Foci - A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - I. rész
A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - I. rész
Fotó: Europress/AFP

A 2000-es évek elfeledett csodacsapatai - I. rész

HosszabbitásHosszabbitás
2020/03/30 15:34
A koronavírus-járvány miatt a fél világ karanténban, a sportélet pedig szinte teljesen leállt. Így meg kell elégednünk a nosztalgiázással, régebbi sportesemények és/vagy magyar sportsikerek ismétléseivel, illetve az e-sport világával, amire már most rengeteg jó kezdeményezés született (Formula-1-es versenyeka spanyol csapatok játékosai Fifáznak, stb.).

Ami a nosztalgiát illeti, van idő feleleveníteni az elmúlt 10-20 év olyan történéseit a sportvilágnak, melyre alig-alig emlékszünk. Jöjjön a 10 csapatos felsorolás első része a 2000-es évek elejéről, amelyek vagy a Bajnokok ligájában, vagy az Európa-liga elődjében, az UEFA-kupában remekeltek.

1. PSV Eindhoven (2004-2005) Bajnokok Ligája elődöntő

A PSV játékosai a 2005-ös holland kupa győzelmet ünneplikA PSV játékosai a 2005-ös holland kupa győzelmet ünneplikFotó: Europress/AFP

A Guus Hiddink vezette PSV uralta az évezred elejét Hollandiában. Az Eindhovenben eltöltött 4 szezon alatt háromszor is bajnok lett, emellett olyan játékosokat adott a világfutballnak, mint Arjen Robben, Mark van Bommel vagy Park Ji-Sung, és ne feledjük, hogy a csapat tagja volt Fehér Csaba is. A legkiemelkedőbb európai teljesítményt a 2004-2005-ös idényben hozta össze a holland csapat, igaz Robben már nem volt szerves részese ennek a tündérmesének.

A Bajnokok Ligájában a selejtező utolsó köréből (ahol a Crvena Zvezdát búcsúztatta) induló PSV az E jelű kvartettben kapott helyet, az Arsenal mögött másodikként ment tovább. A legjobb 16 között az előző kiírás döntőse, a Monaco várt rájuk. A hollandok kettős győzelemmel abszolválták a párharcot, a negyeddöntőben pedig egy másik francia csapattal, az Eric Abidal, Juninho Pernambucano, Florent Malouda nevével fémjelzett Lyonnal találkoztak. Az Olympique ellen mindkét meccs 1-1-gyel zárult, ám az eindhoveni visszavágó büntetőpárbajában csak az amerikai DaMarcus Beasley hibázott, míg a másik oldalt Abidal és Essien is, így az Ajax ’97-es elődöntője után ismét volt holland csapat a BL legjobb négy csapata között.

Az elődöntőben a korszak szupercsapata, az AC Milan következett. A milánói odavágón szerzett kétgólos hátrányt ledolgozta a PSV otthon, de Massimo Ambrosini 91. percben szerzett találata összetörte a holland álmokat és ugyan Phillip Cocu egy perccel később 3-1-re módosította az állást, idegenben lőtt gólokkal az AC Milan jutott a számukra tragikus forgatókönyvet hozó Liverpool elleni fináléba.

2. Villarreal (2005-2006) Bajnokok Ligája elődöntő

A Villarreal története legjobb eredményét érte el a spanyol bajnokság 2004-2005-ös idényében. A Barcelona és a Real Madrid mögött harmadik helyen végezett, miközben a középpályán Marcos Senna, Santi Cazorla és Juan Román Riquelme varázsolt. Ja és elöl az a Diego Forlán játszott, aki 25 góljával spanyol gólkirály illetve Thierry Henry-val párban európai aranycipős lett.

000_DV586909.jpgForlán és az európai aranycipőFotó: Getty/Eurosport


Így viszont a spanyolok is az utolsó selejtezőkörből indultak nagy menetelésükre. Az Evertont 4-2-es összesítéssel ütötték ki, a csoportkörben pedig a Manchester United, a Lille és a Benfica került velük egy négyesbe. Veretlenül, két győzelemmel és négy döntetlennel csoportelsők lettek, valamint az egészen elképesztő 3(!) rúgott góljuk mellett csak 1(!) alkalommal kapituláltak hat meccsen.

