Műkorcsolya - Egy japán korcsolyázó, aki oroszul olvas és angolul álmodik 
Egy japán korcsolyázó, aki oroszul olvas és angolul álmodik 
Fotó: Europress/AFP

Egy japán korcsolyázó, aki oroszul olvas és angolul álmodik 

Ajkler ZitaAjkler Zita
2019/11/11 14:33
Yuko Kavaguti 1981-ben született Japánban. Őt talán inkább azok ismerik jobban, akik régóta követik a műkorcsolyát: az eredetileg japánnak született, de állampolgárságát céljaiért feladó, és orosszá avanzsált versenyző 2 éve visszavonult, de előtte jó ideig állócsillag volt a páros korcsolyázás egén. Még akkor is, amikor rajta kívül már talán mindenki más lemondott volna céljairól, ő nem adta fel, folytatta. Szinte mindent feláldozott, de végül mégsem érte el azt, amit szeretett volna.

000_Was6073923.jpg Fotó: Europress/AFP

Partnerével, Alexander Smirnovval kétszer nyertek Európa-bajnokságot (2010 és 2015), kétszer álltak világbajnoki dobogóra és indultak a 2010-es téli olimpián is. Igaz, ott pont lecsúsztak a dobogóról, de épp ez tartotta őket utána még sok-sok éven át a jégen. Csakúgy, mint a német páros, Savchenko-Massot (akik hasonlóan hozzá, eredetileg nem német, hanem ukrán és francia nemzetiségűek voltak), Kavagutiék is olimpiai éremről álmodtak, annyival szerényebben, hogy ők egy dobogóval megelégedtek volna, míg Savchenko az aranyért ment. Ami aztán a németeknek tündérmesébe illően sikerült, de az oroszoknak végül nem jött össze. 

000_DV644720.jpg Fotó: Europress/AFPPedig 

Pedig Kavaguti óriási áldozatot hozott, többször is. Szülőhazájában ugyanis nem létezik kettős állampolgárság, viszont az olimpiára csak oroszként juthatott ki (végre megtalált ideális orosz partnere miatt, akinek japánná válása még esélytelenebb volt), így lemondott a hazájáról. Kawaguchi-ról nevet változtatva Kavaguti lett, megtanult oroszul és oda költözött. Egy edzővel dolgozott, legalábbis miután Smirnovval egymásra találtak. Tamara Moskvinához minden áron ragaszkodott, pedig az elején igencsak ostromolnia kellett, hogy elvállalja. De a hatalmas tudású edző végül beadta a derekát, és valószínűleg nem bánta meg. Hihetetlen akarat, szorgalom, alázat és erő volt a pici lányban, aki végül 1998-tól 2017-es visszavonulásáig kitartott mellette. És még azután is, hiszen jelenleg is segíti az idős edzőnő munkáját. 

Yuko.jpg Fotó: Sportsdaily.ru

A japán mellett beszél angolul és oroszul, sőt, könyveket olvas, és több nyelven álmodik. Az, hogy melyik álom milyen nyelvű, az nagyjából attól függ, ki szerepel benne. Élt már az Egyesült Államokban, mikor Moskvina ott dolgozott, de Oroszországba is követte, amikor hazatelepült. Azóta lakik Szentpéterváron. Az, hogy mindez megérte vagy hiábavaló volt-e, az ő tisztje eldönteni. Mindenesetre kívülről nézve sajnos nem egyértelmű, lehetett volna boldogabb is az a vég, mint az amerikai filmekben. De nála elmaradt az igazi happy end. 

A karrierjük végét nekik is a sorozatos sérülések jelentették, amiből egyre nehezebben jöttek vissza, majd végül nem is sikerült. Eltűntek a jégről, de amit alkottak, azt itt hagyták nekünk.

De mi lett magával az emberrel azóta? Egyetemre járt már a kezdetektől Oroszországban, eleinte a korcsolyával kapcsolatosan, sőt, volt olyan időszak (a Smirnov-korszak előtt), amikor csak amiatt maradt Oroszországban, hiszen párja nem volt. Később a diplomáciai vonal vonzotta, afelé kezdett el orientálódni. 2003 óta él Szentpéterváron, ami alapvetően különbözik Japán bármelyik városától. Emlékszik, hogy megérkezésekor rettentő hideg várta, amit addig nem tapasztalt, váratlan volt és nehezen alkalmazkodott. Azóta ez változott, talán épp a globális felmelegedés miatt, vagy egyszerűen csak megszokta. Az viszont beszédes, hogy ha bárhová megy, akkor már ide tér haza, ezt a várost érzi otthonának.

033_RIA15-2564829_3000.jpg Fotó: Europress/AFP

A hideg mellett azonban volt más is, amihez nehéz volt hozzászoknia, azok pedig az ételek. Japánban más étkezési szokások és fogások vannak, de sikerült megoldania a problémát: nem igazán jár étterembe, otthoni ételeket eszik, sokszor edzőnője otthonában, annak férje főztjét. Aki nem más, mint Igor Borisovich, akivel először kezdett dolgozni a páros korcsolyázás alapjait tőle tanulta meg még Amerikában, majd Szentpéterváron. Hiszen ahogyan nagyon sok páros korcsolyázó, Yuko is egyéni versenyzőként kezdte a pályafutását, onnan váltott a párosra.

