Foci - A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - II. rész
A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - II. rész
Fotó: Eurosport/Getty

A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - II. rész

HosszabbitásHosszabbitás
2020/04/01 19:42

Az ezredforduló utáni 5-6 éve a labdarúgásnak talán arról marad emlékezetes, hogy az európai elit mellett a közép- és kiscsapatok is oda-oda tudtak érni a kupasorozatok végelszámolásába. Illetve voltak olyan klubok, amelyeknek a döntőbe jutására vagy győzelmére kevesen fogadtak volna. 

Az első részünkben már volt szó öt csapatról. Jöjjön a felsorolás második része újabb öt csapattal a 2000-es évek elejéről, amelyek vagy a Bajnokok Ligájában, vagy az Európa-liga elődjében, az UEFA-kupában remekeltek. 

6. Bayer Leverkusen (2001-2002) Bajnokok Ligája döntő

Ballack és Zidane a 2002-es Bajnokok Ligája döntőbenBallack és Zidane a 2002-es Bajnokok Ligája döntőben Fotó: Europress/AFP

Nehéz azzal a ténnyel vitatkozni, hogy a Bayer Leverkusen az ezredforduló meghatározó német csapata volt. Az 1996-97-es idénytől kezdve 2002-ig csak egyszer nem végzett a Bundesliga dobogóján a "gyógyszergyári" együttes. Ugyanakkor egyszer sem tudták megnyerni a bajnokságot, valami mindig közbejött. 2000-ben és 2002-ben úgy végeztek a 2. helyen, hogy előbb egy pont is elég lett volna a bajnoki címhez az utolsó körben, utóbb pedig az utolsó három meccsükön kétszer is kikaptak. Innen kapták a "Neverkusen" gúnynevet, de 2002-ben Európában is megvillantották magukat.

A selejtezőben legyűrték a Crvena Zvezdát, majd a Barcelona, a Fenerbahce és a Lyon mellé kerültek az első csoportkörben. A katalánok mögött a második helyen mentek tovább, a második csoportkörben pedig az Arsenalon, Juventuson és a Deportivo La Coruñán keresztül vezetett az út a legjobb nyolc közé. Azért még így sem lehet meglepetésnek mondani a csoportelsőségüket, mert olyan spílerekkel volt teletűzdelve a Leverkusen, mint Ballack, Schneider, Bastürk, Neuville, Berbatov vagy a háromszoros német gólkirály Ulf Kristen. A negyeddöntőben jött a friss UEFA-kupa győztes Liverpool, és az Anfielden még Sami Hyppia góljával a 'Pool nyert, a visszavágón Michael Ballack vezetésével a Leverkusen 4-2-re győzött és jutott az elődöntőbe. A továbbjutást érő gólt a később az Interrel Bajnokok Ligáját nyerő brazil védő, Lúcio szerezte a 84. percben.

A legjobb négy között a Manchester United ellen idegenben lőtt több góllal (2-2 idegenben és 1-1 otthon) jutottak a fináléba. Mindkét összecsapáson Oliver Neuville-é volt az utolsó szó. A döntőben pedig az akkor már "Galaktikusok" becenévre hallgató Real Madrid következett, Figóval, Zidane-nal, Roberto Carlos-szal.

A találkozó elején Raúl szerzett vezetést, de Lúcio hamar egyenlített. Viszont ezután jött az a bizonyos gól, ami sokak szemében az egyik legszebb, amit Bajnokok Ligája döntőben láttak. Roberto Carlos bal oldali gyertyáját, Zidane kapásból bombázta ballal a rövid felsőbe a 45. percben.

A második félidőben hiába próbálkozott többet a Bayer és a Real Madridnál hiába kellett kényszerből becserélni egy ismeretlen, Iker Casillas nevű úriembert a kapuba, maradt a 2-1-es eredmény.

