Olimpiák - A NOB lábbal tiporja az olimpiai eszmét
A NOB lábbal tiporja az olimpiai eszmét
Lillehammer 1994 (Fotó: PC/AOC)

A NOB lábbal tiporja az olimpiai eszmét

Pintér LászlóPintér László
2014/10/03 10:13

A norvégok elegánsan emelték fel a középső ujjukat egy pénzéhes, a sport érdekeit semmibe vevő, az olimpiai eszmét réges-régen elfeledő szervezet ellen.

Vásárhelyi Tamás kollégám cikke meglehetősen elkeserített. Nem azért, mert drága lesz a repülőjegy Pekingbe, Pjongcsangba, vagy a jó ég tudja, melyik, hasonlóan „tradicionális” télisport-múlttal rendelkező város rendez még a hátralévő életemben téli olimpiát. Sokkal inkább a tendencia az, ami aggaszt. Emellett pedig mérhetetlenül csalódott vagyok, mert az 1994-es lillehammeri volt eddig a kedvenc téli olimpiám.

Az csak egy dolog, hogy az összes európai kandidáló ország visszalépett, és ezért messzire kell utazni, ha személyesen akarunk szurkolni Gyarmati Pankának vagy Trso Lukács „Lego”-nak. A baj az, hogy a helyszín kiválasztásában kizárólag egyetlen dolog számít: a pénz, amely így vagy úgy a bizottság illetékeseinek zsebébe vándorol. A németek például már a jelentkezésig sem jutottak el, ugyanis a népszavazás egyértelműen elutasította München és Garmisch-Partenkirchen jelentkezését. Hogy miért? Mert véleményük szerint előbb a NOB-nak kell átalakulni, amelynek „profitéhsége, átláthatatlan ügyletei és ügyeskedései egy demokratikus társadalom normáinak nem felel meg.”

Silvio Fauner és Björn Daehlie sprintje a 40 km-es sífutó váltóban Lillehammerben

Emlékeztek még Terje Haakonsenre? A többségnek valószínűleg fogalma sincs, hogy ki ő, lévén a snowboard (sajnos) nem tömegsport. Terje Haakonsen a 90-es évek legnagyobb hódeszkása, a freestyle egyik úttörője. A snowboard félcső 1998-as olimpiai beiktatásakor bojkottálta a játékokat, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a FIS-nek, tehát egy síszervezetnek adta a jogot, hogy a kvalifikációs versenyeket megrendezze, semmibe véve a sikeresen és hatékonyan működő Nemzetközi Snowboard Szövetséget (ISF). Terje a szinte biztos olimpia aranyéremről mondott le, hogy tiltakozzon a NOB erősen részrehajló és sportszakmailag nehezen védhető döntése ellen. Később The Arctic Challenge néven saját versenyt szervezett, amely köré végül egy teljes versenysorozat épült. Ez a korábbi TTR, ma már World Snowboard Tour, amely a FIS-szel szemben az összes komoly hódeszkás versenyt tömöríti. Mondhatni, hogy Terje nem a levegőbe beszélt, és tiltakozása több volt egy lázadó tinédzser hőbörgésénél.

Véleménye a NOB-bal kapcsolatban azóta sem változott. Egy idén februári interjúban az alábbiakat mondta:

"Az egész rendszer korrupt. A NOB-ot néhány ember irányítja, miközben egy olyan szervezetről beszélünk, amely az egész világ tulajdona kellene, hogy legyen, amely a sportnak hoz hasznot, nem pedig csak annak a néhány irányítónak termel pénzt." - Terje Haakonsen

Terje egyébként alapjaiban kérdőjelezi meg az olimpia státuszát, hiszen hogyan nevezhetjük a világ legnagyobb versenyének azt, ahol a kvalifikációs rendszer nem biztosítja, hogy a világ legjobbjai mind ott lehessenek? A kvótarendszer miatt az egyes sportágakban erős nemzetek szükségképpen otthon kell, hogy hagyjanak olyan sportolókat, akik egyébként az összes többi ország legjobbjait gond nélkül legyőznék. Persze, az olimpiai eszme jegyében a legkisebb nemzetek sportolói is megérdemlik az indulást. De biztosan igazságos az a rendszer, ahol egy havat még nem látott afrikai sífutó egy éremesélyes osztrák alpesi sízőtől „veszi el” a helyet? Persze ebben a rendszerben a NOB számára nyilván nem az a fontos, hogy egy kis nemzet szimpatikus versenyzője élete csúszásával milliók tapsát érdemelje ki, hanem hogy minél több országot vonjon bele a globális üzletbe, ahová aztán eladhatja a közvetítést és az egyéb kereskedelmi jogokat.

A norvégok visszalépésével kapcsolatban a NOB az alábbi hivatalos közleményt tudta kiadni:

"Ezzel Oslo városa kihagyott egy lehetőséget, és a norvég nép is, amelyről a világon mindenki tudja, mekkora télisport-rajongók. De leginkább egy kihagyott lehetőség a kiváló norvég sportolók számára, akik nem szárnyalhatnak olimpiai magasságokba hazai pályán.

Norvégia ezzel kihagyja a lehetőséget annak a 880 millió dolláros összegnek a kihasználására, melyet a NOB fektet a játékokba, és amelynek az olimpia után is élvezhették volna a gyümölcsét. Ezen kívül, a NOB által rendelkezésre bocsátott nemzeti szponzorációs jogok jelentős bevételt eredményeztek volna, szinte biztos, hogy sokkal többet, mint a pályázatban becsült 181 millió dollár. A legutóbbi téli játékok (pl. Vancouver és Szocsi), amelyek vagy nullszaldósok voltak, vagy profitot termeltek, négyszer ekkora szponzorációs bevételhez jutottak."