Partnerének, Smirnovnak saját műkorcsolya klubja van. Ő is hasonlóan hozzá, nem szakadt el a jégtől: japán gyerekeket oktat. De ez nem iskola vagy klub szerinte, inkább tényleg csak oktatás, heti egyszeri testmozgás. Azt is inkább amiatt, mivel a helyi iskola, ahová járnak, nem megfelelő testnevelés programmal rendelkezik, ő így próbál meg segíteni a gyerekeknek.

Emellett, ahogy rengetegen a visszavonult korcsolyázók közül, jégrevükben lép fel. És bár minden programra szívesen emlékezik, a mostani revüs szerepeket nem mindig érzi magáénak. Inkább korábbi programjai közül választaná ki a legkedvesebbet. Igaz, az sem lenne könnyű, hiszen mindet szerette, máshogy nem is ment volna a rengeteg gyakorlás. De ha választani kell egyet, talán a 2015-ös kűr programjuk volt az, amelyik a legközelebb állt a szívéhez.

Bár japán állampolgárságáról lemondott, de 10 év elteltével van lehetősége visszaváltani. Most, hogy már a sport miatt nem szükségszerű az orosz, néha elgondolkodik rajta, de még nem érzi, hogy ne lenne dolga Oroszországban. Szeretné meghálálni Moskvinának a sok-sok év munkáját, szeretne segíteni neki, és ha ez sokáig sikerül, akkor a korcsolyától sem fog elszakadni. Tehát egyelőre nem tervezi, hogy visszatár Japánba, de persze ezt kizárni sem lehet. 

A jelenlegi jeges történéseket is követi, a technikai változásokat, a lényegi részt, de nem egy-egy versenyzőre koncentrál. Érdekes, hogy alapvetően nem is szereti nézni a műkorcsolyát, ennek ellenére néha besegít televíziós kommentátorként, ha kérik. A tokiói olimpia is nagy kérdés számára, hiszen, ha lehetősége nyílik rá, szívesen ott lenne nagykövetként, "hídként" segítve a sportolókat, saját tapasztalatait megosztva, de még nem kereste meg őt senki ezzel kapcsolatban. 

Yuko is egyéni korcsolyázóként kezdte anno, bár tény, akkor még messze nem volt ennyire népszerű sport Japánban a műkorcsolya. Azóta természetesen sokat javult a helyzet, köszönhetően a saját és honfitársak sikereinek, de az oroszok is nagy kedvencek régi hazájában. Ennek pedig igen egyszerű oka van: amellett, hogy gyönyörűek, az eredmények, és az elvégzett munka, ami mögöttük van, mind-mind olyan adalékok, amik miatt szimpatikusak a szintén kissé munkamániás nemzetnek.

A páros korcsolyázással kapcsolatban is markáns véleménye van. Szerinte az új szabályok miatt elképesztően fontos lett a technikai oldal, folyamatosan fejlődni kell. Az ő esetében ez a 4 fordulatos kidobós ugrás volt, hiszen a világon elsőként mutattak be 4 fordulatos kidobós Rittbergert, majd 2015-ben elsőként sikerült 2 darab kvadra kidobós ugrást megcsinálni egy programon belül. De ennek ára van: a művészi rész egyre inkább háttérbe szorul, lassan már ő is unja nézni a hasonló programokat, amikben túl nehéz elemek vannak, de sok mindenre már nincs idő. Így neki olyan, mintha kvázi robotok lennének a jégen, elveszik a művészi hatás, feláldozzák a szépséget, de nem tehetnek mást. Ő pedig éppen a korcsolyázás szépsége miatt választotta ezt a sportot, de az már egyre inkább a múlté. 

033_2766841.jpg Fotó: Europress/AFP

Manapság már mindenki a másik oldalt erősíti, élen Eteri Tutberidze tanítványaival, akik tiniként már úgy ugrálják a 4 fordulatos ugrásokat, mint sok felnőtt férfi versenyző sem. Ilyen helyzetben például 2018 olimpiai bajnoka, Alina Zagitova is gondban van, hiába még csak 17 esztendős. Hiszen jelen állás szerint a következő téli olimpiára ki sem fog jutni az oroszok közül. Talán épp neki kellene állampolgárságot váltania, csak fordítva: oroszról valami másra. Persze ezek csak teóriák, hiszen 2022 még messze van, senki nem tudja, addig milyen szabályozás lép életbe, a fiatal lánykák, akik álmukból felkelve is kvadrákat ugrálnak, hol lesznek akkor, és még sorolhatnánk. Addig bármi megtörténhet, de egy biztos: az orosz nők közül senki nem adhatja fel, senki nem lazíthat jelenleg. Ott van Tuktamysheva esete is, aki szintén fiatal, 22 éves, de már szinte veteránnak számít a 15 évesekhez képest. De ő nem adta fel, pedig jó pár év van mögötte, amik nem a sikerekről, sokkal inkább sérülésről szóltak, Mélypontokat vészelt át, és küzdötte fel magát újra a csúcsra. Ezt kellene tennie mindenkinek, felvenni azt a bizonyos kesztyűt, harcolni az álmaiért, megtenni minden tőle telhetőt. És ha mindez megvan, már csak a szabályok változását kell megvárni, hogy ismét egy másik, talán jobb irányba menjen a műkorcsolya. 

033_3047338.jpg Fotó: Europress/AFP


via sportsdaily.ru



Hozzászólások