Műkorcsolya - A jéghercegnő kitálal: tényleg megéri?
A jéghercegnő kitálal: tényleg megéri?
Fotó: Europress/AFP

A jéghercegnő kitálal: tényleg megéri?

Ajkler ZitaAjkler Zita
2019/10/26 17:42
Az elmúlt hétvégén elkezdődött az idei szezon műkorcsolya és jégtánc grand prix sorozata. Az első állomás a Skate America volt, a második a Skate Canada, a decemberi döntőig pedig még 4 verseny következik. Ahogyan azt lehetett sejteni az elmúlt időszakból, az idei versenyek pedig kimondottan érdekesek lesznek. 

Kiira KorpiKiira Korpi Fotó: Europress/AFP

Azok a fiatal orosz lányok, akik Eteri Tutberidze csoportjában készülnek és több négy fordulatos ugrást is tudnak, végre bemutatkoznak a felnőtt mezőnyben, idén először. Ezt láthattuk a múlt hétvégén is, és fogjuk innentől kezdve sokat. Az idősebb generáció nehezen veszi fel az ugrócsodákkal a versenyt, akik a komponenseikre is rendkívül magas pontszámot kapnak. Igaz, az is megérne egy misét, mennyire megérdemelten, illetve, mennyire függ össze a technikai tudás és a művészi hatás pontszáma. Sajnos sokszor inkább az előbbi húzza fel az utóbbit, de ez tényleg másik kávéház már.

Fotó: Europress/AFP

Kiira Korpi neve ismerős lehet sokaknak, akik pár évvel ezelőtt is követték a műkorcsolyát: a 2015-ben visszavonult finn versenyző többszörös Európa-bajnoki érmes, aki mostanában az Egyesült Államokban él, ahol a Skate America alatti egyik közösségi médiás posztja igen nagy port kavart a műkorcsolya rajongók között. A volt korcsolyázó érdekes kérdést feszegetett, éppen Anna Scherbakova teljesítményét látva:

"Én vagyok az egyelten, aki vegyes érzelmekkel nézi ezeket a fiatal, szuper korcsolyázókat? Leborulok a teljesítmény előtt, de nem tudok nem arra gondolni, hogy tényleg megéri ez a teljesítmény, ebben az életkorban? Nincs vagy nem lesz túl nagy ára?"

Ahogy azt sejteni lehetett, az orosz korisok rajongói nagyjából darabokra szedték Kiirát, aki alapvetően erre a reakcióra nem számított. Pláne azért, mert a tendenciát tartja nagyobb gondnak, nem kimondottan Annát támadta. Szerinte ez sajnos manapság nem egyedi eset, nem lehet egy edzőre (Tutberidzére) szűkíteni a dolgot. Elmondása szerint sokan álltak ki a véleménye mellett is, csak a másik oldal hangosabb volt. Amit - talán szerencsére- nem is értett, hiszen az orosz abc betűit nem ismeri. Fordító programmal bajlódni emiatt pedig nem volt gondolom kedve.

Kiira KorpiKiira Korpi Fotó: Europress/AFP

A véleménye hosszú évek alatt alakult ki, ahogyan évek kellettek ahhoz is, hogy ezek a kislányok felnőjenek és ide jussanak, de már fiatalon elképesztő videókat lehetett látni róluk. Kiira is korcsolyázó volt, tudja, mennyi munka és edzés van egy-egy program vagy elem mögött. Hogy mi kell ahhoz, amit látunk, mi van a színfalak mögött. 

És az egész olyan, mint az az alma, ami kívülről csodás, de belülről rohad.

Emiatt nem tud felhőtlenül örülni és szó nélkül elmenni a 14-15 éves korcsolyázók döbbenetes fizikai teljesítménye mellett, de eszébe sem jut ezzel kisebbíteni érdemeiket, inkább aggódik értük. A probléma pedig globális, nem csak Oroszországban, Amerikában is találkozik vele. De korábban Finnországban is volt hasonló probléma, amire próbálta felhívni a figyelmet: az edzői hozzáállásra, a módszerekre, amik alapvetően rosszak. A kiabálás, fenyítés, fenyegetés, megfélemlítés nem lehetne motiváció vagy módszer egyetlen sportban sem, sokszor azonban mégis elfogadott, sőt, természetes velejárója az edzéseknek. A versenyzőt nem lenne szabad csak egy produktumként kezelni, aki addig és annyira kell és jó, amennyire az eredményeket hozza. 