A nyolcaddöntőben a skót Rangers-szel sorsolták össze a Villarrealt. A glasgow-i 2-2 után 1-1-es döntetlent játszott az El Madrigalban (a találkozón Roberto Aurrabarrena volt eredményes, akivel még találkozni fogunk), így idegenben lőtt gólokkal ment tovább. A legjobb 8 között az Inter következett. Forlán révén a spanyolok már az 1. percben megszerezték a vezetést Milánóban, de Adriano és Obafemi Martins góljaival fordított az olasz csapat. A visszavágón Aurrabarrena ismét betalált, válasz azonban nem jött az Intertől, így a Rangers elleni párharc után egyrészt újra az argentin hátvéd döntött, másrészt ismét idegenben lőtt gólokkal jutott tovább a Villarreal.

Az elődöntőben az Arsenallal kerültek szembe, ám hiába volt a pályán az előző idény két aranycipőse (Forlán és Henry), egyikük sem tudott gólt szerezni 180 perc alatt. Az utolsó Highburyben lejátszott Bajnokok ligája meccsen Kolo Touré döntött, 1-0-s előnyét pedig úgy tartotta meg a visszavágón az Arsenal, hogy Riquelme büntetőjét az utolsó percben Jens Lehmann hárította.

Az azóta a másodosztályt is megjáró klub a legutóbbi 6 szezonjában csak egyszer nem végzett európai kupaindulást érő pozícióban.

3. Middlesbrough (2005-2006) UEFA-kupa döntő

A Middlesbrough azzal, hogy 2005-ben a Premier League 7. helyén végzett, az UEFA kupában indulhatott a következő idényben. Azon a nyáron 7,5 millió fontért leigazolták a Portsmouthban remeklő Yakubu Agibenyit illetve a Barcelonánál kevés vagy inkább semennyi játéklehetőséget kapó Fabio Rochembackot.

A bajnokságban nem ment a Middlesbrough-nak (csak 14. lett), de az FA kupában elődöntőig ment, ahol a West Ham ellen kapott ki, az UEFA kupában pedig egészen a döntőig jutott. Mielőtt a Sevilla elleni meccsre fokuszálunk emlékezzünk meg a Jimmy Floyd Hasselbaink, Mark Viduka, Massimo Maccarone trióról, akik 15 gól szereztek összesen a sorozatban.

Utóbbi kétszer is az utolsó pillanatokban mentette meg csapatát a kieséstől. Előbb a Basel elleni párharcot döntötte el a visszavágó 90. percében (4-1, összesítésben így 4-3), a Steaua Bukarestet pedig a 89. percben (4-2, összesítésben megint 4-3) ütötte ki góljaival. Hozzá kell tenni, az angolok védekezése nem volt ennyire „szellős” a csoportkörben, ahol gólt sem kaptak az AZ Alkmaar, Liteksz Lovecs, Dnyipro és Grasshoppers elleni mérkőzéseken.

Maccarone, miután továbblőtte csapatát a Basel ellenMaccarone, miután továbblőtte csapatát a Basel ellenFotó: Europress/AFP 

A Middlesbrough balszerencséjére az a Sevilla volt az ellenfél, amelyik a korszak egyik meghatározó csapata lett, a következő 10 évben ötször nyert UEFA-kupát vagy Európa-ligát, amivel csúcstartó a sorozat történetében. Az eindhoveni fináléban lefocizták őket a spanyolok, Luis Fabiano a 27. percben szerezte meg a vezetést, a második félidő végén pedig a teljesen kitámadó angolokat háromszor is mattolták, Enzo Maresca kétszer, Frederic Kanouté egyszer vette be Mark Schwarzer kapuját, így 4-0-ra nyert a Sevilla.

