Vívás - Gémesi Csanád az Eb-n és vb-n is dobogón szeretne állni
Gémesi Csanád az Eb-n és vb-n is dobogón szeretne állni

Gémesi Csanád az Eb-n és vb-n is dobogón szeretne állni


2017/03/22 18:44

Gémesi Csanád világbajnoki bronzérmes kardozó, 30 évesen élete egyik legjobb szereplését nyújtja. Az idei szezonban már több alkalommal is állhatott dobogón világversenyen. Decemberben Cancúnban, év elején pedig Varsóban nyert bronzérmet egyéni versenyben.  A padovai világkupán pedig a csapattal állhatott a dobogó harmadik fokára. A gödöllői kardvívóval beszélgettünk az idei sikerekről, viszautaztunk a múltba, valamint a vívás adta értékekről, a sportág népszerűségéről, és egy picit a magánéletéről is kérdeztük.

Kezdjük az elején: Hogyan lettél vívó, és miért éppen a kard fegyvernemet választottad

Ez olyan kérdés, amit sokszor feltesznek nekem, és nagyon jó válaszom van rá. Azért lettem vívó, mert nem volt más lehetőségem. Az egész család vívott, a nagybátyám, édesapám is. Három-négy évesen már a napjaim nagy részét a vívócsarnokban töltöttem édesapámmal, megtetszett, és oda szoktam. Örülök, hogy nem volt más lehetőségem, mert nagyon szeretem ezt a sportot. Hogy miért a kard? Igazából ez sem választás volt, hanem ez volt adott. Később, mikor 7-8 éves voltam, dönthettem volna más fegyvernem mellett, de nem éreztem késztetést a váltásra.

Sokan vagytok testvérek, és nem te vagy az egyedüli vívó. A többiek is a család miatt választották a vívást?

Általában igen, a család miatt. Hatan vagyunk testvérek, én a második vagyok a sorban. A nálam fiatalabbak már minket is láthattak edzeni, így rájuk már mi is hatással voltunk a választásnál. A többségük mára abbahagyta. A két lánytestvérem más pályára ment. Három öcsém közül ketten sokáig vívtak, sőt Bence, a legidősebb öcsém, juniorban világbajnok, és Európa- bajnoki bronzérmes lett. Felnőtt mezőnyben kevésbé jöttek neki össze a sikerek, de az ő életében már a munkáé a főszerep.

Mire tanít meg a vívás?

Egyrészt komoly fegyelemre. Mikor én elkezdtem, hasonlóan a többi küzdősporthoz, óriási fegyelmet követeltek az edzők a tanítványaiktól. Ennek a fegyelemnek vissza kellett köszönnie a páston, nagyon komolyan kellett venni. Ahogy én látom, ez megváltozott, és a mai fiataloknál ez már nincs így. A fegyelem mellett, nagyon fontos a koncentráció. Pillanatok alatt történnek az akciók, és nagyon meghatározó, hogy egy vívó mennyire tudja a maximális koncentrációját összeszedni egy-egy asszóra. Kreativitásra is szükség van. Van veled szemben egy ellenfél, akit csapdába kell csalni, fejben és fizikailag is fölé kell kerekedni, jobbnak kell lenni nála.

A fizikai és szellemi képességeket tekintve, lehet azt mondani valamelyikre, hogy fontosabb, mint a másik, vagy egyensúlyban vannak?

Nincsenek egyensúlyban. Én azt szoktam mondani, hogy 70%-30% a megoszlás. 70 % a fejben dől el, és a maradék 30% fizikai rész egy szükséges segítség, hogy végre tudjad hajtani, amit fejben kigondolsz. Volt olyan időszak, hogy azt lehetett mondani, 80-20, de egyre dinamikusabbá válik a vívás, így a fizikai része is egyre hangsúlyosabb.

Érdekes a Te esetedben, hogy junior korodban világbajnok is voltál csapatban, ám utána jó sok évig nem volt különösebben nagy eredményed. Aztán évek múlva egyszer csak berobbantál, és azóta oszlopos tagja vagy a válogatottnak. Mi történt azokban az években, mi kellett, hogy jöjjenek a sikerek?

