Kajak-kenu - Más emberként tér vissza a megtévedt kajakos
Más emberként tér vissza a megtévedt kajakos

Más emberként tér vissza a megtévedt kajakos

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2018/02/02 11:05

Dudás Miklós a széles közvélemény számára a londoni olimpiát követően lett igazán ismert, amikor is a 200 méteres sprintszámban az igen előkelő 6. helyet szerezte meg. Dudás ezt követően világbajnoki aranyérmet szerzett a váltó tagjaként, ezüstérmes lett a portugáliai Európa-bajnokságon 500 méteren, majd aranyérmet nyert az Európa-játékokon.

A sikerszéria azonban nem folytatódhatott, ugyanis 2016 áprilisában nyilvánosságra hozták, hogy az ominózus Európa-játékokon Dudás pozitív doppingtesztet produkált, tiltott hormonkészítmény nyomaira bukkantak a mintáiban. Pár hónap elteltével jött az ítélet, a Nemzeti Doppingellenes Szervezet doppingbizottsága 34 hónap eltiltást szabott ki rá. Dudás a visszatérés küszöbén áll, ezen apropóból adott interjút a honi szövetségnek.

A 26 éves kajakos a kényszerpihenőt követően újult erővel és hatalmas bizonyítási vággyal vág neki a könnyűnek egyáltalán nem ígérkező felkészülési időszaknak. Az edzésekkel saját bevallása szerint nem állt le, igaz más irányba ment el, belekóstolt egy másik világba is.

"Akkor egyébként éppen az történt, hogy elkeseredésemben – illetve, hogy ne hagyjam abba a mozgást és legyen ezen a téren valami célom is – elkezdtem csak úgy hobbiból felkészülni egy fitnesz versenyre. Kicsit más műfaj, mint a kajak. Hogy más ne említsünk, nem kell annyi állóképesség."

Az eltiltásról is őszintén beszélt az interjúban, kitért az anyagi és a lelki megpróbáltatásokra is.

"Durva bukás volt mögöttem és nem csak anyagilag. Egy álom összetört és hirtelen kikerültem abból a közegből, ami nyolc éves koromtól körbevett. Annak idején ugye április végén - május elején, az olimpiai válogatók kapujában derült ki a doppingvétség és akkor tényleg nagyon összetörtem. Nem mehettem le edzésre, a csapattól is hirtelen eltávolodtam. Nem titkolom, egy jó ideig  depressziós is voltam, de ez valahol érthető dolog. Itthon feküdtem, nem volt kedvem semmihez, amikor pedig a tárgyalások is lezajlottak, csak ültem és néztem ki a fejemből, hogy na, most mihez kezdjek. Volt, hogy elhatároztam, lemegyek edzeni, felöltöztem és az ágyban feküdtem nagykabátban délután négyig. Képtelen voltam bármit is tenni, teljesen elvesztettem az élethez való kedvem."

Ahogy arról korábban Dombvári Bence is beszélt, hasonló esetekben a család, a barátok nyújtják a legnagyobb segítséget.

"Nyilvánvalóan a családom, a barátnőm és az ő családja segített a legtöbbet, ők voltak, akik fogták a kezemet. Bántja is a lelkemet, hogy annyi szomorúságot okoztam nekik, különösen édesanyámnak, és már csak miatta is szeretnék sok mindent jóvá tenni. Most még nem tudom talán hitelesen kijelenteni, hogy szükséges volt ez a pofon, de ha sikerül visszatérnem és egy jó eredményt elérnem, akkor idővel valószínűleg tényleg így fogok gondolni rá. Azt már most is érzem, hogy komolyabb ember lettem. Ez a két év kicsit helyrepofozta a felfogásom."

Dudást a bukás felébresztette, többek között rájött, hogy az élete nem szólhat csak a kajakozásról. Saját bevallása szerint a hamar jött sikerek és a szponzorok érkezése kicsit megbolondította, más dolgok játszották a főszerepet az életében és a fontosnak tartott dolgok, így például a tanulás a háttérbe szorult.

