy a csapat teljesen működésképtelennek tűnt, Dzsudzsák próbált utat mutatni, de nem volt jó napja, így a vezér nélkül maradt csapat apátiába süppedve arcpirító vereséget szenvedett.

Storck Andorrában is kényszerpályán mozgott, és ez csak még nehezebb lesz a 2020-as Eb-selejtezőkben, ahol mindenki kijutást vár tőle. Addig még van hátra néhány meccs, amit lehetne okosan használni, de a magyar közeg torkán nem lehet lenyomni az eredmények rovására menő generációváltást csak úgy. Storck az első vihart túlélte, a következő már lehet, hogy elsodorja.

Csányi okosan döntött

Az andorrai vereség után a szövetség vezetői napokon át tanakodtak, mi legyen Storckkal, és végül szerencsére okos döntést hoztak. A német munkahelyét az mentette meg, hogy a csapat játékfilozófiája vitán felül jó, és Storck képes is kihozni a játékosaiból azt az aktív (és nem reaktív), labdatartásra és középpályás presszingre épülő játékot, amit látni akar tőlük.  

BFF

Most viszont egyszerre nyomasztja a jövő vezérének megtalálása, a tehetséges játékosoknak biztosított játékidő kurtasága, és persze az eredménykényszer, ami általában nehezen hozható össze ősi ellenségével, a generációváltással. Pedig ez sajnos elkerülhetetlen feladat, csak nehéz megértetni az emberekkel, hogy a már amúgy is a kutya szájában levő vb-selejtezőket érdemesebb feláldozni, mint az Eb-selejtezőkön orra bukni.

Storck, ezt azért elég jó látni, nem pánikol. De fontos segítség lenne neki, ha ezeket a dolgokat mindenki reálisan látná, és nem a tavalyi Eb bűvöletében élve várna el teljesítményt a játékerejét tekintve az európai középmezőny aljához tartozó csapattól.

Hozzászólások