Biatlon - Mr. Stabilitás közel egy évtized után lett újra egyéni világbajnok
Mr. Stabilitás közel egy évtized után lett újra egyéni világbajnok
Fotó: Europress/AFP

Mr. Stabilitás közel egy évtized után lett újra egyéni világbajnok

Szentimrei KristófSzentimrei Kristóf
2019/03/14 12:11

20 év után lett újra német győztese a férfiak 20 kilométeres versenyszámának a svédországi biatlon-világbajnokságon. A néhány nap múlva 32. életévét betöltő Arnd Peiffer nyolc esztendővel ezelőtt ért fel a csúcsra, szerdán pedig második egyéni vb-aranyát is megszerezte, miután szinte egyedüliként lőtt hibátlanul a mezőnyben. Ukrán világbajnok után bolgár ezüstérmes is született Östersundban, ugyanis Vladimir Iliev végzett a második helyen, míg a Boe-testvérek közül ezúttal nem az összetett világkupát már megnyerő Johannes, hanem az a Tarjei állhatott fel még a dobogóra, aki 2011-ben világbajnok lett ebben a versenyszámban. 

Hasonlóan a nőkhöz, a férfiaknál is szinte az utolsó pillanatig harc volt az érmes pozíciókért a leghosszabb távon. A 20 kilométeres futam tekint vissza a legnagyobb múltra, amit már 46. alkalommal rendeztek meg a sílövő vb-k történetében. Minden bizonnyal a legnehezebb versenyszámról van szó, ahol a sok minden által befolyásolható lövészet még többet számít, hiszen az egy hibáért ugyan nem kell büntetőkört futni, az elvesztegetett 25-30 másodperc helyett egy perc időbüntetéssel sújtják azt, aki célt téveszt. Bár enyhe havazás és kavargó szél fogadta szerdán a férfi versenyzőket, ez még nem volt indok arra, hogy először rendezzék meg világbajnokságon az idén bemutatkozó rövidített egyéni indításost, ahol öt kilométerrel kevesebbet kell futni, és a lövőhibáért csak 45 másodperc bünti jár.

Ettől függetlenül a szél igenis befolyásolta a verseny alakulását, ugyanis többször erősen rákezdett, majd hirtelen szinte teljesen abbamaradt. Így voltak jó páran, akik összességében kedvezőbb körülmények között lőhettek. Persze nekik is jó eséllyel volt legalább egy nehezen teljesíthető sorozatuk, amit mutat, hogy a 102 indulóból csupán két legény volt a gáton, aki hibátlanul tudott lőni. Az egyikük végül meg is nyerte a futamot Arnd Peiffer személyében, aki a tavalyi évhez hasonlóan ismét szép csöndben gyűjtött be egy aranyérmet világversenyen. A rutinos német biatlonos a férfi mezőny talán legkiegyensúlyozottabb tagja, több dobogós helyezést is szerzett az elmúlt két szezon egyéni versenyei során, de győznie csak kétszer sikerült. Ugyanakkor ezek a sikerek a lehető legjobbkor jöttek a számára, hiszen az elsőt a phjongcshangi téli olimpián, a másodikat pedig az östersundi világbajnokságon érte el.

033_5815013_5c8954bb0e2cf.jpg Fotó: Europress/AFP

Mondhatjuk tehát, hogy Peiffer a nagy versenyek embere, aki a világkupában az élmezőnyben, de megbújva figyeli az eseményeket, hogy amikor igazán kell, lecsaphasson a kínálkozó lehetőségre. Ugyanakkor ez csak az utóbbi időben jellemző rá, amit bizonyít, hogy hiába volt a mostani verseny előtt már 13 világbajnoki érme, ebből mindössze a 2011-ben, Khanty-Mansiyskban szerzett sprintarany született meg egyéni számban. Peiffer ráadásul nem egyszer ingott meg már fontos szituációban, például a tavalyi ötkarikás játékok vegyesváltó futamán is, amikor befejező emberként az első helyről végül dobogós helyre sem tudta behozni csapatát. Most azonban végig higgadt tudott maradni még úgy is, hogy elmondása szerint az utolsó, negyedik lövészeténél már nagyon remegtek a lábai. Még saját magát is meglepte, hogy mind a 20 korongot lelőtte.

