Síugrás - Újabb mérföldkő női síugrásban
Újabb mérföldkő női síugrásban
Fotó: Europress/AFP

Újabb mérföldkő női síugrásban

Szentimrei KristófSzentimrei Kristóf
2019/02/27 09:35

A hölgyek egyre inkább teret hódítanak a síugrásban. 10 évvel az első női világbajnokságot követően először osztottak csapatban is érmeket a legjobb női ugrók számára.

A síugrás talán még ma is erőteljesen férfi-központú, viszont a sportág hardcore rajongói nem tévesztik szem elől a folyamatosan fejlődő női szakágat. Az utóbbi években már a női világkupa egyes versenyeiről is adott közvetítést az Eurosport, ami az egyre nagyobb népszerűség egyik intő jele. A másik fontos tényező, hogy technikailag is óriásit léptek előre a hölgyek a kezdetekhez képest, ami például egyre több országot és versenyzőt tesz versenyképessé a legjobbakkal szemben, mely által a női mezőny is egyre kiegyenlítettebbé válik, hasonlóan a férfiakéhoz.

Na de hol is voltak azok a kezdetek? Elképesztő belegondolni, hogy már egy évtizede volt az első női síugró-világbajnokság a csehországi Liberecben. Bár ez adta meg a kezdőlökést, az első igazán nagy előrelépést a 2011-ben induló világkupa-sorozat jelentette, ami nemcsak három és fél hónapos folyamatos versenyzést, hanem jóval komolyabb médiafigyelmet is biztosított a levegőben szinte félelmet nem ismerő hölgyek számára. Az első idényben még csak normálsáncon voltak versenyek, de egy évvel később a szezonzárót már a legendás Hollmenkollen nagysáncán rendezték Oslóban. Ebben az évben, és szintén Norvégiában (Lillehammerben) került sor első ízben arra, hogy férfiak és nők együtt ugorjanak egy versenyen, vagyis hogy bemutatkozzon a vegyes csapatfutam is a világkupában.

A versenyek száma nem sokkal maradt el a lányoknál már a kezdeti években sem (átlagban 16-18), de azért a normálsáncos helyszínek továbbra is erőteljes túlsúlyban voltak. Ugyan a 2010-es vancouveri téli olimpia programjából még kimaradt a női síugrás, négy évvel később Szocsiban már semmi nem állhatta útját az ötkarikás szereplésnek. Közben a vegyes csapat-küzdelmek a vb programjába is felkerültek, viszont a színtiszta női csapatok közti versengés csak a tavalyi szezonban vált egyáltalán a világkupa részévé két fordulóval karöltve.

A 2018/19-es idény egy újabb mérföldkövet jelentett a női szakág életében. A versenyek száma jelentősen megemelkedett, a 25 futam pedig mindössze hárommal kevesebb, mint amiből a férfiak rendkívül megterhelő vk-sorozata áll. Ami viszont talán ennél is fontosabb előrelépés, hogy idén már tíz darab nagysáncos versenyük is van a hölgyeknek a korábbi kettő-három helyett.

És akkor ehhez jön a mostani seefeldi világbajnokság, ahol kedden megrendezték az első női síugró csapatversenyt az északisí-vb-k történetében. Azt a számot, amit a férfiaknál sokan az adott világverseny csúcseseménynek tartanak a sportágon belül. Ideje volt, hiszen már a lányoknál is rég nem beszélhetünk arról, hogy minden nemzet csak egy kiemelkedő ugróval rendelkezik. Erre a legjobb példa az idei télen a német csapat, melynek három tagja is ott van a legjobb öt között a világkupában. Nem véletlen, hogy a világ- és olimpiai bajnok Carina Vogttal felálló négyes számított a verseny legnagyobb esélyesének. Ők a férfiaknál toronymagas favorit lengyelekkel ellentétben (akik végül a dobogóra sem állhattak fel) érvényesítették a papírformát, még ha meg is szorította őket a hazai közönség előtt brillírozó osztrák csapat.

A sógorok női együttesének most is tagja volt a már 35 esztendős Daniela Iraschko-Stolz, aki élő legendája a síugrásnak. Nemcsak azért, mert számos vk-versenygyőzelme és összetett világkupa-címe mellett sokadik érmét nyerte világversenyről, hanem mert korábban ő volt az első és eddig egyetlen síugró-hölgy, aki sírepülősáncon elérte a kereken 200 méteres távolságot, mindezt 16 évvel ezelőtt! Ha úgy nézzük, ez volt az első komoly mérföldkő a női síugróknál.

Iraschko-Stolz most is csapatának legjobbja volt, és akár egyéniben is szerezhet érmet. Persze ez igaz a teljes német gárdára. Carina Vogt eddig nem ment nagy szezont, de kétszeres vb-címvédőként és Szocsi olimpiai bajnokaként már bizonyította, hogy ő a nagy versenyek igazi specialistája, ahogy ez egy nagy bajnokhoz illik. Katharina Althaust ezzel szemben kiegyensúlyozottsága predesztinálhatja sokra, a szezon elején négy versenyt is megnyert egymás után, és utána is szorgosan gyűjtögette a dobogós helyezéseket, melynek köszönhetően a második helyen áll a világkupa tabelláján. Ramona Straub eredetileg csak a negyedik számú német, de a csapatversenyen kiválóan ugrott, úgyhogy még honfitársait is megviccelheti. S persze Juliane Seyfarthról sem szabad megfeledkezni, aki még a szezonnyitót nyerte, és azóta is ott tartózkodik a közvetlen élmezőnyben.

043_dpa-pa_190225-99-135740_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

Azonban akit le kell győzni, az Maren Lundby. A 24 éves norvég tavaly megnyerte Phjongcshangban az olimpiát, és végül az összetett világkupát is behúzta. Idén aztán még nagyobb fokozatra kapcsolt, és sorozatban hat versenyen nem talált legyőzőre, összesen pedig kilenc győzelemmel rendelkezik 2018/19-ből. A dobogós norvég csapat húzóembereként első világbajnoki érmét is kipipálhatta kedden, egyéniben pedig nem lebeghet a szeme előtt más cél, mint az arany. Ha pedig megszerzi, Lundby lehetne az első, aki a női síugrásban jelenleg létező mindhárom nagy cím (olimpia, vb, összetett világkupa) birtokosa lesz.

Már csak eme történelmi győzelem lehetősége miatt érdemes követni a nők egyéni versenyét, na meg persze amiatt, hogy vajon megszakítja-e valaki a németek síugró-hegemóniáját az idei északisí-világbajnokságon, hiszen a női csapat- és a férfi nagysánc egyéni (Marcus Eisenbichler) mellett a férfi csapatviadal is az övéké lett Karl Geiger, Richard Freitag, Stephan Leyhe, Marcus Eisenbichler összeállításban, megelőzve az itt is ezüstérmes osztrákokat (Philipp Aschenwald, Michael Hayböck, Daniel Huber, Stefan Kraft) és a bronzérmes japánokat (Sato Jukija, Ito Daiki, Kobajasi Junsiro, Kobajasi Rjoju). Szerdán egy napon rendezik a hölgyek selejtezőjét, majd versenyét, és többek közt egy mindössze 19 éves magyar, Vörös Virág is megméretteti magát a legjobbak között. Igaz, még mindez csak normálsáncon fog megtörténni, de talán már a következő vb-n a nagysáncon is ugorhat a Kőszegi SE versenyzője a mezőny többi tagjával egyetemben, megugorva ezzel a női síugrás következő nagy lépcsőfokát is.

Hozzászólások