Ez egy jó kérdés, én is sokszor gondolkoztam, hogy mi lehetett velem ekkor. Ilyenkor szokták rám azt mondani, hogy későn érő típus vagyok, de ez nem teljesen igaz, mert utánpótlásban elég jó eredményeket értem el. Arra szoktam visszavezetni, hogy az évek folyamán a GEAC-nál folyamatosan cserélődtek az edzőim. Soha nem hagytam el egy edzőmet se, de ők jöttek- mentek, és így összesen négy edzőm volt. A nevelőedzőm, Schubert László, 2007-ben, 20-21 éves koromban ment el, tíz év közös munka után visszament Kárpátaljára dolgozni. Ez egy nagy törés volt az életemben, nehezen is éltem meg. Kihatott a vívásomra, és nem jött össze semmi komoly eredmény. A későbbi kulcsmomentum akkor jött el, mikor a mostani edzőm, Navarrete József, 2012-ben hazajött Spanyolországból, és elkezdtük a közös munkát. Ebben az évben kerültem be a válogatottba.

Csanád a cancún-i vk-n

2014-ben Eb bronzérmet nyertél egyéniben, majd vb bronzérmet csapattal. Akkor azt olvashattuk Tőled, és az edződtől is, hogy egyre jobb formában vagy. 2015-ben azonban elmaradtak a további sikerek. Habár az Eb-n te is részt vettél, azonban a vb-n már csak csapatban indultál el. Mi történt akkor, miért nem indultál egyéniben?

2015 januárjától kezdve volt egy kisebb sérülésem, amit félrekezeltek, és a vb előtti utolsó versenyen összecsuklott a lábam, összeestem a páston. Korábban is már vívtam ezzel a fájdalommal, kibírtam volna, de ezen a versenyen Decsi Tomi harmadik lett és ez a kvalifikáció szempontjából nagyon fontos volt. Egy értekezleten szóltak, hogy egyéniben Decsi Tomi fog indulni helyettem, de csapatban indulhatok. Elfogadtam, de ez akkor elég nagy csalódás volt.

Ami a korodat illeti, 30 évesen remek formában vagy, idén már többször is álltál dobogón. Minek köszönheted, hogy most ilyen jól megy a vívás?

Összeálltak a dolgok, és túlléptem a sérülésen is. Az előző fél szezon is nagyon bíztató volt. Sajnos már csak a kvalifikációs időszak után, de ez az idény úgy indult, hogy minden klappolt, az önbizalmam is a helyére került. Kis változásokat tettünk a felkészülésben, mert azt vettem észre, hogy túl sokat edzek. Így azt most picit csökkentettük, így nem vagyok olyan fásult. Jobban kijöhet a kreatívabb, robbanékonyabb része a vívásomnak.

Mennyire hat ki a vívásodra egy asszóban, ha tudod, hogy az aktuális ellenfeled jobb vagy adott esetben rosszabb vívó, mint te?

Meg kell próbálni ettől függetleníteni magunkat, ami nem könnyű. Ha egy jobb versenyzővel vívok, az adhat egy plusz motivációt, hogy, na őt meg kéne verni. De ha egy gyengébb ellenféllel kerülök szembe, könnyen úgy állok oda, hogy majd meglesz valahogy. Ám simán lehet, hogy ebből egy szorosabb asszó kerekedik ki, mert az ellenfél vérszemet kap, ez pedig megnehezíti a győzelmet. Az a legjobb, ha minden asszóhoz ugyanazzal a motivációval tud hozzáállni az ember.

Van olyan ellenfeled, akitől kifejezetten tartasz? Gondolok itt akár egy nemzet vívóira, vagy egy konkrét vívóra.

Nem mondanám. Bár az utóbbi években a koreaiakat nehezen tudom megverni, de ezzel sokan vannak így, elég jól megy nekik mostanában. Cancúnban, a mexikói Grand Prix-n sikerült megvernem az egyik legjobbjukat, Gu Bon Gilt. Ennek a győzelemnek nagyon örültem.