Megszokott kép a 2006-os döntőről: a Sevilla játékosai ünnepelnek, Schwarzer a földönMegszokott kép a 2006-os döntőről: a Sevilla játékosai ünnepelnek, Schwarzer a földönFotó: Europress/AFP

Ezután távozott az edző, Steve McClaren, aki angol szövetségi kapitány lett (ahol csúnyán lebőgött, miután ki sem jutottak a 2008-as Európa bajnokságra), Hasselbaink a Charltonba igazolt, Maccarone visszatért Olaszországba (Siena), Viduka pedig a Newcastle-be ment szerződése lejárta után. Később a döntőben csapatkapitányként pályára lépő, Gareth Southgate lett a vezetőedző, de 2009-ben ő sem tudta megmenteni a csapatot a kieséstől. Azóta csak a 2016-17-es idényben voltak az angol elsőosztály tagjai.

4. Deportivo Alavés (2000-2001) UEFA-kupa döntő

ECR315XXoAA-yMY.jpgFotó: https://twitter.com/longlostplayers/status/1163186373093928960

A baszk Deportivo Alavés története legjobb idénye után kvalifikált az UEFA kupa 2000-2001-es szezonjára. A spanyol bajnokságban elért 6. hely mellett meg kell jegyezni, hogy csak 3 pontra voltak a második helyezett Barcelonától. A bajnokságban ők kapták a legkevesebb gólt (38 meccsen 37 kapott gól), az argentin kapus Martín Herrera ennek köszönhetően megkapta a Zamora-díjat.

Az ötvédős falat húzó Alavés az akkor még csoportkör nélküli, csak oda-visszavágós meccseken alapuló sorozatban, egyik párharcában sem kapott háromnál több gólt. Az első komolyabb akadály az Internazionale volt. Spanyolországban 3-1-re is vezettek a milánóiak Recoba duplájával és Vieri góljával, de a hajrában kiegyenlített az Alavés. A San Siróban egészen a 78. percig nem esett gól, ekkor Jordi Cruyff talált be, majd a párharcot Ivan Tomic zárta le. A negyeddöntőben a szintén spanyol Rayo Vallecano ellen elszenvedték első vereségüket, de így is 4-2-es összesítéssel ment tovább az Alavés.

A korábbi német bajnok Kaiserslauternt lemosták az elődöntőben. A hazai 5-1 után (ahol 4 büntetőt adott meg Rune Pedersen játékvezető 3-1-es leosztásban), formalitás volt a második meccs, de az Alavés itt is 4-1-re tömte ki a ’Lauternt. Így jutott el a dortmundi döntőbe, ahol a Barcelonát búcsúztató Liverpool jött szembe.

A minden idők egyik egyik legjobb európai kupadöntőjét hozó mérkőzésen a Liverpool jutott gyorsan kétgólos előnybe Babbel és Gerrard góljaival. A félidő derekán Iván Alonso szépített, de Gary McAllister büntetőjével visszaállította a különbséget a szünet előtt. A két gólos fórt, ami úgy 6 perc alatt vált semmivé a második félidő elején Javi Moreno duplája után. A ’Pool Robbie Fowler révén ismét vezetést szerzett, de a 88. percben Jordi Cruyff hosszabbításra mentette az összecsapást. A „flúgos futamot” végül az alavési Delfí Geli aranygólja döntötte el, ám mivel a labda a saját kapujába került, a Liverpool nyerte a döntőt. Az 5-4-es vereség ellenére sokak kedvence lett a baszk kiscsapat, ám szereplésüket később nem hogy nem tudták megismételni, otthon előbb a spanyol másodosztály, majd később a harmadosztály purgatóriumába merültek, hogy aztán 2016-ban újra visszakerüljenek a La Ligába.

