Úszás - Ian Thorpe és az olimpiai arany átka: Depressziós drogos alkoholistából harcos aktivista  
Ian Thorpe és az olimpiai arany átka: Depressziós drogos alkoholistából harcos aktivista  
Fotó: Europress/AFP

Ian Thorpe és az olimpiai arany átka: Depressziós drogos alkoholistából harcos aktivista  

HosszabbitásHosszabbitás
2019/06/24 16:56
Az Olümposz legmagasabb pontjáról több alkalommal zuhant a Tartaroszba, hogy végül a földön találja meg átlagos emberként a boldogságot. Ő nem más, mint Ian Thorpe, az ötszörös olimpiai bajnok úszó, akinek pályafutása megmutatja, milyen nehéz tud lenni egy sikeres élsportoló élete.


Amiről mindenki álmodik

Torpedó karrierje már rendkívül korán, 1996-ban 13 éves korában elkezdődött, amikor kvalifikálta magát az ausztrál olimpiai úszóválogató versenyre. Az ausztrál úszósport akkori erejét figyelembe véve félelmetes teljesítménynek számított ez az eredmény, igaz, az atlantai olimpiára még nem jutott ki. 

Két évre rá, 15 éves korában pótolta az akkori „sikertelenséget”: világbajnoki aranyérmet nyert 400 méteres gyorsúszásban illetve a 4x200-as gyorsváltó tagjaként. Ezzel ő lett minden idők legfiatalabb férfi világbajnoka.
Igen, 15 évesen, nem mellesleg két évvel a hazai rendezésű olimpia előtt. 

Természetesen a tehetségének és a remek, tudatos versenyzésének köszönhetően egyből olyan elvárásokat pakolt a még gyerek Thrope-ra a közvélemény, ami még egy felnőtt, érett versenyzőnek is hatalmas nehézségeket okozott volna. Ennek ellenére a fiatal Ian nem roppant össze, a 2000-es Sydney olimpián három aranyérmet, egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Ausztrália ünnepelt hőse lett, mindenki Thorpe-interjúra, aláírásra, fotóra vagy akár csak egy kézfogásra vágyott. Pedig a java csak ezután következett. Egy évvel később a fukuokai világbajnokságon minden elképzelést túlszárnyalva 6 aranyérmet szerzett.

000_DV1220814.jpg Fotó: Europress/AFP

Üstökös karrier

A csúcsévet követően már kevesebb versenyszámban indult, kevesebb versenyen, de a 2004-es olimpián - mely már Michael Phelpsről szólt - megnyerte két kedvenc számát, a 200 és 400 méteres gyorsúszást, illetve egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett. 

Az olimpiát követően 2006-ban mindössze 24 évesen visszavonult a versenyszerű úszástól, 5 olimpiai és 11 világbajnoki aranyéremmel a háta mögött, minden idők legeredményesebb ausztrál sportolójaként, nemzeti hősként. 

2011-ben megpróbálkozott a visszatéréssel, a 2012-es olimpiai kvalifikációval, azonban ez nem sikerült neki. Célként ekkor még kitűzte a 2013-as barcelonai világbajnokságon és az azt követő Nemzetközösségi Játékokon való részvételt, de komoly vállsérülése, vállműtétje, és a műtét után összeszedett bakteriális fertőzése után kénytelen volt az élsportolói álmokról véglegesen lemondani.

Azt gondolnánk, egy ilyen sportolói karrierben nem lehetnek komoly problémák? Pedig a sikerek mögött nagyon sok szenvedés és fájdalom lakozott ebben a fiatalemberben.

A magánember: depresszió, alkohol és drogproblémák

A sajtó és az emberek kétszínűségét Ian Thorpe nagyon erősen megtapasztalhatta az évek során. Ausztrália nemzeti hősét folyamatosan pajzsra emelte a sikerek alatt, de a felkészülési időszakban lesték minden egyes rossz lépését, ez pedig egészen hihetetlen mélységekbe lökte az úszót. 