A férfi kardválogatott új edzőt kapott Decsi András személyében. Milyen mértékben játszik szerepet ő a te felkészülésedben a saját edződ mellett?

A válogatott edzéseken csak Decsi András van ott, azokat ő irányítja, a saját elképzelései szerint, ő adja meg azok keretét. Feladatokat oszt ki, amihez mi hozzátehetjük az edzőink által kialakított saját ötleteinket. Viszont a saját edzőinktől csak a klubedzéseken kapunk iskolát (versenyző és edzője egymással végez gyakorlatokat- a szerk.). Ezt én Navarrete Józseffel végzem.

Mit a véleményed a kardvívás utánpótlásáról, vannak ígéretes fiatalok, nagy reménységek?

Most a napokban nyert Eb-t a kadett férfi-kardcsapat Plovdivban. Ők elég ügyesek. De köztünk valóban van egy lyuk, ahol az adott korosztály tehetséges vívói kevésbé futottak be. Nem tudom miért nem jöttek össze akkor a sikerek, nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mi lehet az oka. De úgy gondolom, hogy ez a mostani kadett-korosztály ígéretesnek tűnik.

Mit gondolsz a vívás népszerűségéről hazánkban? Hogy lehetne még nagyobb népszerűséget szerezni a sportágnak? Ahogy én észrevettem, még a budapesti világkupa sem kap nagy visszhangot.

Sajnos valóban így van, ez egy komoly probléma. Egyrészt vannak marketing jellegű kérdései, de a legnagyobb feladat az lenne, hogy minél több gyerek ismerje meg a vívást iskolai foglalkozások keretében. Én korábban a közgázon ilyesmivel foglalkoztam az egyik dolgozatomban, és azt az eredményt kaptam, hogy a vívásnak az lehet a kiútja, hogy ha bekerül az iskolai testnevelés-oktatásba. Hiszen az emberek a többi sportot is azért nézik és értik, mert megtanulták. Megtanultak ziccert dobni vagy távolugrani. A vívást nem ismerték meg, ezért nem értik. Vagy, ha látnák a tévében, akkor megtetszhetne nekik, és érdeklődnének a sport iránt.

A jövőre nézve mik a kitűzött céljaid?

Az elsődleges célom az idei Eb-n és vb-n való szereplés, amelyeken szeretnék érmet szerezni. A másik fő cél a tokiói olimpia, elsősorban a csapatkvalifikáció. Onnan is a legfényesebb éremmel szeretnék hazatérni.

Gémesi Csanád, Decsi András és Szilágyi Áron Varsóban

Mit csinálsz, ha nem vívsz?

A vívás mellett van egy munkám, egy alapítványnál dolgozom, amit szerencsére saját időbeosztással végezhetek. Ez jó is, meg nem is. Egyrészt a víváson kívüli szabadidőm még kevesebb, de másrészt kikapcsol, és van egy kis idő, mikor nem a sporttal foglalkozom.

Mesélj egy picit magadról, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Egyrészt hamarosan kétgyermekes apuka leszek, júniusra várjuk a második fiunkat. Az első fiammal való foglalkozás többnyire kitölti a szabadidőmet, de szerencsére nagyon jó gyerek, mindig nagyon vár haza. Mostanában kevesebb időm van egyéb programokra, de régebben rendszeresen jártam családi focira, amit nagyon szerettem. Hétköznaponként néha eljutunk moziba is. A nyári kikapcsolódást pedig mindig nagyon várom.

Mivel nálatok a családban elég komoly hagyománya van a kardvívásnak, örülnél, ha valamelyik fiad a vívást választaná?

Örülnék, bár fura érzés lenne, hogy apuka vagyok egy versenyen, de emellett értek is hozzá. Lehet, hogy nehezen tudnám kezelni, hogy a fiam vív. Azt biztosan nem erőltetném, hogy vívjon, de azt igen, hogy sportoljon. Nem lesz ezzel probléma, nagyon mozgékony fiú, szereti a vívást is. Rengeteg fakard van otthon, mindig kéri, hogy: Vívjunk, apa! Úgyhogy azért otthon is kell vívni. Meglátjuk majd, hogy alakul.

Hozzászólások