Síugrás - Ennél őrültebb síugró verseny nem létezik
Ennél őrültebb síugró verseny nem létezik
Fotó: Europress/AFP

Ennél őrültebb síugró verseny nem létezik

Szentimrei KristófSzentimrei Kristóf
2019/03/01 21:59

Ha van verseny, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a síugrás bizony nem teremsport, akkor a seefeldi világbajnokság normálsáncos viadala mindenképp az volt. A változó időjárásból a lengyel Dawid Kubacki jött ki a legjobban, aki a sportág valaha volt legnagyobb felzárkózását mutatta be azzal, hogy a 27.(!) helyről végül meg sem állt a győzelemig, és ezzel a világbajnoki címig. A nagysáncon aratott kettős német sikerhez hasonlóan a kisebb sáncon is azonos nemzetbeliek végeztek az első két helyen, ugyanis Kubacki mögött a szám 2014-es olimpiai bajnoka, Kamil Stoch szerezte meg az ezüstérmet. A dobogó legalsó fokára a hazaiak sztárja, a címvédő Stefan Kraft állhatott fel, míg a verseny legnagyobb vesztese az összetett világkupában toronymagasan éllovas Kobajasi Rjoju lett.

Már a nagysánc verseny is kifejezetten izgalmasan alakult a 41. északisí-világbajnokságon, azonban a normálsáncos műfaj még ennél is szorosabb küzdelmet ígért. Itt ugyanis több mint 20 méterrel rövidebb a sánc (130 helyett 109 méternél található a zsűritávolság), és éppen emiatt a versenyzői kvalitások kevésbé, míg az időjárási körülmények nagyobb hangsúlyt kapnak. Ennek ellenére a csütörtöki selejtezőben azt a papírforma-eredményt kaptuk, amit már a múltheti egyén viadalon is vártunk. Akkor kisebb meglepetésre Stefan Kraft, Kobajasi Rjoju és Kamil Stoch sem szerzett érmet, azonban a mostani kvaliban ebben a sorrendben végeztek az első három helyen.

Azonban már aznap kedvezőtlen, igazán télies időt jósoltak a tavasz első napjára, ami végül nem is kerülte el az ausztriai Seefeldet. Főleg hátszél uralta a versenyt, ami önmagában még nem jelentett problémát az ugrók számára, az olykor rendkívül erős havazás viszont annál inkább. Minél később került sorra valaki, annál nehezebb volt kellő sebességet szereznie a nekifutóban felgyülemlett nagy mennyiségű hó miatt.

Nem véletlen, hogy olyanok kerültek be a második sorozatba, akik talán még soha életükben, és elvéreztek azok közül jópáran, akik akár éremre, de legalább legjobb 10-es eredményre pályáztak. Ilyen volt az idén 18 évesen sírepülő versenyt nyerő szlovén Timi Zajc, aki az utolsó, 50. helyen végzett, de a norvég Johann André Forfang sem élte meg a folytatást, aki tavaly ebben a számban lett olimpiai ezüstérmes. Persze akkor mit mondjon Andreas Wellinger, aki a normálsánc regnáló olimpiai bajnoka, most pedig a német csapatból is kimaradt, és így a versenyen sem vehetett részt, annyira nem találja a formáját. Szintén a váratlan kiesők közé tartozott a lengyel Piotr Zyla, ahogy a világkupa nyitóversenyét behúzó orosz Jevgenyij Klimov is csak egy ugrást mutathatott be.

A legjobbak közül csupán Kobajasi és az idei vb-n egy arany-, és egy ezüstérmet már bezsebelő Karl Geiger tudott megbirkózni a körülményekkel, akik meg is szerezték az első két helyet a nyitókört követően. Kraft a 10., Stoch csak a 18. helyről várhatta a folytatást, míg a nagysánc világbajnoka, Marcus Eisenbichler és a szintén esélyesnek titulált Dawid Kubacki épphogy bekerült a legjobb 30-ba.

Így tehát a favoritok közül sokak rendkívül korán voltak kénytelenek ugrani, aminek, mint kiderült, óriási jelentősége lett.

Az első sorozat még a kilenceses beülőből startolt, a második már viszont a 16-osból, a nagyobb sebesség mellé pedig a havazás enyhülése is segítette a korán ugrókat. Nem véletlen, hogy míg elsőre csak az élen álló Kobajasi-Geiger duó érte el egyáltalán a 100 méternél fekvő K-pontot, addig másodjára már a 27. helyről kapaszkodó Kubacki 104,5 méterig szállt el. Normálsáncon ugyanakkor a kisebb pontkülönbségekből kifolyólag még nehezebb hátrányt ledolgozni, és minél előrébb jönni a rangsorban. Kubacki sem számíthatott arra, hogy 8-10 helynél többet tud javítani. A lengyel szurkolók már az első sorozat után elkönyvelhették, hogy bombaerős keretük ellenére érem nélkül távoznak a világbajnokságról.

