Vívás - Szilágyi Áron: Nevetséges, hogy egy vb-döntőben a szabálykönyvet kell mutogatni
Szilágyi Áron: Nevetséges, hogy egy vb-döntőben a szabálykönyvet kell mutogatni
Fotó: MTI

Szilágyi Áron: Nevetséges, hogy egy vb-döntőben a szabálykönyvet kell mutogatni

Mártha BenceMártha Bence
2019/07/23 09:13
Az egyéni versenyszám kudarca után csapatban alaposan odatette magát Szilágyi Áron, de hiába voltak egyetlen tusra a világbajnoki címtől, a világ legjobb csapatával nem bírtak. A Vasas világklasszisa egyelőre nem tud felhőtlenül örülni az ezüstnek, de hangsúlyozza, nem érzett szándékosságot a zsűri hibáiban. Interjú.

Személy szerint Szilágyi Áront tartom a legkomplettebb magyar sportolónak. Gyorsan hozzáteszem, a kardíváshoz a világon semmi közöm, minden jártasságomat annak köszönhetem, hogy az elmúlt két évben rendszeresen lehetőségem nyílt a versenyek előtt-után váltani néhány szót Áronnal.

A kétszeres olimpiai bajnok vívótudásáról beszélnek helyettem az eredményei, de klasszis nem csak attól lesz valaki, hogy a páston technikailag mindent meg tud csinálni. Szilágyi Áront azért tartom a legkomplettebb sportolónknak, mert mentálisan elképesztően egyben van, vérprofi a pályán és azon kívül is, ráadásul igaz rá, ami kevés magyar sportolóra: nagyon könnyen eladható, jó fellépésű, intelligensen nyilatkozó profi.

Az igazat megvallva nem is akartam hinni a szememnek, amikor pont a budapesti világbajnokságon esett ki a 32 között egy kvázi ismeretlen japánnal szemben. Szilágyi az idei világkupa-szezonban (csapjuk hozzá az Eb-t is), egyetlen egyszer sem esett ki a 32 között, és bár előfordult, hogy lepték meg nála gyengébb kardvívók, ezek az esetek már jobbára az éremcsaták közvetlen közelében történtek.

Nem hittünk a szemünknekNem hittünk a szemünknek Fotó: Hunfencing

“Erre továbbra sincs magyarázatom” - mondta a kétszeres olimpiai bajnok a Hosszabbításnak a csapatdöntő másnapján. “Még mindig dühös vagyok magamra, és nagyon erős bennem a csalódottság, amire csak rárakódott a tegnapi döntő érzelmi hullámvasútja, úgyhogy biztosan kell majd pár nap, mire letisztázódnak bennem a dolgok. Egyelőre túl sok minden kavarog bennem.”

A világ legjobbjaival szemben

A rosszul sikerült egyéni szám után sokan aggódtak a kardcsapat miatt is, hiszen hiába volt a csapatban a világbajnoki döntőig menetelő Szatmári András, azt azért lehetett sejteni, hogy ebből arany csak akkor lehet, ha Szilágyi Áron is a legjobbját nyújtja. 

Aki azonban követte az elmúlt években a kardvívók szezonját, az tisztában volt azzal, hogy ha a Vasas klasszisának szombaton nincs jó napja, akkor vasárnap mindig kettőzött erővel veti magát a harcba (a világkupákon rendszerint szombaton van az egyéni-, vasárnap a csapatverseny).

Az olaszok ellen nagyot mentAz olaszok ellen nagyot ment Fotó: Hunfencing

Úgy tűnt, ez alól a vébé sem lesz kivétel: az általában kellemetlen ellenfél Irán nem okozott gondot (Szilágyi +8-cal zárta a negyeddöntőt), majd következett a kardklasszikus, a magyar-olasz, ahol a Szatmári-Szilágyi kettős összesen +14-es tusmutatóval vezette a döntőbe a mieinket. Jöhetett a szakágat uraló ellenfél, Dél-Korea.