,,Ez egy hatalmas győzelem számomra, ugyanis korábban még dobogóra sem állhattam fel ebben a versenyszámban. Ez volt egyáltalán az első alkalom, hogy hibátlanul tudtam lőni (20 kilométeren – a szerk.). Így 31 évesen már sok egyéni indításos van a hátam mögött, de ha jól is álltam, az utolsó lövészetembe mindig becsúszott az a fránya hiba. Ma viszont nem tudtam volna jobban teljesíteni, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok.” – értékelt Peiffer, aki arra is kitért, hogy a szerencse és a jó erőbeosztás is fontos szerepet játszott mostani sikerében. - ,,Megpróbáltam egy megfelelő tempót megtalálni az elején, hogy ne merüljek ki az utolsó lövészetekre, valamint hogy az utolsó kört is képes legyek megnyomni. Úgy vélem, ezt végül sikerült is végrehajtanom, az álló sorozataimba pedig a nagyobb szélfuvallatok sem kavartak bele, csak az első fekvő testhelyzetűbe. Egy ilyen versenyen mindig szükséged van egy kis szerencsére a széllel.”

Peiffer tényleg erős tempót diktált a táv végén, melynek köszönhetően nagy fölénnyel, több mint egy perccel utasított mindenkit maga mögé. Amellett, hogy 20 kilométeren 20 korongot lelőve lett aranyérmes, 20 évnek kellett eltelnie, hogy a verseny történetében újra német világbajnokot avassanak a férfiaknál. 1999-ben ráadásul kettős győzelem született, miután Sven Fischer mögött Ricco Gross jött be a második helyre.

Ezúttal az ezüstérmet viszont egy olyan versenyző nyakába akasztották, akinek nemzete ugyan már jó ideje ott van a biatlon vérkeringésében, sosem volt igazán számottevő. Bulgáriát az utóbbi években inkább férfi sílövőiről ismerjük, pedig korábbi hét vb-érmének mindegyikét hölgyek szerezték még a ’90-es években. Sőt, az 1987/88-as szezonban még az összetett világkupában is volt dobogósuk Nadezhda Aleksieva révén.

Nem gondolták volna a biatlon szerelmesei, hogy az ukrán Dmitro Pidrucsnyij vasárnapi üldözéses győzelmét követően lesz még okuk ámulatba esni az idei világbajnokságon, márpedig minden bizonnyal így tehettek, amikor meglátták Vlagyimir Iliev nevét a második helyen a négy lövősorozatot követően. A Peifferrel egyidős bolgár ugyan már 2006-ban bemutatkozott a világkupában, az eddigi 13 esztendő során egyszer sem ért oda érmes pozícióba. Vb-n egy hatodik hely volt a legjobbja, és ezen kívül még kétszer fért be egyéniben a legjobb tíz közé. Ezúttal mindössze egyet hibázott a lőtéren, ami a folyton változó körülmények között kifejezetten értékesnek számított. Mindemellett a pályán talán élete futását produkálta, annak ellenére, hogy a végén jelentősen elkészült az erejével, így is 42. rajtolóként a második helyen érkezett célba, amit a hátralévő 60 induló sem tudott már elvenni tőle.

,,Egyáltalán nem gondoltam, hogy második leszek. Mindent megpróbáltam kiadni magamból a végén. Talán a legnehezebb utolsó kör volt a mostani az elmúlt 20 versenyem során. A szél és az egyre intenzívebb hóesés is hátráltatott, de minden esélyt megadtam magamnak, hogy végül megcsináljam.” – utalt a végén szenzációs eredményére Iliev.

Két norvég is veszélyeztette egyébként a világbajnoki érmét, de egyik sem a sárga-piros trikós Johannes Thingnes Boe volt. A szám regnáló olimpiai bajnokát mintha megtörte volna hétvégi betlije, mikor kényelmes előnyből hármat is hibázott az utolsó, álló testhelyzetű lövészetében, amivel elbukta biztosnak tűnő hatodik vb-aranyát. Hiába adott le a két verseny között elvileg 150 lövést is állóban, az ifjabbik Boe-fivér szerdán már az első ilyen típusú sorozatában elkövetett két hibát és szedett össze ezzel két perc időbüntetést, amivel tulajdonképpen már el is úszott az esélye a győzelemre. Aztán fekvőben is rontott egyet, így hiába szedte le negyedjére mind az öt táblát, az első háromba már nem futhatott fel. Az utolsó körben már jogosan nem is adott ki mindent magából, ami végül csak a kilencedik helyet jelentette számára. Johannes többször elmondta, hogy az ő elsődleges célja az összetett világkupa megnyerése volt, amit az előző versenyen már véghez is vitt, ettől függetlenül biztos, hogy többre számított magától Östersundban, mit amit eddig letett az asztalra.