5. Monaco (2003-2004) Bajnokok Ligája döntő

Elérkeztünk az első rész utolsó csapatához, amely Didier Deschamps edzői pályafutásának nyitólapja volt. Az AS Monaco a Lyon mögött (egy ponttal lemaradva) a második helyen végzett a 2002-03-as idény végén a francia bajnokságban. Így egyenes ágon került a BL csoportkörébe, ahol a PSV-vel, az AEK Athénnal és a Deportivo La Coruñával (akikről még lesz szó) került egy kvartettbe. A nyáron szerződtetett Fernando Morientes és a horvát Dado Pršo remek párost alkotott. Ketten 9 gólt vállaltak a csapat 15 találatából, utóbbi a Depor 8-3-as lemészárlásából négy góllal vette ki a részét, ennyit pedig korábban csak Marco van Basten és Simone Inzaghi szerzett BL-meccsen. Bár egyikük sem a születésnapján, nem úgy, mint Pršo.

A legjobb 16 között a Lokomotiv Moszkvával hozta össze a Monacót a sors és a moszkvai 2-1-es vereség után Pršo gólja továbbjutást ért a II. Lajos Stadionban. Ezután a Real Madrid jött, és a madridi odavágón hiába vezettek Squillaci góljával a franciák, Helguera, Zidane, Figo és Ronaldo révén 4-1-re vezetett a Real, a találkozó végén pedig pont a madridiak kölcsönjátékosa, Morientes hozta fel 4-2-re a Monacót. A visszavágón minden jól alakult a Realnak, Raúl találata újra háromgólos előnyt jelentett összesítésben, de a monacóiak fazonszabásza, Ludovic Giuly duplájának és Morientes újabb góljának köszönhetően a maga javára fordította a párharcot a Monaco és 5-5-ös összesítéssel, idegenben lőtt több góllal masírozott a legjobb négy közé.

Az elődöntőben a Chelsea volt az ellenfél, az odavágón a Pršo-Morientes duó mellett az előző évad francia gólkirálya, Shabani Nonda is betalált, válaszolni viszont csak Crespo tudott a londoniaktól. A Stamford Bridge-en Grönkjaer és Lampard góljai révén továbbjutásra állt a Chelsea, igaz csak 3 percig, mert Ibarra még a szünet előtt szépített. A 60. percben pedig (ki más, mint) Morientes lezárta a találkozót és a továbbjutás kérdését, így története során először jutott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe a Monaco. Morientesnek egyébként ez volt a 9. gólja, amivel a sorozat gólkirálya lett.

fernando (2).jpgFernando Morientes, a 2003-04-es kiírás gólkirályaFotó: Europress/AFP


A fináléban az előző évben UEFA-kupát nyerő, José Mourinho vezette Portóval találkoztak. Azzal a Portóval, akik az elődöntőben épp a Deportivót verték és olyan játékosokat vonultattak fel, mint Deco, Maniche, Costinha, Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho vagy Nuno Valente, akik a 2004-es Eb-döntős portugál válogatott gerincét adták.

Decót (kék-fehérben) és a Portót már nem tudta legyőzni a MonacoDecót (kék-fehérben) és a Portót már nem tudta legyőzni a MonacoFotó: Europress/AFP


A Monaco már a döntő első félidejében elvesztette a csapatkapitány Ludovic Guily-t, a 39. percben pedig hátrányba került Carlos Alberto gólja miatt. A második félidőben a meccs legjobbjának választott Deco és az orosz Dimitrij Alenyicsev 3-0-ra növelte az előnyt, ami a végeredmény lett. A Porto (és így pályafutása során először Mourinho is) felült Európa trónjára, a Monaco pedig nem tudta megismételni szereplését.

A csapat elvesztette Guily-t (Barcelona) és Morientest (visszatért a Real Madridba) később a tehetséges bekket, Patrice Evrát (Manchester United) is, a Monaco pedig sokáig nem tudta megismételni ezt az eredményt. A másodosztály megjárása után újra felnőtt egy aranygeneráció Martiallal, Mbappéval, Bakayokóval, Lemarral és a 2016-17-es idényben elődöntőig meneteltek. Az, hogy a Monacónak ismét ennyit kell-e várni egy erős BL szereplésre vagy sem, az a jövő zenéje.

Folytatás következik…

Szöveg: Tokics Tamás


Hozzászólások