“Ezek elképesztő srácok. Nemcsak azért, mert technikailag tényleg mindent tudnak a kardvívásról, hanem azért is, mert - ahogy tegnap is megmutatták - fejben is nagyon egyben vannak. Amint elkaptuk a fonalat, egyből volt rá válaszuk, mindig meg tudtuk újulni, és akkor is volt bennük még egy sebességváltás, amikor már elhittük, hogy a markunkban vannak” - mondta Áron az ellenfélről.

“Korea a világ legjobb kardcsapata, és mi tudtuk, hogy csak akkor győzhetjük le őket, ha mindent felvonultatunk a páston, ami bennünk van. Azt gondolom, végül ez meg is történt, ám ez most csak arra volt elég, hogy karnyújtásnyira kerüljön tőlünk a világbajnoki cím. Már most is motoszkál bennem a büszkeség, hogy pariban tudtunk lenni velük, de egyelőre a csalódottság azért sokkal erősebb, hiszen egyetlen tuson múlt, hogy nem mi ülhettünk fel a trónra” - tette hozzá csalódottan Szilágyi.

A bírózás a gyengék fegyvere

A Vasas klasszisa általában a nyugalom szobra (bár pont idén, a madridi világkupa-döntő után láthattuk azt is, milyen, amikor tüzet okád), és ezúttal sem bújt ki a bőréből: egy nappal a vitatható játékvezetői ítéletekkel elveszített döntő után már inkább csitítja a közhangulatot, amikor azzal kezdi: “Szögezzük le: nem a zsűrin múlt.”

Egy tuson múlt a férfi kardcsapat vb-aranya | Hosszabbítás

A dél-koreai csapat 45-44-re nyerte döntőt.

Sőt, a védelmébe vette a több véleményes ítéletet hozó, egyszer pedig konkrétan kvázi műhibát vétő zsűrit. “Ilyen hangulatban, ekkora tét mellett nagyon nehéz dolga van a zsűrinek, hiszen a kardvívásban egyébként is rengeteg a szubjektív elem, így óriási a zsűri szerepe. Nem éreztem, hogy ellenünk vezetnék az asszókat, egyszerűen volt néhány ítélet, amit nyilván mi másképp láttunk, másképp értelmeztünk. De hogy csaltak volna, vagy részrehajlóan vezették volna a döntőt, arról szó sincs!”

Volt azonban egy eset, ahol konkrétan elvettek egy tust a magyar csapattól, és hát elég a végeredményre nézni ahhoz, hogy tudjuk, mekkora súlya van egyetlen találatnak is. Egy koreai keresztlépést elfelejtett kiszúrni a zsűri, az ellenfél befejezte az akciót, ami kétlámpás találattal ért véget, de a koreai kapta a pontot. Aztán jött a videózás.

“Amikor visszanézték az akciót, látták a keresztlépést, és el is vették a koreai tust. Csakhogy ilyenkor az a szabály, hogy ha a vétlen vívó, jelen esetben én, is kigyújtja a lámpát, akkor az szabályos tus, és meg kell adni. A hosszú vitatkozás során a zsűri azt mondta, a keresztlépés az akció elején történt, ami azután volt, az már lényegtelen. Ez az érvelés tényszerűen nem áll meg, ebben az esetben a szabálykönyv szerint nekem kellett volna ítélni a tust, ezt többen meg is erősítették a döntő után. Nevetséges helyzet, hogy egy világbajnoki döntőben a szabálykönyvet kell mutogatni” - dohogott Szilágyi.

Ott azért bosszantó voltOtt azért bosszantó volt Fotó: MTI

“De még egyszer mondom, nem szeretnénk a zsűrire fogni a vereséget. Számomra például sokkal fontosabb, hogy ezután az eset után is fel tudtunk állni, leráztuk magunkról a dolgot, és mentünk tovább előre leszegett fejjel. Nem zökkentett ki minket, és emiatt nagyon büszke vagyok a fiúkra.”

Őrületes végjátékban szakadt meg a szívünk

A magyar csapat sokáig fej-fej mellett haladt a koreiakkal, de az utolsó két asszóhoz érkezve ellépett az ellenfél. Amikor Szatmári Andris 31-39-re állt, félő volt, hogy hiába a kemény befutók specialistája Szilágyi, akkora hátrányban fogja megkapni a stafétát, hogy nem lesz esélye.

