Extrém - Mit keres egy hideg- és kutyaszőr-allergiás ott, ahol csak hideg és kutyaszőr van?
Mit keres egy hideg- és kutyaszőr-allergiás ott, ahol csak hideg és kutyaszőr van?
Fotó: Az első magyar az Iditarodon/Facebook

Mit keres egy hideg- és kutyaszőr-allergiás ott, ahol csak hideg és kutyaszőr van?

Mártha BenceMártha Bence
2018/04/17 13:54

Balogh Ottó nem mindennapi figura. Amikor az volt a kérdés, hogy lecseréli-e az autóját egy prémium kategóriásra, vagy inkább elmegy Alaszkába, hogy mínusz 40 fokos hidegben heteket töltsön a vadonban, és egy kutyaszán mögött lobogva élje át gyermekkori kedvenc írója, Jack London hőseinek életét, ő nem sokat habozott. De hogy a bánatba kerül egy hideg-, és kutyaszőr-allergiás ember oda, ahol más sincs, csak hideg, meg kutyaszőr? Mindjárt elmeséljük.

Az 1973 óta minden évben megrendezett Iditarodot a szervezői csak úgy nevezik, The Last Great Race on Earth (A világ utolsó igazi nagy versenye). Erre a Discovery Channel azzal dupláz rá, hogy szerintük ez a világ legkeményebb versenye. A világ leghosszabb kutyaszánversenye a Yukon Questtel egyetemben (1000+ mérföld, azaz 1700 km), és hogy kontextusba helyezzük, ez mit jelent valójában, képzeljük el, hogy Debrecenben felpattanunk egy kutyaszánra, és elteperünk Londonig. 

Íme az első magyar az IditarodonÍme az első magyar az Iditarodon Fotó: Balogh Ottó

Balogh Ottó elmondta, a versenyen tilos külső segítséget igénybe venni, a hajtók (tanuljuk meg: musher a szakszó) éjjel-nappal mennek, és a 22 check pointon belül csak három kötelező pihenő van, egy egynapos, és két nyolcórás. A többi a musheren múlik. Meg a hidegen, a szél- és hóviharon, a jávorszarvasokon, a földrengéseken és persze a kutyákon. Na, ki kapott kedvet?

Jack London a hibás mindenért!

Balogh Ottó kedvet kapott. És hogy mi veszi rá az embert, hogy komoly összegeket áldozzon ilyen mértékű önsanyargatásra? “Engem Jack London. 7 éves koromban olvastam el a Fehér Agyart, A Vadon szavát és társait. 

Az első német juhászom emiatt kénytelen volt szánt húzni, magam varrtam neki redőnykötélből hámot. Sok évtized telt el míg Lappföldön valódi sarki környezetben, született szánhúzókkal átélhettem az élményt, akkor és ott megállt az idő. 

"A következő tél újfent Lappföldön talált , ekkor már egy hétig expedícióztunk úgy a vadonban egy guide-dal, hogy embert sem láttunk. De ez még mindig a “turista befizeti a programot “ kategória volt, csak ez már egy hétig tartott."

A szánhúzó magányaA szánhúzó magánya Fotó: Balogh Ottó

"Nekem ez a 150-200 km-nyi tapasztalat elég volt, hogy felélesszem a gyerekkori álmot, és döntést hozzak: irány Alaszka, a kutyaszánversenyzés Mekkája, jöjjenek a középtávú versenyek (500 km) amik egyben a nagy Iditarod kvalifikációs versenyei is, és ha sikerül kvalifikálni, akkor lesz végre magyar induló a már 45 éve futó versenyen. Meg is csináltam az Első magyar az Iditarod-on oldalt a Facebookon, hiszen azt tanultam az üzleti életben, hogy merd megelőlegezni magadnak az eredményt, amit a jövőben érsz el. Később kiderült, milyen fájdalmas, amikor nem fogalmaz pontosan az ember...”

Hát akkor irány Alaszka!

Szóval ott tartunk, hogy megvan az akarat, megvan a kalandra a fedezet, és ennyi. A többi nyitott kérdés volt, de Balogh Ottó tudta, mit akar, és ahogy a helyiek mondják, Ha az akarat megvan, meglesz az út is. Az első feladat: kutyák kellenek.

