Síugrás - Négysáncverseny a karácsonyfa alá: a legendás síugróverseny története
Négysáncverseny a karácsonyfa alá: a legendás síugróverseny története
Fotó: Europress/AFP

Négysáncverseny a karácsonyfa alá: a legendás síugróverseny története

Wojciechowski PatríciaWojciechowski Patrícia
2019/12/27 14:19
A karácsony és szilveszter közötti időszak jellemzően nem ígér sportdömpinget, a téli sportoknak köszönhetően azonban az utolsó bejglik elfogyasztása közben is adódik lehetőség, hogy izgalmas sportesemények szemtanúi lehessünk. A síugrók Négysáncversenye hagyományosan az ünnepi időszak csúcskategóriás versenye. De vajon honnan is indult a legendássá vált sorozat?

December 28. és január 6. között immár 68. alkalommal kerül kiírásra a síugrók egyik legjelentősebb eseménye, a Négysáncverseny. A világ legjobb ugrói két német (Oberstdorf és Garmisch-Partenkirchen), valamint két osztrák helyszínen (Innsbruck és Bischofshofen) küzdenek meg a végső győzelemért járó aranysasért. A Négysáncverseny nem véletlenül vált a legnagyobb hagyománnyal bíró, legjelentősebb síugróversennyé, itt ugyanis nem lehet hibázni, minden egyes ugrás beleszámít az összetett pontszámba, nyolc repülés alapján hirdetnek végső győztest. A Négysáncnak köszönhető, hogy az újév első napján is láthatunk síugróviadalt, miként a KO-rendszer is a tradíciók részévé vált: selejtezős helyezéseik alapján a versenyzőket párba állítják, akik majd egymás ellen ugranak, a párharc győztesei, valamint az öt legjobb szerencsés vesztes megy tovább. A Négysáncverseny a síugrószezon egyik tetőfoka, az ünnepek között pedig olyan nézőket is képes a képernyők elé csalogatni, akik egyébként kevésbé érdeklődnek a sportág iránt. Ezúttal felelevenítjük az egyedülálló versenysorozat történelmét, rekordereit és érdekességeit!

1953-ban rendezték meg először a Négysáncversenyt. A II. világháború után a német síugrók nem vehettek részt az ország határain kívüli, a Nemzetközi Síszövetség (FIS) által rendezett versenyeken. Az innsbrucki sízők azonban meghívták egy összecsapásra a garmisch-partenkircheni klub néhány ugróját. Miután a németek visszakerültek a nemzetközi vérkeringésbe, 1949. január 1-jén Garmisch-Partenkirchenben újévi versenyt rendeztek. Ennek apropóján született meg egy közös német-osztrák sorozat, a Négysáncverseny. Három helyszín: Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck és Bischofshofen adott volt, ugyanakkor szükség volt még egy német állomásra, hogy a két ország egyenlő részt vállaljon a versenyrendezésből. Több helyszín is felmerült, végül Obersdorf lett a befutó. Érdekesség, hogy az első kiírás alkalmával Garmisch-Partenkirchenben, az újévi versennyel rajtolt a sorozat. 20.000 néző előtt zajlott a viadal, hat nemzet (a két rendező, Svédország, Norvégia, Svájc és Szlovénia/ akkor még Jugoszlávia) versenyzői vettek részt. Az erősen gyér mezőnyből többek között az egyik legerősebb síugró nemzet, a finnek is hiányoztak. Az első Négysáncversenyt egy osztrák versenyző, Sepp Bradl nyerte.

043_dpa-pa_190101-99-399980_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

A sorozat nagy sikert aratott, így évről évre újra megrendezésre került. A második alkalommal azonban már Oberstdorfban indult a „Turné”. A sorrend egy-egy évben változhatott, előfordult, hogy Innsbruck adott otthont a Négysánc első versenyének, de második állomásként is szerepelt már a Bergisel-sánc. Sőt, az 50-es években olyan tervek is születtek, miszerint ki kellett volna terjeszteni a sorozatot az NDK területére: december 26-án Oberhofban egy karácsonyi versennyel szerették volna bővíteni az eseményt, ez azonban logisztikai problémákba ütközött, egy évvel később pedig a hóhiány szabott gátat a terveknek.