Folyamatosan depresszióval küzdött a felkészülési időszakokban, ezt viszont edzői és versenytársai komolytalan problémának tartották. Az öngyilkosság gondolata szinte mindennapossá vált a fejében, és hogy megpróbálja elűzni démonját, alkoholhoz és drogokhoz nyúlt, ez pedig az athéni olimpia után egyenesen a karrierjébe került. 

Szinte felfoghatatlan épp ésszel az a történet, amiről 2012-ben megjelent önéletrajzi könyvében ír. Társai, edzői teljesen természetesnek vették és megértették, amikor azért akart az ágyban maradni, mert másnapos vagy még éppen részeg volt, viszont nem fogadták el azokat az eseteket, amikor a depresszióból fakadó szomorúság és csalódottság miatt nem volt képes semmilyen munkát elvégezni. Utóbbit csak hisztériának tartották, egyáltalán nem kezelték komoly betegségként. 

A mélypontot végül 2014-ben érte el Thorpe, amikor a gyógyszerfüggősége hatására olyan zavart állapotba került, hogy a rendőrségnek kellett bevinnie elvonókúrára.

051_XxjpbeE000713_20111108_TPPFN1A001.jpg Fotó: Europress/AFP

Sokan feltették a kérdést: vajon mi vezetett ahhoz, hogy Ausztrália nemzeti hőse, a világ legjobb gyorsúszója ilyen állapotba került? Thorpe erre úgy válaszolt, hogy a közvélemény által vállára helyezett nyomást nehezen viselte el, az érem másik oldalán pedig az állt, hogy szexuális beállítottságát folyamatosan megkérdőjelezték. 

Pszichiátere tanácsára végül egy 2014-es televíziós interjúban vallotta be, hogy a férfiakat szereti. Szerinte a folyamatos titkolózás volt az egyik oka annak, hogy teljesen tönkretette az életét, ezzel a lépésével pedig példát szeretett volna mutatni a fiatal sportolóknak, hogy merjék felvállalni magukat, ne jussanak az ő sorsára. 

Később azt vallotta, ez az interjú volt, aminek köszönhetően sikerült stabilizálnia az életét.

Harc a sportolókért, saját példából 

Az elmúlt években Ian Thorpe egyre kevesebb nyilvános szereplést vállal, a boldogságot pedig 2016-ban találta meg, amikor megismerte barátját, akivel azóta is együtt él, egyszerű földi halandóként. Sportolói múltjának azonban nem fordított teljesen hátat, jelenleg is az aktív sportolók érdekeiért küzd. 

Egyik legnagyobb harca az ausztrál sportbizottságok ellen zajlott és egy olyan kérdésben sikerült győzelmet elérnie, ami szinte lehetetlennek tűnt. Felszólította ugyanis a nemzeti bizottságokat arra, hogy ne fogalmazzanak meg éremben mérhető elvárásokat az olimpiai játékok előtt, mivel ezzel csak felesleges nyomást helyeznek a sportolókra, aminek eredményeként egyre gyengébben teljesítenek az olimpiákon, sőt már az olimpiai kvalifikációs tornákon. 

Az Ausztrál Olimpiai Bizottság elnöksége kiállt Thorpe mellett és ígéretet tett rá, hogy már a 2020-as olimpiára se fogalmaz meg elvárásokat, így támogatva az ausztrál nemzeti sportolókat a sikeres felkészülésben.

000_UY1OL.jpg Fotó: Europress/AFP

Hosszú utat járt be Ian Thorpe, elképesztően magas hullámhegyekkel és szédítően mély hullámvölgyekkel, de  napjainkban már példaképként, a sportolókért dolgozó harcos emberként tevékenykedik. 

Talán hazánkban is érdemes lenne elgondolkodni, miért küzd és mit vállal fel a sporttörténelem egyik legjobb úszója.

Szöveg: Gellért Bence 

Hozzászólások