Azonban az a kapaszkodás csak nem akart abbamaradni, mely köszönhető volt annak is, hogy Kubacki hátszélben produkált kiváló ugrást, míg az utána következő Eisenbichler, Richard Freitag, Philipp Aschenwald és Stoch szembeszélben ugrott 100 méter fölött. Így egyikük sem tudta megelőzni a 28 éves lengyelt, és időközben már csak a legjobb tíz volt hátra. Közülük elsőként került sorra Stefan Kraft, aki 101 méternél tette le a léceket, a jó ugrás ellenére viszont nemhogy Kubacki, de Stoch elé sem fért be. Úgy tűnt tehát, hogy a legutóbbi vb-n mindkét egyéni számot behúzó osztráknak ezúttal csak csapatban jut érem hazai közönsége előtt, a sors azonban másképp akarta.

Ha valaki ekkor fogadhatott volna arra, hogy az utolsó kilenc ugró előtt élen álló hármas mindegyike érmet szerez, az most úgy halmozná a pénzt, mint Seefeld a pénteki havat. Márpedig a hózápor pokolivá vált a végjátékra, és a hátralévő versenyzők egyszerűen tehetetlenek voltak amiatt, hogy alig tudnak sebességet szerezni az elugráshoz. Ez egyrészt több fiatal versenyző nagy szenzációját hiúsította meg, mint a korábban csak egy darab egyéni világkupa-versenyen induló norvég Thomas Aasen Markengét vagy a szintén 22 éves cseh Jaroslav Sakaláét, hogy akkor a bronzérmes pozícióban tartózkodó szlovén Ziga Jelarról már ne is beszéljünk. Mindannyian 15-20 helyet rontottak, ahogy a hosszú idő után újra jó eredményre készülő klasszis, Peter Prevc is nagyot zuhant a listán. A nagysánc meglepetés bronzérmese, a svájci Killian Peier épphogy bent maradt a top tízben, de az igazán nagy dráma Karl Geigert és Kobajasi Rjojut sújtotta, akik jó formájuk ellenére az első két helyről visszacsúsztak a 18., illetve a 14. pozícióba.

Dawid Kubacki tehát a 27. helyről megnyerte a versenyt, és világbajnok lett! Ezt még leírni is hihetetlen, pláne abba belegondolni, mikor az ember csak ott ült a képernyő előtt, és döbbenten nézte, hogy mi is történt. Persze felmerül a kérdés, mennyire volt igazságos a verseny. Nyilván sokan háborognak, hogy ilyen intenzív havazás közepette már el sem kellett volna indítani egy világbajnoki futamot, és az igaz is, hogy a hózápor sok ugró álmát szertefoszlatta pénteken. Ugyanakkor a dobogón olyanok végeztek, akiket előzetesen is simán oda lehetett sorolni. Ráadásul az első sorozatban velük babrált ki az időjárás, mely így tulajdonképpen igazságot szolgáltatott azzal, hogy másodjára ők élvezhették a korai ugrás ezúttal óriási előnyét.

Az egyéniben világbajnoki cím nélkül maradó Kobajasi Rjojut viszont mindenképp lehet sajnálni, aki ha ironikus módon a nyitókör során nem mutatta volna meg klasszisát a rendkívül nehéz körülmények között, akkor nem kellett volna a verseny végén, ugyanezen feltételek mellett ugrania a győzelemért.

Természetesen említést kell tennünk a mindössze 16 éves Molnár Flórián szerepléséről is, aki ugyan a nagysáncot követően a normálsáncon sem jutott be az 50 főt számláló versenybe, így is 75,5 méterével és az elért 60. helyezésével mindenképp elégedett lehet, és ami a legfontosabb, hogy egy felbecsülhetetlen élménnyel és tapasztalattal lett gazdagabb.

Szombaton jön az utolsó síugró versenyszám az idei északisí-vb-n, amikor is majd a vegyes csapatok küzdelmei lesznek terítéken, természetesen az Eurosport élő tálalásában.

Végeredmény:
1. Dawid Kubacki (Lengyelország) 218,3 pont (93 méter/104,5 méter)
2. Kamil Stoch (Lengyelország) 215,5 (91,5/101,5)
3. Stefan Kraft (Ausztria) 214,8 (93,5/101)
Hozzászólások