Az NSZK-NDK konfliktus az 1959/60-as szezonban a Négysáncverseny alakulására is kihatással bírt, egy zászlóvita miatt meglehetősen hiányossá vált a mezőny. Az NSZK és Ausztria nem ismerték el az NDK-t, így megtiltották, hogy a kifejezetten erősnek számító kelet-német síugrók saját zászlajuk alatt versenyezzenek. Ezért az NDK versenyzői nem vettek részt a Négysáncon, a keleti blokk többi országa, így Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió szolidaritásból szintén bojkottálták az eseményt. Ebben az idényben különösen gyenge volt a mezőny, hiszen a norvégok és a finnek olimpiai felkészülésre hivatkozva nem indultak a versenyen. A zászlókonfliktust a következő szezonban sikerült megoldani, a versenyzők a nemzeti lobogók helyett a négy rendező sánc síklubjainak zászlóit használták.

A Négysáncverseny történetének legsikeresebb versenyzője a finn legenda, Janne Ahonen, aki ötször emelhette magasba az aranysast. Hozzá köthető a sorozat egyik legkülönösebb végeredménye is, amikor 2005/2006-ban Jakub Jandával holtversenyben nyerte meg a Négysáncot. Nyolc ugrás után tizedre pontosan ugyanaz a pontszám született meg, így egyedülálló módon két győztest hirdettek. Az állomásokat tekintve Björn Wirkola és Jens Weissflog a legsikeresebbek, mindketten tíz győzelmet arattak.

A két győztes: Jakub Janda és Janne AhonenA két győztes: Jakub Janda és Janne Ahonen Fotó: Europress/AFP

Az elmúlt években alaposan elkényeztettek bennünket, tavaly és tavalyelőtt is történelmi győzelmek tanúi lehettünk: Ryoyu Kobayashi, előtte pedig Kamil Stoch úgy nyerték meg a Négysáncot, hogy mind a négy versenyt behúzták. Két év alatt két grand slam jött össze, pedig korábban a Négysáncverseny több évtizedes történelmében mindössze egyszer fordult elő, hogy valaki ekkora bravúrt mutasson be. A 2001/2002-es szezonban Sven Hannawaldnak sikerült elsőként a grand slam.

Egyáltalán nem ritka, hogy valaki három állomáson is győzni tudott, egészen pontosan tizennyolc alkalommal történt ez meg. Akadt azonban négy ugró, aki hiába nyert meg három versenyt is, összetettben mégsem tudta elhódítani a végső győzelmet. A legfurcsább a japán Yukio Kasaya története, aki hiába nyerte meg az első három állomást az 1971/72-es szezonban, a japán szövetség hazautaztatta a záróforduló előtt, hogy inkább a hazai, szapporói téli olimpiára készüljön. A döntés félig-meddig sikeresnek bizonyult, Kasaya olimpiai bajnoki címnek örülhetett, a Négysáncversenyt azonban sosem tudta megnyerni.

A legnagyobb különbségű győzelmet Adam Malysz aratta. A 2000/2001-es idényben 104,4 ponttal kapott többet, mint az összetettben második Ahonen. A lengyelek klasszisa volt az első, aki 1000 pont fölé jutott összetettben. Leszámítva a már említett holtversenyt, a legszorosabb csatát két finn síugró küzdelme hozta még az 1956/57-es szezonban. Pentti Uotinen mindössze 0,7 ponttal bizonyult jobbnak honfitársánál.

A házigazdák közül a németek az utóbbi időkben többször is meglehetősen gyengén szerepeltek, Hannawald 2002-es győzelme óta nem kaparintotta meg német síugró a végső győzelmet.  Az osztrákoknak viszont bőven akadt okuk az örömre, hiszen hét éven át kisajátították maguknak a sorozatot. 2009 és 2015 között folyamatosan a „sógorok” ugrója végzett az élen, az osztrák nagyágyúk, mint Loitzl, Kofler, Morgenster, Schlierenzauer és Kraft mind nyertek Négysáncot, mellettük az azóta már visszavonult Thomas Diethart is győzni tudott hatalmas meglepetésre.

000_Par3695738.jpg Fotó: Europress/AFP

A Négysáncverseny fantasztikus hangulatával, tradícióival, drámákban és izgalmakban gazdag történéseivel nem véletlenül tartozik a síugrás legjelentősebb eseményei közé. Reménykedjünk, hogy az időjárás kegyes lesz az ugrókhoz, és idén is magas színvonalú, igazságos, a szél által kevéssé befolyásolt versenyeket láthatunk.

December 28-án az oberstdorfi selejtezővel kezdődik az idei Négysánc, a következő napon már az első versenyre is sor kerül. Szilveszter délután és az új évtized első napján Garmisch-Partenkirchenben folytatódik a sorozat, majd a határt átlépve, január 3-4-én Innsbruck következik, végül 5-6-án Bischofshofenben zárul a Turné. Az Eurosport élőben közvetíti az eseményeket, érdemes lesz a képernyők elé ülni!

részben via vierschanzentournee.com

Hozzászólások