Mégis volt oka az örömre, ugyanis bátyja hosszú idő után térhetett vissza a világbajnoki dobogóra, már ami az egyéni számokat illeti. Tarjei Boe majdnem elsírta magát, amikor az üldözéses viadalon mindössze négy tizedmásodperccel maradt le a bronzéremről, amit háromszor is a nyakába akaszthattak a 2015-ös finnországi vb alkalmával. Néhány nappal később ugyan megint az a bizonyos négy tized választotta el a jobb helyezéstől, viszont négy év szünet után ismét felállhatott egyéniben a dobogóra világversenyen. A szintén egy hibával záró, 83-as rajtszámú Tarjei már igazán nagy havazás közepette teljesítette az utolsó kilométereit, mely természetesen tovább hátráltatta amúgy is fáradt lábait.

000_1EK99N.jpg Fotó: Europress/AFP

,,Ez kemény volt. Tudtam, hogy Arnd-t nem kaphatom el, viszont Iliev még lőtávolon belül van. A végén a másodpercek már elképesztő hosszúnak tűntek, miközben elsötétült előttem minden...de már mindez nem számít. Negyedik lettem az üldözésesben. Ha negyedik leszel egy nagy csata végén, nyilván nem leszel boldog tőle, ezért a történtek után ez az érem számomra egy arannyal ér fel.” – nyilatkozott megkönnyebbülten a 30 éves Boe, akinek most már különösen kedves lehet Östersund, hiszen a tavalyi szezon nyitányán itt törte meg négy és fél éves győzelmi böjtjét a világkupában.

Előtte nem sokkal ért be honfitársa, az élete formájába kerülő Vetle Sjaastad Christiansen, aki Peiffer mellett a másik hibátlan versenyző volt, azonban futásban olyannyira nem tudta felvenni a versenyt a némettel, hogy majdnem két percet kapott tőle, és csak a nyolcadik helyre érkezett meg. A norvégok azért összességében nem zárhatták elégedetlenül a 20 kilométeres versenyt, hiszen három versenyzőjük is ott volt a legjobb tíz között. Ami pedig a szakági világkupát illeti (a vb-futamok hagyományosan a világkupába is beleszámítanak), ott Siegfried Mazet csapata vitte el mindhárom dobogós helyet Johannes Boe újabb kristálygömbjével karöltve.

Persze nem szabad megfeledkeznünk a másik északi biatlon-nemzetről, a hazai pályán szereplő svédekről sem, akik Hanna Öberg aranyérme után majdnem a férfiaknál is ünnepelhettek versenyzőt a pódiumon. Sebastian Samuelsson ha nem követ el egy ártatlan hibát a második fekvő lövészetében, akkor a tavalyi olimpia után most a világbajnokságon is egyéni érmes lehetett volna, ugyanakkor a negyedik hely is mindenképp bizakodásra adhat okot a mindössze 22. életévében járó biatlonosnak, aki előtt még temérdek vb-futam állhat. A nála nyolc esztendővel idősebb Andrejs Rastorgujevs viszont talán élete lehetőségét szalasztotta el azzal, hogy az utolsó lövészetében kétszer is hibázott, pedig előtte 15 jó találattal még a versenyt is vezette. Ugyan a végén ő is sokat kapott a pályán a győztes Peiffertől, egy bolgár mellett szintén szenzációnak számító lett érem mindenképp benne volt a pakliban, viszont akkor megint Tarjei Boe-t lehetne sajnálni, hogy újra az a bizonyos négy tized választotta el őt a dobogótól.

Na és mi a helyzet Martin Fourcade-dal? A szám 2013 és 2016 közötti aranyérmese nem tudta kihasználni nagy riválisa, Johannes Boe újabb megingását, olyannyira nem, hogy négy lövőhibájával kis híján a legjobb 40-et tartalmazó pontszerző zónából is kicsúszott. A legutóbbi hét összetett világkupa győztese a korábbi három versenyen egyaránt a legjobb tíz között szerepelt, azonban érem továbbra sem jutott neki Svédországban. Talán erre a legnagyobb esélye a férfi váltóversenyen lehet, amikor a franciák a fő kihívói lehetnek a top favorit norvégoknak. 

Azonban addig van még hátra néhány nap, csütörtökön például bemutatkozik a vb programjában a vegyes párosok küzdelme, amit az Eurosport 2 közvetít élőben 17 órás kezdettel.

Hozzászólások