"Nem mondhatom, hogy ezt nem értékeltem, de amíg eközben mindenki tanult – én nem. Inkább csináltam még egy edzést és hiába mondták, hogy mi lesz, ha lesérülsz vagy közbejön bármi. Azt gondoltam, én leszek az egyetlen, akinek nem kell tanulnia, aki nem sérülhet meg, akinek mindig minden álomszerűen össze fog jönni. Hát nem így lett. Az élet felnyitja az ember szemét. Eltelt egy kis idő, elvégeztem egy képzést, mellette a családi vállalkozásban dolgoztam, most beiratkoztam a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakára. Rájöttem, nem áll meg az élet. Korábban nem érdekelt semmi, csak a kajak, egyetlen szálon lógott az életem. Most sokat olvasok, nyelvet tanulok. Szóval szörnyű dolog volt ez az egész, de van benne sok pozitívum is: már nagyon sok mindent másképp látok, másképp értékelek, másképp csinálok és tényleg egy kicsit boldogabb embernek is érzem magam."

Az eltiltást követően volt egy időszak, amikor a feladás is megfordult a fejében, ám ezt hamar elhesegette a gondolataiból és csak egy dolgot tartott a szeme előtt, hogy élni tudjon az utolsó esélyével.

"Nagyon sokszor el is sírtam magam, amikor láttam a tévében a versenyeket. Eszembe jutott, hogy milyen szép, milyen jó életem volt és milyen hülyeséget csináltam. Addig tényleg minden olyan természetesnek tűnt; a repülőutak, hogy megyek autóval Szegedre, hogy jól élek, hogy itt a nyár és indulunk  a srácokkal meg a családdal a versenyekre. Amikor mindennek vége lett, nagyon elkezdett hiányozni. Azt gondoltam, hogy ha még egyszer lehetőséget kapok, akkor nem is az eredmény fog érdekelni – pedig mindig nagyon arra voltam kihegyezve – hanem hogy egyáltalán ott lehessek és újra megélhessem. Az ember sokszor csak utólag értékeli ezeket a dolgokat. Amikor benne van, fel sem fogja, mennyire jó, csak amikor elveszti. Éppen olyan ez, mint amikor egy szakítás miatt véget ér egy szerelem."

Ami pedig a folytatást, pontosabban az újra kezdést illeti, Dudás február 20-án egy melegvizes edzőtáborban kezdi meg a hosszú és várhatóan kőkemény munkát, amely a sikeres visszatéréséhez vezethet, mégpedig Hüvös Viktor csapatával. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Dudás szakít korábbi mesterével, sőt.

"Nem, továbbra is Pál Zoltán és a Fémalk-Bomba AVSE versenyzője maradok. Nagyon sokat köszönhetek Tádénak, a szponzoroknak és az egyesületnek, nélkülük nem tudtam volna átvészelni ezt az időszakot. Viszont a felkészülést másik csapatnál folytatom. Nyilván ismerem az ott sportolókat. Amellett, hogy emberileg is kivételes srácok alkotják ezt a csapatot, a sportban való munkájuk és teljesítményük is kiemelkedő. Tótka Sanyi, Nádas Bence mindig is jó volt, de folyamatosan előre is tudott  lépni. Itt készül Molnár Peti, akivel évek alatt rivalizáltunk kétszázon, Birkás Balázs világbajnok sprinter és vannak a csapatban lelkes tehetséges fiatalok is, mint Kuli István és Szendy Márk. Bízom benne, hogy ha egyesben jó vagyok, akkor össze tudok ülni velük. Nekem tolóemberként nagyon jó hír, hogy bejött az ötszáz négyes. Ez egy relatívan gyors szám, ahol egy dinamikus izomzatú ember kell a negyedik lyukba, aki magas meg nagydarab. Egy „Schwarzenegger” kell hátra, amilyen én tudok lenni, így motivál ez is. A kétszáz egyes annyira lutri szám, annyira nehéz lelkileg, de a csapathajós lehetőség most plusz erőt adott. Másrészt, nekem nagyon tetszik, hogy ők mást csinálnak, mint a többiek. Én abban hittem a sok év alatt, hogy minél többet kell csinálni, minél jobban bele kell dögleni. De lehet, hogy kevesebb is elég lett volna, ha néhány dolgot más vonatkozásban hozzáteszek és akár még eredményesebb is lettem volna. Azt gondolom, hogy a „Kicsi-team”-nél nagyon komoly a szakmai munka, látom, hogy az ott készülő versenyzőknél milyen testalkat változások mennek végbe, hogy folyamatosak az előrelépések. Ezáltal is bizakodó vagyok."

Az eredményekkel kapcsolatban nem szeretne merész kijelentésekbe bocsátkozni, elmondása szerint már annak is örül, hogy az edzésekhez visszatérhet, de azért célként a világkupán való indulást jelölte meg, távlati célként pedig a világbajnokságot.

(Az interjút az MKKSZ készítette)

Hozzászólások