Mondják ezt úgy, hogy közben a profi szponzorációs háttérrel rendelkező sportolók a NOB szabályainak értelmében nem reklámozhatják a saját szponzoraikat azon a versenyen, amelyre négy éven keresztül az ő pénzükön készültek fel.

Egy norvég sportportál, a vg.no nem volt rest, és végignyálazta a 7000 (igen, hétezer) oldalas pályázati kritériumot, hogy mégis mire mondott nemet a norvég parlament. Egészen hajmeresztő, a pofátlanság határát súroló követelményeket támaszt a NOB a rendezésre kandidáló helyszínekkel szemben. Csak néhány ezek közül, a teljesség igénye nélkül:

  • Minden NOB-tag számára biztosítani kell egy vadonatúj, norvég előfizetéses mobiltelefont, amely kizárólag egy dél-koreai gyártó terméke lehet.
  • A NOB-vezetők számára saját autót kell biztosítani, sofőrrel
  • A NOB-vezetők számára külön utakat kell kijelölni városszerte. Ezeken a helyeken „hétköznapi” emberek nem közlekedhetnek. (Megjegyzés: a fordítóprogram hiányosságai miatt itt nem világos, hogy gyalogos, vagy autós közlekedésről van szó. De talán mindegy is.)
  • A NOB delegáció tagjait a nyitóünnepély előtt a norvég király fogadja. A megnyitó után koktélos fogadásban részesülnek, melynek költségeit a királyi család vagy a Norvég Olimpiai Bizottság állja.
  • A közlekedési és forgalomirányítási szabályokat az olimpia idején úgy módosítják, hogy az olimpiai közlekedés minden esetben előnyt élvezzen. Az egyéb forgalmat korlátozzák. A NOB javasolja, hogy zárják be az iskolákat, a helyi lakosok pedig vegyenek ki szabadságot.
  • A rendező város összes hirdetési felületét a NOB rendelkezésére bocsátják az olimpia ideje alatt. Kizárólag a NOB partnereinek hirdetései jelenhetnek meg. Még az utcai árusoknak is távozniuk kell.
  • A tanácskozótermeket/irodahelyiségeket végig pontosan 20 Celsius fokra kell fűteni (bele se merek gondolni, mi történik, ha véletlenül 21 fok lesz).
  • A nyitó- és záróünnepély során a stadionban teljes italválasztékkal ellátott bár kell, hogy a NOB vezetői számára rendelkezésre álljon. Az egyéb időszakokban a sör és a bor is elegendő.
  • A stadionban a NOB-tagok részére állandó büfét kell biztosítani, „magas minőségű” ételekkel és italokkal. Snack jellegű ételek vagy falatkák nem elegendőek.
  • A NOB számára lefoglalt szállodában érkezésük előtt extra nagytakarítást kell tartani, és megfelelő személyzetet kell készenlétben tartani, hogy az esetlegesen bekövetkező legapróbb hibákat is haladéktalanul ki tudják javítani. (Kár, hogy ez a szigor csak a NOB-fejeseknek kedvez, a Szocsiban dolgozó újságírók tudnának mesélni az apróbb hiányosságokról…)
  • A NOB tagjait a szállodában mosollyal kell fogadni (nem mintha egy valamirevaló recepciósnak nem kellene mindenkit mosollyal fogadnia).
  • A szállodákban tilos olyan termékek forgalmazása az olimpia ideje alatt, amelyek a NOB szponzorainak versenytársai.

Várok egy picit, hogy legyen időtök megemészteni. Igen, jól olvastátok. A NOB 8 évre előre megmondja, melyik gyártó telefonjából szeretnének zsír új darabokat, valamint hogy a király, akivel csak akkor találkozhatsz, ha ő akarja, őket ne csak fogadja, de még hívja is meg néhány italra. Ehhez azért kell arc. Ahogyan a norvég média fogalmaz, kvázi „kényeztető heteket” kíván magának szervezni a Nemzetközi Olimpia Bizottság. Ha úgy tetszik, egy all-inclusive téli luxusvakációt. Lehet, hogy egy orosz, kazah vagy kínai pályázónál ez működik, de a norvégok nem most jöttek le a falvédőről.

Az olimpia rendezésével kapcsolatos józanság teljes hiányának tökéletes példája Szocsi, ahol minden idők legdrágább olimpiáját rendezték, egy olyan helyszínen, ahol jó eséllyel soha semmilyen télisport versenyt nem fognak többé rendezni. Cserébe hazavágták a helyi ökoszisztémát, és az olimpiai létesítmények már most úgy néznek ki, mintha földrengés pusztított volna.

Az olimpiai mozgalom csodálatos dolog, de sajnos az irányítóinak köszönhetően a gyökerétől rohad.

Hogy mi lenne a megoldás Haakonsen szerint?

„Én a rendező városoknak adnám a jogot, hogy minden országban ők értékesíthessék a közvetítési és egyéb jogokat. A bevételből finanszírozhatnák a rendezés és az új létesítmények költségeit, amivel így hozzájárulnának a helyi infrastruktúra fejlődéséhez. A fennmaradó pénzt pedig világszerte a sport támogatására lehetne fordítani. Ilyen egyszerű lenne az egész. Ha az embereknek lennének értékei, elindíthatnánk egy változást. De úgy tűnik, az embereknek nincsenek értékeik, sem büszkeségük."

Attól tartok, Terjének sajnos igaza van. Jelenleg a sport van az olimpiáért, ezzel pedig pusztán egy szűk kör jólétét biztosítja. Pedig ennek fordítva kellene lennie.

(Az írás nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)

Hozzászólások