A jól sikerült világbajnoksága után elvesztette a Leverkusen Ballackot és majdnem kiesett a következő idényben a Bundesligából. A csapat pedig azóta sem tudott eljutni ilyen magasságokba az európai kupákban.

7. Espanyol (2006-2007) UEFA-kupa döntő

espanyol.jpg Fotó: Europress/AFP

Az Espanyol mindig a Barelona árnyékában volt (és valószínűleg lesz), de 2007-ben olyat villantottak, amivel, ha csak egy kis ideig, de kiléptek az árnyékból.

2006-ban megnyerték a spanyol kupát, aminek köszönhetően kvalifikálták magukat az UEFA-kupa következő idényébe. A csoportban mind a négy meccsüket megnyerték az Ajax, Zulte Waregem, Sparta Praha, Austria Wien kvartett ellen. Két viszonylag könnyebb párharc után (Livorno, összesítésben: 4-1; Macabbi Haifa, összesítésben: 4-0) jött a Benfica.

A párharc első meccsén már 3-0-ra is vezetett a barcelonai együttes, de a Benfica két perc alatt két gólt szerzett, amivel szorossá tette a párharcot. Ki gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó gól az összevetésben? Az elődöntőben az Espanyol lemosta a Werder Brement, a hazai 3-0 után, Brémában is nyert 2-1-re. A döntőben pedig a címvédő Sevilla ellen készülhetett, így az UEFA-kupában először rendeztek spanyol házidöntőt.

Az Espanyol sikereiben leginkább az uruguayi Walter Pandiani vette ki a részét, a kiírás gólkirálya lett 11 találattal. Mellette pedig Raúl Tamudo, Albert Riera vagy Pablo Zabaleta is csapat tagja volt. Nem mellékes megjegyezni, hogy a kispadon Ernesto Valverde ült ekkor.

glasgow-i döntőben a Sevilla szerezte meg a vezetést Adriano góljával, de Riera még az első félidőben 1-1-re módosította az állást. A rendes játékidőben több gól nem született, csak Moises Hurtado révén egy kiállítás, aminek köszönhetően az Espanyol fogyatkozott meg. A hosszabbítás első félidejének végén Jesus Navas beadását Kanouté lőtte Iraizoz kapujába, de 5 perccel a találkozó vége előtt a brazil Jonathasnak köszönhetően ismét egyenlített az Espanyol.

Volt ok Andrés Palopot ünnepelni a Sevilla játékosainakVolt ok Andrés Palopot ünnepelni a Sevilla játékosainak Fotó: Europress/AFP

A bünetőpárbajban a meccsen parádésan védő Andrés Palop három Espanyol kísérletet is megfogott (Pandiani tudott túljárni az eszén egyedül), a Sevilla pedig az UEFA-kupa utolsó duplázó csapata lett. A Sevilla azóta egymás után háromszor is megnyerte az Európa-ligát, míg az Espanyolnak ebben az idényben sikerült újra eljutnia az európai kupaporondig. A csoportjukból, ahol a Ferencváros is helyet kapott, első helyen mentek tovább, de a Wolverhampton már a legjobb 32 között megállította őket.

8. Deportivo La Coruña (2003-2004) Bajnokok Ligája elődöntő

Kevés menőbb dolog volt az ezredfordulón, mint a SuperDeporKevés menőbb dolog volt az ezredfordulón, mint a SuperDepor Fotó: Europress/AFP

Helyüket a listán egyrészt már belebegtettük az első részben, másrészt egy olyan kuriózuma volt a labdarúgásnak a La Coruña-i csapat, amely sokak emlékezetében megragadt. Érdekes, de a SuperDepor már nem volt annyira szuper, amikor legnagyobb sikerét elérte a Bajnokok Ligájában. A '90-es évek végén állt össze a legendás csapat, amely 2000-ben bajnok lett, ezután pedig zsinórban négyszer végzett dobogón és spanyol kupát is nyert.

