Vívás - Párbajra fel, irány Rio: Várhelyi Anna
Párbajra fel, irány Rio: Várhelyi Anna
Fotó: hunfencing.hu

Párbajra fel, irány Rio: Várhelyi Anna

Jaeger ÁkosJaeger Ákos
2014/12/05 15:16

Magyarország hagyományosan a vívónemzetek közé tartozik. A riói olimpia közeledtével cikksorozatot indítunk, amelyben szakáganként végigvesszük, hol tartanak legjobbjaink, hogy készülnek már 2015-ben is a közelgő brazíliai játékokra. Elsőként a női kardozók idei szezonját elevenítjük fel Várhelyi Anna segítségével.

Anna nem volt a szerencse kegyeltje az idei szezonban, a Világkupa-sorozatban a főtáblán mindig valaki olyannal került össze, aki a végén aztán nagyon messzire jutott az adott versenyen.

Az igazság az, hogy nagyon hektikus volt a teljesítményem az előző szezonban. A törökországi Világkupát leszámítva, ahol 16. lettem. Hiába vívtam jól a pénteki selejtezőkben, szombatra nem tudtam átmenteni a formámat, ráadásul tényleg mindig olyanokkal kerültem össze, akik aztán sokáig jutottak a versenyben. Anyuval szoktunk is ezen röhögni, hogy olyan mintha mindenki az én hátamon mászna föl.”

A 23 éves Várhelyi Anna tavaly robbant be a felnőtt mezőnybe, amikor a hazai rendezésű világbajnokságon nyolcadik helyen végzett a női kardozók versenyében. A negyeddöntőben neki volt a legnehezebb dolga, hiszen a legjobb nyolc között az ukránok olimpiai bajnokával, és a későbbi győztessel került össze. Igaz, az egész versenyen ő vívta a legszorosabb asszót Karlan ellen.

„A 2013-as budapesti vb-n nagyon bejött, hogy a verseny előtti napon még lemehettem edzeni abba a terembe, amelyikbe mindennap járok, azzal az edzővel, akivel mindennap edzek.  Ez idén a kazanyi világbajnokságon nyilván nem történhetett meg, ráadásul már majdnem két héttel a vb előtt kiutaztunk Oroszországba, ahol bár ideálisak voltak a körülmények az edzéshez, mégiscsak vívózsákból éltünk és nem a saját ágyunkban aludtunk. Ez nekem nem is jött be.”

Világkupa: Orléans

Az idei vb-n Anna ugyanúgy vívott, mint a Világkupákon, azaz hiába ment jól neki a selejtezőben, a főtáblán, első meccsén kikapott.

„Egy elég kellemetlen stílusú koreai ellen vívtam a második napon. Nem is tudtam megcsinálni, amit kigondoltam – sehogyan sem állt össze a kép, olyan volt, mintha a kezeim és a lábaim külön életet éltek volna. Jó tanulópénz volt ez számomra.”

A gyengébb világbajnoki szereplés annak fényében lehetett csalódás Annának, hogy a júniusi strasbourgi Eb-n ő és a csapat jobb teljesítményt nyújtott.

„Egy Európa-bajnokságon rettenetesen sűrű a mezőny, hiszen csak olyan nemzetek vívói indulnak, akik a Világkupán is rendre ott vannak az élmezőnyben. Épp ezért nem gondolom, hogy egy 32 vagy 16 közötti kiesés ne lenne jó eredmény, főleg, hogy mind a négyünknek olyan ellenfelünk volt, akik nem most jöttek le a falvédőről.”

A csapatverseny különösen jól sikerült a lányoknak, hiszen az esélyesebb lengyel csapat legyőzésével bejutottak a legjobb négybe.

„Az egy nagyon értékes győzelem volt - mondja Anna a lengyelek elleni sikerről. – A döntőbe jutásért a világranglista vezető oroszoktól kaptunk ki, a bronzmeccsen pedig a világ legjobb kardozójával felálló ukránoktól. Az elődöntő igazán fájó vereség volt, mert úgy érzem, hogy az oroszok abszolút verhetőek lennének, csak mindig kishitűen vívunk ellenük. Ők egy komplexumban edzenek, egy edzőnél, éppen ezért sokkal sablonosabb a vívásuk, mint nekünk, akik különböző klubokban, különböző edzőknél készülünk. Valahogy mindig lesöpörnek minket, de sosem érzem reális eredménynek, hogy ekkora különbséggel nyerjenek. Sokkal keményebben, nulla tisztelettel kell ellenük pástra lépni, mert csak így lehet.”

