Rövidpályás gyorskorcsolya - Egy éves ez a libabőrös, történelmi olimpiai arany - Videó!
Egy éves ez a libabőrös, történelmi olimpiai arany - Videó!
Fotó: Europress/AFP

Egy éves ez a libabőrös, történelmi olimpiai arany - Videó!

Csatári FlóraCsatári Flóra
2019/02/22 10:28
Te mit csináltál épp egy éve, amikor a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összeállítású magyar csapat fantasztikus versenyzéssel aranyérmet szerzett a férfi 5000 méteres rövidpályás gyorskorcsolyaváltók döntőjében a phjongcshangi téli olimpián? A kérdést eredetileg Takács Márton kollégám tette fel, tavaly ilyenkor, de azt hiszem, ma is megéri ezzel emlékeznünk a gyorskorisaink történelmi győzelmére.

2018. február 22. ugyanis egy csütörtöki napra esett, ami akár ugyanolyan munkanap, vagy tanítási nap is lehetett volna, mint mondjuk 21-ei szerda, vagy 23-ai péntek. Én például az ELTE BTK főépületének egy második emeleti, levegőtlen szemináriumi szobájában ültem. Ha nagyon akarnám, még a tantárgy nevét is kikereshetném a Neptunból, mert biztosan hosszú és jól cseng, ahogy a bölcsészkaron a tárgyak általában. De nem akarom. A történet szempontjából ugyanis lényegtelen, hogy milyen órán ültem, hiszen a pad alatt végig azzal voltam elfoglalva, hogy az akadozó wifin keresztül, a némára állított telefonomon valahogy elő tudjam varázsolni az Eurosport Player kínálatából  az 5000-es válótdöntőt, amiről Rév Dániel kollégám már hosszú-hosszú hónapok óta magyarázta mindannyiunknak a szerkesztőségben, hogy ott bizony érmet nyernek majd a fiaink. 

000_10U4SU.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem tudom, hogy a program csúszott, vagy én néztem-e el a kezdést, de sehol nem talált gyorskorcsolyát. Így, mire véget ért az órám, csalódottan, abban a tudatban léptem ki az egyetemről, hogy erről sajnos lemaradtam, és elindultam ebédelni az egyik kiskörúti kínaiba a csoporttársaimmal.

Evés közben aztán, amikor lázasan gúgliztam, hogy mi lett a végeredmény, hogy legalább azt tudjam, ha már látni nem láttam a finálét, jöttem rá, hogy valójában épp akkor zajlott az a bizonyos döntő. "Oké, a startról lemaradtam, de úristen, akkor még láthatom" - futott át az agyamon a gondolat, amikor a többiek úgy néztek rám, mint akinek a maradék józan esze is elment, ugyanis hangosan felvisítottam örömömben. 

Ott, a kínai közepén.

Majd a körülöttem lévő valóságra, és a soron következő telefonszámlámra is fittyet hányva, indítottam el mobilneten(!) a playeres közvetítést. Itt már azzal se bajlódtam, hogy a hangját levegyem a telefonomnak, csak szinte könnyes szemmel próbáltam magyarázni a barátaimnak, hogy most van a döntő. A döntő! És hogy érmesek lehetnek a gyorskoris fiúk. Érmesnek kell lenniük! Ők lehetnének az első téli olimpiai bajnokaink, ha...

043_dpa-pa_100049299.jpg Fotó: Europress/AFP

Fogalmam sincs, hogy ezek a gondolatok mennyire koherens mondatokban hagyták el a számat, tényleg iszonyatosan izgultam, miközben borzasztóan örültem, hogy mégsem maradtam le erről a döntőről. Pedig nem mondhatnám, hogy a srácok összes futamát láttam a tavalyi phjongcshangi programból. De tudtam, hogy itt lesz a legreálisabb esély a győzelemre, és bennem is, mint sokakban, bennem volt az az érzés, hogy annyi balszerencse után, így csapatban igazán megérdemelné Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor is, hogy éremmel térhessenek haza. Közben pedig, amikor 22 körrel a vége előtt a koreaiak kiszálltak a versenyből, már-már a dobogón láthattuk őket.

A négy koris azonban nem elégedett meg a szinte biztosan megszerezhető dobogós helyezéssel. Ők aznap nyerni álltak oda a döntőre, bátran versenyeztek és mindent vittek.

Fogalmam sincs, hányan vagyunk olyan szerencsések, hogy ezt élőben láthattuk. Tartok tőle, hogy kevesen. 

Már csak ezért is itt az ideje, hogy visszanézzük az alábbi képsorokat, hogy egy ország élje újra ezeket a libabőrös pillanatokat!


Rév Dániel, akinek a közvetítését az alábbi videóban hallhatjátok, így idézte fel a történelmi győzelmet:

"Bennem a koreaiak kicsúszása után megfordult, hogy ha csak utazunk a kínaiakkal és a kanadaiakkal, akkor megvan az érem. És hihetetlen módon tisztelem azt a négy srácot azért, mert ők nem így gondolkodtak. Szóval így lett ez 2018 legkatartikusabb sportjelenete Magyarországon.
Amikor négy korcsolyás férfi miatt egy fél ország fakadt sírva."



Hozzászólások