Közben olyan játékosok erősítették a Deport, mint Naybet, Roy Makaay, Mauro Silva, Walter Pandiani vagy Lionel Scaloni, de a tehetséges fiatalok közül meg kell említeni Juan Carlos Valerónt, Diego Tristánt és Albert Luquét. A 2002-03-as évadban spanyol gólkirály és európai aranycipős Roy Makaayt a Bayern München szerződtette, de így sem esett kétségbe a Javier Irureta vezette csapat.

A bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is bírta a Deportivo. A selejtezőben a Rosenborgot búcsúztatta, majd a csoportkörben az AEK Athénnal, a PSV Eindhovennel és a már előző részben kivesézett Monacóval kerültek egy csoportba. Azok után, hogy 1-0-ra legyőzték otthon, idegenben 8-3-ra semmisítette meg őket Monaco, igaz így is továbbment a Depor.

Az egyenes kieséses szakaszban két olasz csapattal találkoztak. A nyolcaddöntőben a Juventus elleni párharcot kettős győzelemmel abszolválták, majd jött az AC Milan elleni legendás fordítás. A San Siróban elszenvedett 4-1-es vereség után a visszavágón 4-0-ra nyertek és történelmet írtak. Először jutott tovább egy csapat háromgólos hátrányból a Bajnokok Ligájában.

A történelmi fordítás után joggal reménykedhettek a szurkolók, hogy összejöhet a SuperDepor első komolyabb sikere a Bajnokok Ligájában. A döntöbe jutáshoz viszont az UEFA-kupa győztes Portót kellett legyőzniük. A portói 0-0-t követően a Riazorban is tartották magukat a spanyolok, de César Martín Decóval szemben elkövetett szabálytalansága után büntetőt ítélt Pierluigi Collina, azt pedig Derlei váltotta gólra, így a Porto jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe.

A Deportivo La Coruña 2005-ben még elment az Intertoto-kupa döntőjéig (a Marseille ellen 5-3-as összesítéssel kapott ki), de Európában és Spanyolországban egyaránt sikertelen időszakot él át a klub, jelenleg a spanyol másodosztályban szerepel.

9. Leeds United (2000-2001) Bajnokok Ligája elődöntő

A Leeds United az ezredfordulón elindult az 1973-as csapat útján, amikor Don Revie-vel a kispadon egészen a BEK döntőig menetelt az angol csapat, ám ott kikapott az AC Milantól. Sőt, a párhuzam akár meg is húzható az "elátkozott Leeds Uniteddel", csak elődjeik hamar magukhoz tértek, míg a jelenlegi Leeds még azóta is csak keresi régi önmagát.

A sikertörténet 1997-ben kezdődött, amikor Jimmy Floyd Hasselbaink vagy Harry Kewell leigazolása mellett olyan tehetséges fiatalok kerültek fel a felnőttek közé, mint Alan Smith és Jonathan Woodgate. A szezon végén 5. helyen végzett a Leeds, a következőben pedig megfejelte ezt egy 4. hellyel.

Az 1999-00-es idényben 3., Bajnokok Ligája indulást érő helyen zártak a Premier League-ben, az UEFA-kupában pedig csak a későbbi győztes Galatasaray állította meg őket az elődöntőben. Közben olyan játékosok érkeztek, mint Olivier Dacourt, Mark Viduka, Robbie Keane vagy Rio Ferdinand, akinek 18 millió fontos átigazolási díja a mai napig klubrekord.

Mark Vidukát még Didier Deschamps is nehezen tudta tartaniMark Vidukát még Didier Deschamps is nehezen tudta tartani Fotó: Europress/AFP

A Bajnokok Ligája menetelést a selejtezőben kezdték, az 1860 Münchent kettős győzelemmel búcsúztatták, az első csoportkörben pedig úgy mentek tovább, hogy a Barcelonát ejtették ki. A második csoportkörben az Anderlechtet és az olasz bajnok Laziót előzték meg, így bejutottak a legjobb 8 közé.