A lengyelek elleni győztes csapat

Az ukránok elleni bronzmeccs körülményei finoman szólva sem voltak ideálisak, mivel egy technikai hiba miatt a szokásosnál jóval nagyobb szünet volt az elődöntő után. „Nem tudtunk felpörögni, én is nagyon gyengén vívtam. Nem jött ki a lépés. Ez pedig megengedhetetlen egy olyan csapat ellen, ahol egy olimpiai-, világ-, és Európa-bajnok a húzóember.”

A Nemzetközi Vívó Szövetség a 2014/15-ös szezontól kezdve átalakította a versenyrendszerét, így január helyett októberben kezdődik a felnőttek Világkupa szezonja. Éppen ezért a júliusi világbajnokságot követően már szeptemberben elkezdődtek az edzések női kardozóinknak, így Annának is.

A fiatal sportolónő idén a páston kívül is megvívta a maga csörtéjét, hogy külön erőnléti edzővel készülhessen a szezon során.„Másfél éve egy ismerősömön keresztül jutottam el Molnár Richárdhoz, akinek nagyon tetszettek az edzései, mert teljesen személyre szabottak voltak, ami a mai világban elengedhetetlen kritérium. Szeptember óta a vívóedzőmmel egyeztetve ő írja a napi programomat, sőt, az étrendemet is. A szövetségben eleinte teljesen érthető módon tartottak ettől a felállástól, de aztán leültünk megbeszélni a dolgokat, elfogadták az érveimet és azóta maximálisan támogatnak, segítenek mindenben. Az elért eredményekért ők vállalják a felelősséget, ezért érthető, hogy a felkészülésem minden részét figyelemmel szeretnék kísérni. Azonban úgy gondolom, hogy a haladásom szépen nyomon követhető a terheléses és egyéb vizsgálatok során. így aggodalomra semmi ok. Ettől még persze a válogatott csapattársakkal közös a célunk, egymásért és a csapatért vívunk, de ehhez szerintem nem feltétlenül kell egyféle módszerrel készülnünk.”

Női kardozóink legjobb Világkupa-helyezése:

Garam Nóra: 55. hely Antalya

Márton Anna: 12. hely Dakar

Várhelyi Anna: 16. hely Antalya

Várhelyi Kata: 18. hely Chicago

Európa-bajnoki eredmények, Strasbourg

Egyéni:

Garam Nóra: 14. hely

Márton Anna: 24. hely

Várhelyi Anna: 25. hely

Várhelyi Kata: 19. hely

Csapat: 4. hely

Világbajnoki eredmények, Kazany

Egyéni:

Garam Nóra: 24. hely

Márton Anna: 13. hely

Várhelyi Anna: 43. hely

Várhelyi Kata: 23. hely

Csapat: 9. hely

A kardozó azt is elmondta, úgy érzi, mostanra nőtt be végérvényesen a feje lágya. „Az elmúlt évem kicsit ráment arra, hogy mindenkinek meg akartam felelni. Emiatt hiányzott a teljesítményemből az állandóság, nagyon csapongó idényem volt. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék, sokkal kiegyensúlyozottabban kell vívnom. Ehhez meg kellett érnem. Úgy érzem, ez mostanra sikerült. Eljutottam oda, hogy látom, nem elég csak a számat jártatni, hanem baromi keményen is kell dolgozni, következetesen, napról-napra. Nem elég csak azt mondani, hogy olimpiát szeretnék nyerni, mert az önmagában annyira kevés, mint betonban a mazsola.”

Másfél évvel a riói olimpia előtt már mindenkinek a 2016-os Játékok jár a fejében – így persze kardozóinknak is. A kvalifikáció ugyan csak jövő áprilisban kezdődik (és egy éven át tart majd), de mivel csak nyolc csapat indulhat (a csapatban kvótát szerzők automatikusan kvalifikálnak az egyéni versenybe), így fontos, ki milyen lelkiállapotban vághat neki a hosszú menetelésnek.

„Nekünk a franciaországi Világkupa versennyel kezdődik a szezon, aztán decemberben megyünk New Yorkba, karácsony előtt pedig lesz az országos bajnokság. Ünnepi készülődés nem nagyon jut nekünk, de ez már évek óta így van, megszoktam. A távolabbi jövővel egyelőre nem foglalkozom, lépésről-lépésre szeretnék haladni.”

Várhelyi Anna egy fiatal, de rendkívül érett vívó, aki tisztában van a buktatókkal és készen áll arra, hogy a hibákból tanuljon - ez pedig az egyik legfontosabb lépés a csúcs felé. Bízzunk benne, hogy a szerencse is mellé áll jövőre, és akkor minden rendben lesz. Arról, hogy erre minden esély megvan, sokat mesélhetne egy Annához hasonló jellemmel rendelkező másik magyar kardvívó, akinek két évvel ezelőtt kijött a lépés Londonban...

Hozzászólások