Biatlon - 25 évesen vonul vissza a kétszeres olimpiai bajnok!
25 évesen vonul vissza a kétszeres olimpiai bajnok!
Fotó: Europress/AFP

25 évesen vonul vissza a kétszeres olimpiai bajnok!

Rév DánielRév Dániel
2019/05/18 12:42

Bő egy évvel azután, hogy a phjongcshangi téli olimpián két aranyérmet nyert, bejelentette visszavonulását Laura Dahlmeier. A német sílövő az elmúlt évek meghatározó versenyzője volt, ám 25 éves korára mindent megnyert, így nincs igazán olyan cél, ami motiválná őt egy újabb felkészülési időszak során.

Laura Dahlmaier 19 évesen, 2012-ben szerepelt először a világbajnokságon, első világkupa győzelmét a német váltó tagjaként 2013 tavaszán szerezte. Első olimpiáján Szocsiban vett részt, majd egy évvel később megszerezte első egyéni világkupa győzelmét, majd első világbajnoki aranyát, szintén a váltóval. A 2016-os oslói világbajnokságon már minden számban érmet szerzett, majd egy évvel később, Hochfilzenben ért pályafutása csúcsára: a vb-n számból ötben világbajnok, egyben pedig ezüstérmes lett. A 2016/17-es szezonban megnyerte az összetett világkupát is, az egyéni és az üldözéses szakági világkupák mellett.

Ehhez képest már-már visszalépésnek számított, hogy a 2018-as olimpián két aranyéremmel és egy bronzzal távozott Dél-Koreából. A mögöttünk hagyott szezonban sok problémával, küzdött, sérülések, betegségek akadályozták az igazán jó eredmények elérésében, egy világkupa-győzelemmel és két vb-bronzzal zárta le pályafutását. Búcsúját a honlapján, és az instagramon jelentette be.

Búcsújában kiemel néhány fontos pillanatot a pályafutásából:

Különösen a 2016/17-es szezonra emlékszem örömmel, amikor rengeteg versenyen viselhettem a sárga mezt, amikor a csúcson voltam, és amikor ötszörös világbajnokként térhettem haza Hochfilzenből. Ez egy különleges csúcspontja volt pályafutásomnak.

Ezután jött a phjongcshangi téli olimpia 2018 februárjában. A sprint nem is lehetett volna nehezebb: óriási volt rajtam a nyomás, és a saját elvárásaim is nagyon magasan voltak. Egész életemben az olimpiai álomért dolgoztam. Minden csepp izzadság az edzőteremben, a görsíken, a rekortánon, a futógépen, a hőségben vagy a fagyban ezért a célért született. Hány lövést lőttem vajon el? Hány órát töltöttem el különböző hülye edzésekkel?

Aztán a nap végre eljött. A verseny késő este volt, néhány koreai szurkoló előtt, akik alighanem életükben először találkoztak a biatlonnal. Bőven fagypont alatti hőmérsékletben, erős széllökésekkel kellett megküzdeni, ami kiszívta a testünkből az utolsó csepp energiát is. Nem éppen a legmegfelelőbb körülmények életem legfontosabb versenyén!

Visszatekintve, alig emlékszem magára a versenyre. Annyira magával ragadott az események folyása, hogy az emlékeim szinte teljesen eltűntek. Csak az álló lövészet, amikor az utolsó lövésem előtt szándékosan hagytam egy szusszanásnyi szünetet van meg a fejemben. Az utolsó körben megpróbáltam minden energiámat összeszedni. A célba érve csak ürességet éreztem, ami aztán egyre inkább megtelt örömmel, és hálával. Amikor erre a napra gondolok, a mai napig libabőrös leszek.

A következő, rosszabbul sikerült szezon során már többször megfordult a fejében, hogy abba kellene hagynia, különösen abban az időszakban, amikor kórházba került. De végigcsinálta a szezont, a versenyek felét kihagyva is a legjobb 15-ben zárta a világkupát, és érmeket szerzett a vb-n, pedig köhögőrohamai voltak. A szezon vége óta eltelt időben azonban a visszavonulás mellett döntött.

Meggyőződésem, hogy mindenkinek szüksége van célokra. Igazi célokra, amik hajtanak, amik mindent jelentenek neked, és amikért mindent megtennél. Szerencsére nekem sikerült elérnem ezeket a célokat a pályafutásom során. Olyannyira, hogy mára már nem maradt célom a biatlonban, amit nem értem el. Szerintem az embernek keményen kell dolgoznia a céljaiért, csak akkor tekinthető igazán komolynak a dolog. Csak akkor élheti át azt a hihetetlen eufóriát, amikor eljött a siker pillanata. De persze szükség van szerencsére, vagy az égiek áldására, hogy évről évre elérjük ezeket a célokat.

Mára eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom, mit tűzzek ki célul magam elé, azt meg végképp nem, hogy elérhetem-e ezt a célt. Ez az érzés önmagában arra utal, hogy már nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy a legmagasabb szinten tudnék versenyezni. A szüleim mindig azt mondták nekem: "Ha csinálsz valamit, csináld teljes erőbedobással!"

Az életben annyi minden van a versenysporton túl. Én pedig készen állok arra, hogy egy új fejezetet nyissak az életemben.

Dahlmeier bejegyzése végén azt is bejelentette, hogy egyszer még rajthoz fog állni: ahogy korábban sok nagy sztár, ő is a gelsenkircheni bemutatóversenyen, a Biathlon auf Schalkén fog elbúcsúzni a mezőnytől és a szurkolóktól, december 28-án.

Hozzászólások