A negyeddöntőben a Deportivo La Coruñát verték ki, azután, hogy otthon 3-0-ra nyertek, a Riazorban csak 2-0 kaptak ki. Az elődöntőben a Valenciával találkozott a Leeds United. Az Elland Roadon 0-0-ás eredmény született, a spanyolországi visszavágón pedig véget ért a Leeds csodája, 3-0-ra kapott ki a Valenciától.

A Leeds nem sokkal később pénzügyi gondokkal küszködött (például a nagy költekezések miatt), ami előbb a legjobb játékosok elveszítéséhez (Ferdinand-Manchester United, Kewell-Liverpool, Fowler-Manchester City, Woodgate-Newcastle, stb.), majd a csapat kieséséhez vezetett a 2003-04-es idény végén. Azóta a megszűnés határáról visszatáncoló Leeds megjárta a harmadosztályt is és ugyan többször közel volt a Premier League-hez, nem sikerült visszaverekednie magát az angol elitbe.

A tündérmeséből hamar rémálom lett a LeedsnélA tündérmeséből hamar rémálom lett a Leedsnél Fotó: Europress/AFP

10. FC Porto (2003-2004) Bajnokok Ligája győzelem

Összesítésünk utolsó tagja az a csapat, amelyik nem csak eljutott a döntőbe, de meg is nyerte azt. 2002-ben egy sikertelen szezon után az ekkor még ismeretlen José Mourinhót nevezték ki a Porto élére. Első évében triplázott, a bajnokság és a kupa mellett megnyerte az UEFA-kupát is csapatával.

Hamar a középpontba került MourinhoGyorsan a középpontba került Mourinho Fotó: Europress/AFP

Nevét hamar megismerte a futballvilág és az idő előrehaladtával egyre komolyabban kellett venni őt és a Portót is. Ugyanakkor olyan játékosok alkották a Porto keretét, mint Vítor Baia, Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho, José Bosingwa, Maniche, Deco, Nuno Valente, Costinha, Benni McCarthy és Derlei. A csapatból hatan is ott voltak a 2004-es Eb-döntős portugál válogatottban.

A csoportkörben a Real Madrid mögött másodikként jutottak tovább, a Marseille-t és a Partizan Belgrádot megelőzve. A legjobb 16 között drámai körülmények között ment tovább a Porto. A Manchester Unitedet hazai pályán 2-1-re győzte le, de az Old Traffordon Scholes találata miatt kiesésre állt. A 90. percben azonban Costinha továbblőtte a Portót és jöhetett a Lyon elleni negyeddöntő. Az odavágón Deco és Ricardo Carvalho góljaival 2-0-ra nyertek a portugálok, a franciaországi második meccsen meg Maniche egyéni varázslása kellett az elődöntőbe jutáshoz (2-2, összesítésben 4-2 a Portónak). Ott a fent említett Deportivo La Coruña elleni párharcot is sikerrel vették, így jutottak el a gelsenkircheni fináléba.

A Monacót erősítette a kiírás gólkirálya, Fernando Morientes és az ezüstcipős Dado Pršo is. Mourinho és a Porto azonban nem ijedt meg, Carlos Alberto góljára előbb a döntő MVP-je, Deco, majd Alenyicsev kontrázott rá és a portugál klub egy évvel az UEFA-kupa siker után megnyerte a Bajnokok Ligáját is.

Fotó: Europress/AFP

Mourinho távozott és a Chelsea kispadját választotta, őt követte Paulo Ferreira és Ricardo Carvalho, míg Deco a Barcelonában kötött ki. Ugyan maradt Maniche, Costinha vagy a szezon legeredményesebb játékosa, Benni McCarthy, de a következő nagyobb sikerre 2011-ig kellett várniuk, amikor az André Villas-Boas és Radamel Falcao féle Porto megnyerte az Európa-ligát.

Szöveg: Tokics Tamás
Hozzászólások