“Ezért nagyszerű csapat a miénk, mert az ilyen helyzetekben is tudjuk, mit kell tennünk. Szatyi tisztában volt vele, hogy muszáj lőtávon belül maradunk, ezért mindent beleadva egészen 36-40-ig hozott fel minket, én pedig egész évben arra készültem, hogy világbajnoki döntőt fogunk vívni a csapattal, és nekem kell a végén bevinnem a döntő találatot.”

A másik oldalon azonban nem akárki állt. Az egyéni döntőt - Szatmári András ellen - megnyerő, a világranglistát vezető Oh Szanguk vitán felül napjaink legjobb kardvívója, a mindössze 22 éves, 192 cm magas koreai fiú ráadásul háromtusos előnyben kezdhette meg a mindent eldöntő asszót.

“Tudtam, hogy Oh tart tőlem, és sikerült elkapnom a fonalat. Jó akciókat választottam, bátran vívtam, és sikerült átvennem a vezetést. Csakhogy nem véletlenül vezeti a világranglistát a koreai, ahogy hátrányba került, azonnal váltott, más akciókkal próbálkozott, és még nagyobb sebességre kapcsolt, ami ellen már nagyon nehéz megtalálni az ellenszert.”

Nagyon-nagyon kevésen múltNagyon-nagyon kevésen múlt Fotó: MTI

“Az utolsó tus is ezt bizonyítja. Sikerült magamhoz ragadni a támadás jogát, és elindítottam egy olyan akciót, ami talán bárki más ellen világbajnoki győzelmet ért volna. Oh azonban olyan fizikai adottságokkal rendelkezik, hogy ki tudott menekülni a pengém elől, onnantól pedig védekező helyzetbe kényszerültem. Próbáltam közbevágni, de sajnos ki tudta várni a megfelelő pillanatot, és jó ritmusban tudott támadni. Videózták az akciót, de én a páston már tudtam, hogy az övé volt” - idézte fel a mindent eldöntő tust szomorkásan Szilágyi.

Amíg élek, nem felejtem el

Biztosan sokan voltak, akik a Youtube-on követték a világbajnokság eseményeit, és akik így tettek, ha csak belehallgattak az angol kommentátorok közvetítéseibe, biztosan elkaptak egy-egy mondatot, amiben a budapesti világbajnokságot méltatták. Szatmári András döntője alatt konkrétan az hangzott el, hogy “Párizsban talán többen voltak, de a hangulat a kanyarban nem volt az ittenihez képest. Elképesztő élmény itt lenni, és hallani, ahogy a közönség szurkol.”

“Meg tudom erősíteni” - mondta Szilágyi a hangulattal kapcsolatban. “Voltunk már vébén Franciaországban és Olaszországban, azaz a sportág bölcsőiben, de soha, sehol nem volt még lehetőségünk ilyen hangulatban vívni. Le a kalappal a szervezők előtt, csodálatos világversenyt hoztak össze, a magyar szurkolókról pedig sejtettük, hogy képesek ilyen hangulatot teremteni. Most meg már tudjuk is.”

A CsapatA Csapat Fotó: Hunfencing

“Tegnap lement az éremátadás, aztán a sajtótájékoztató, és mikor jó sokára kikeveredtünk a főfolyosóra, ott várt ránk egy óriási csapat szurkoló. Azt a pillanatot, amikor együtt elénekeltük a himnuszt, talán soha nem felejtem el” - mondta megindultan Szilágyi.

Volt egy szakmainak nagy jóindulattal sem nevezhető kérdésünk, amit mindenképpen neki akartunk szegezni Szilágyinak. A sajtószektorban csak “inverz playoffszakállnak” neveztük, hogy míg több sportágban a versenyzők a rájátszásra szakállt növesztenek, Áron a vébére pont ellenkező módon készült: megborotválkozott. 

“Van egy olyan babonám, hogy az olimpiára mindig kikenve-kifenve, frissen borotválkozva utazom, és úgy döntöttem, egy hazai rendezésű világbajnokság is hasonló rangú esemény, ezért megtisztelem ezzel. Az egyénit látva sajnos nem jött be a dolog. Hogy a csapatnál bejött-e, azon még gondolkodnom kell…”

Hozzászólások