Kiira KorpiKiira Korpi Fotó: Europress/AFP

Sokszor sajnos a szülők is partnerek ebben: a gyerekek már 10 éves koruktól magántanulóként napi 3-5 órát töltenek a jégen, mellette a többi kiegészítő edzés, amiből már hova fognak tovább fejlődni? Mert nyilván megpróbálnak, és sokszor akkor jön a csalódás, a sérülés, a versenyző pedig abbahagyja. De a nagy számok törvénye alapján mindig jön egy, akit a végtelenségig lehet terhelni és működik: a többiek pedig ezt látják, és gyötrik magukat tovább. 

Olybá tűnik, mintha aki nem szenved a sikerért, az nem is lenne igazi sportoló. Sírás, könnyek és szenvedés nélkül tényleg nem lehet a csúcsra érni? Mindent fel kell áldozni egy bizonytalan jövőért? Súlyos, nehéz kérdések ezek, és sokszor nem is maga a versenyző dönt. A szülők rengeteg pénzt beleölve az egészbe, végignézik azt, hogy a gyermekük sír, mégsem tesznek semmit. Az a bizonyos "nemes" cél... 

"Nem valószínű, hogy Roger Federert vagy Rafael Nadalt is teniszütővel ütöttek volna vagy fizikai erőszakkal próbáltak jobb, vagy több játékra, mégis klasszisok lettek."

Evgenia Medvedeva példáját hozta fel, aki hasonlóan fiatalon rögtön a csúcson kezdett, majd a többiek jöttek, láttak és győztek. Azóta Medvedeva Kanadában edz, új edzőnél, és Kiira szerint az ő története így az igazi sikersztori. Motiváló és felemelő, szerinte emiatt fog még sok évig az elitben maradni, míg a fiatalok után mindig jönnek majd fiatalabbak, szorgalmasabbak, éhesebbek. 

Kiira KorpiKiira Korpi Fotó: Europress/AFP

Az pedig nem titok, hanem egyszerű fizika, hogy egy 4 fordulatos ugráshoz mi kell. Mind fizikálisan, mind technikailag, és a harmadik, pszichikai tényezőt se hagyjuk ki. Hiszen ha valaki már 14 évesen 4 fordulatos ugrásokat ugrik, az oda vezető utat nem 13 évesen kezdte. Egy ilyen ugráshoz pedig elképesztő fizikum is szükségeltetik, döbbenetes erők hatnak a versenyzőkre a jégen. Felugráskor, leérkezéskor, elképesztő "ütések" érik a még nem csontosodott felszíneket a csontok végén, ami miatt pl. többé nem nőnek magasabbra a lányok, de ez csak egy kiragadott példa. Egy erősen fejlődő szervezetet kitenni ilyen mértékű terhelésnek, enyhén szólva is felelőtlenség, és ahogy Kiira, sokan mások sem tudják elfogadni azt, hogy ez egészséges és normális. 

Az egy dolog, hogy az a bizonyos felhőtlen gyerekkor elveszik a rengeteg edzés miatt, de ki foglalkozik a jövővel? Az ízületekkel, izmokkal? Amik ha még a növekedés befejezése előtt ekkora terhelést kapnak, akár visszafordíthatatlanul deformálódhatnak.  Az csak egy dolog, hogy nem nőnek meg ezek a kislányok 150 centinél nagyobbra, de az ízületi felszínek, térd, gerinc esetleges későbbi problémáit sem látni most még. Hiszen tulajdonképpen most nő fel az a generáció, aki az élő kísérleti nyúl szerepét önként, dalolva vállalta-az eredmény és a siker érdekében, gondolkodás nélkül. Sőt, hálásan...

Senki sem terhelhető a végtelenségig, mindennek ára van. Hogy mi, az sokszor csak túl későn derül ki. A kérdés inkább az, vajon tényleg megéri mindez? 


via fs-gossips



Hozzászólások