Alpesi sí - Lindsey Vonn: azt üvölti a testem, hogy meg kell állnom, itt az idő, hogy hallgassak rá
Lindsey Vonn: azt üvölti a testem, hogy meg kell állnom, itt az idő, hogy hallgassak rá

Lindsey Vonn: azt üvölti a testem, hogy meg kell állnom, itt az idő, hogy hallgassak rá

Németh Dániel ·
2019/02/01 18:04

Lindsey Vonn közösségi oldalain bejelentette, hogy az alpesi sí-világbajnokságot követően befejezi pályafutását. Az amerikai klasszis rengeteg sérüléssel küszködött az elmúlt években, és ugyan mindent megtett, hogy visszatérhessen, fájdalmai miatt a visszavonulás mellett kellett döntenie. Minden idők egyik legnagyszerűbb alpesi sízője búcsúzik a sportágtól.

A 34 éves sportoló eredetileg decemberben szerette volna befejezni pályafutását, azonban térdfájdalmai miatt kénytelen volt átgondolni a terveit. Múlt hónapban Cortina d’Ampezzóban kicsúszott, így nem tudta befejezni a futamot, és nem sokkal később könnyeivel küszködve közölte: fájdalmai miatt elképzelhető, hogy ez volt az utolsó versenye. Jobb térde különösen rossz állapotban van, de bokatörés és agyrázkódás is hátráltatta, így ma már csak limitáltan tud edzeni a többiekhez képest.

A szezont megelőzően kimondott célja volt Vonnak, hogy megdöntse a svéd Ingemar Stenmark 86 világkupa-győzelmet számláló rekordját, ezt a célt azonban nem fogja teljesíteni, 82 győzelemmel fejezi be pályafutását. Are - a 2019-es alpesi sí-világbajnokság helyszíne - azért is lesz különleges Vonn életében, mert 2007-ben itt nyerte meg első világbajnoki érmeit (kettő ezüstöt), majd később hét világkupa-versenyt is nyert a svédországi állomásokon. 

Vonn döntésének okairól saját Facebook-oldalán hosszabb bejegyzést írt, a továbbiakban ezt olvashatjátok. 

"Az előző két hét során az eddigi életem egyik legnehezebb időszakát éltem át. Nehezen fogadom el valóságként, amit a testem üzen, miközben az agyam és a szívem hisz abban, hogy még teljesíthetnék. A szomorú valóság az, hogy az agyam és a testem nincs egy lapon ebben a tekintetben. Rengeteg álmatlan éjszakát követően elfogadtam, hogy nem tudom folytatni a versenyzést. Részt fogok venni a világbajnokságon lesiklásban és Super-G-ben, de azok lesznek pályafutásom utolsó versenyei.

Az elmúlt években több sérülésem és műtétem volt, mint amennyit be mertem vallani. Mindig is a síelés határait feszegettem, ez tette lehetővé az elképesztő sikereket, ugyanakkor ezek okozták a bukásokat is. Nem akartam, hogy a karrierem a sérülésekről szóljon, ezért sem beszéltem a tavalyi tavaszi műtétemről. Miután a porc nagy része levált a csontomról, végleg el kellett távolíttatni azt.

Sokkal fájdalmasabb volt a tavalyi Lake Louise-i bukásom, mint amennyire azt elismertem, de folytattam a versenyzést, hogy néhai nagyapám tiszteletére olimpiai érmet nyerhessek. Nyáron a rehabilitáció után olyan jól éreztem magam, mint nagyon régen nem. Azután viszont buktam a copperi versenyen, megsérült a bal térdem, elszakadt a külső térdszalagom és három törésem is volt. Hiába a kiterjedt terápia, az edzések és a térdrögzítő, már nem tudok azon a szinten versenyezni, ahogyan egyébként tudnék.

A testem olyannyira törött, hogy az már javíthatatlan, így nem fejezhetem be úgy az utolsó szezonom, ahogyan azt megálmodtam. Azt üvölti a testem, hogy meg kell állnom, és itt az idő, hogy hallgassak rá.

Jelenleg a térdsérülés miatt aggódom legkevésbé, reményeim szerint egy napon majd együtt síelhetek a gyermekeimmel. Azzal együtt, hogy tudom, mi vár még a testemre, úgy gondolom, hogy megérte. Mindig keményen dolgoztam, harcoltam, megküzdöttem minden akadállyal, mert imádok síelni. Egyetlen olyan pillanat sem volt, amikor megbántam a sérüléseket, a visszatéréseket, a terápiákat, a felkészülést vagy akár a fájdalmat, mert mindig úgy gondoltam, hogy mindez megéri.

Őszintén szólva, nem a visszavonulás miatt vagyok szomorú. Az marad örökre velem, hogy úgy voltam kénytelen visszavonulni, hogy a céljaimat nem tudtam elérni. Azonban, ha visszatekintek a 82 világkupa-sikerre, a 20 világkupa-címre, a három olimpiai és a hét világbajnoki éremre, így is azt mondhatom, hogy ilyen eredményeket egyetlen nő sem ért el a történelem során, ez pedig olyasmi, amire örökké büszke lehetek! Szóljon a történetem a visszatérésekről, a győzelmekről, akár a sérülésekről, de ne a kudarcokról és az el nem ért célokról.

Mindig is az volt a mottóm, hogy sosem lehet feladni. Ezért a gyerekeknek, a bátorító üzeneteket küldő rajongóknak annyit mondhatok, hogy nem adom fel. Egyszerűen új fejezetet nyitok az életemben. Sose veszítsétek el a hiteteket, ha az álmaitokról van szó, küzdjetek azért, amit szerettek, és ha mindent beleadtok, amit csak tudtok, az eredménytől függetlenül boldog emberek lesztek.

Köszönet a csodás évekért, hogy jóban-rosszban támogattatok és szórakozássá tettétek a munkát. Alig várom, hogy néhányotokkal találkozzak az arei befutónál, ahol még egyszer, utoljára mindent beleadok."

Hozzászólások