"Hogy fog valaki, akinek nincs 20-25 minőségi versenykutyája, versenyezni Alaszkában? Úgy, hogy leszerződik egy alaszkai hajtóval akinek elég kutyája van, hogy kiállítson 2-3 csapatot is. Ezesetben a B, vagy a C csapat kiadó lehet pénzért, vagy többéves munkáért cserébe. Hogy kerültem ki a döntésem meghozatala után 6 hónappal máris Alaszkába egy Iditarod bajnok B csapatát edzve?" 

Röviden: leleményesség, bátorság, pénz. Bővebben: leleményesség, bátorság, sok pénz. A pénz onnantól megvolt hogy beáldoztam a tervezett új autóm árát a kalandba, én pedig visszaültem a régibe.

A leleményesség ahhoz kellett, hogy nulla helyismerettel és zéró kapcsolati tőkével kellett találjak egy hajtót akinek van elegendő kutyája is, Iditarod tapasztalata is, és elég megnyerő lesz neki egy magyar fickó, akinek 8 nap tapasztalata van szánhúzó kutyákkal, kőkemény 150 km-t mutat a kilóméteróraállás a homlokán, nemrég gerincsérve volt, térdproblémája miatt évek óta nem tud futni, és hidegallergiája van. Ja és kutyaszőrallergiája. A bátorságot innen már nem magyaráznám, a leleményesség meg az volt, hogy bejutottam egy zárt meetingre, kapcsolatokat építettem, és a hajtók közül épp az utolsó évtized legtöbbszörös Iditarod-győztes hajtójával, a négyszeres győztes Dallas Seaveyvel szerződtem le."

A vezérkutyaA vezérkutya Fotó: Balogh Ottó

Az alaszkai születésű Seavey minden idők legfiatalabb győztese, 25 évesen nyerte meg az Iditarodot 2012-ben, amire részben az a magyarázat, hogy édesapja is híres hajtó, háromszoros Iditarod-győztes (fun fact: míg a fiú a legfiatalabb, a fater a legidősebb győztes, tavaly 57 évesen tudott nyerni).

"Az üzleti fortélyaim eddig segítettek, 2015 októberében Alaszka határán pedig átadtak a sarkvidéki télnek. Innen már egyre fenyegetőbben hangzott az, amit a szerződésbe is belevett Dallas: “tudomásul veszem, hogy ugyanazt az edzésmunkát csinálom, mint ő”, vagyis szabadtéri edzés, hóban alvás, versenyszimulációk, olyan kemény edzőprogram, amit az őshonos alaszkai versenyzők közül is csak néhány követett. Ők azok, akik az első helyekre pályáztak."

Pacsit nem ad, de lehúz a térképről

A szánversenyek főszereplői természetesen a kutyák. Balogh Ottó elmondta, a pihenőidőkben a musheré a terep, hiszen ekkor szakáccsá, pincérré, sportorvossá, gyógytornásszá és masszőrré változik a 7-8 órás hajtástól amúgy is hulla fáradt, és jó eséllyel kopogósra fagyott hajtó. De a munka dandárja a kutyáké, akik egészen mások, mint a hobbiból tartott fajtársaik. Ők nem fülvakargatást vagy dögönyözést várnak a gazdájuktól, hanem következetességet és autoritást keresnek. Igazi munkakutyák.

Munkában a csapatMunkában a csapat Fotó: Balogh Ottó

"A szán elé különböző pozícióba vannak fogva a kutyák: a vezérkutya legelöl, utána fordítókutya, csapatkutya, kerékkutya. Ez olyan mint a fociban is van: kapus, védő , középpályás, csatár. Fontos hogy mindenki a neki legmegfelelőbb helyen legyen, másképp a csapat nem éri el a potenciális maximumát."

Különösen a vezérkutya fontos. Kutya és ember közötti bizalom az alaszkai vadonban élet-halál kérdése lehet, és ez különösen igaz a musher és vezérkutya közötti bizalomra."

A hajtó hozzátette, nem hagyományos gazdi-kutya viszonyról van szó, hiszen, ahogy fogalmazott, "csak óvónéni vagyok nekik, nem az én gyerekeim", de azért a kutyás ember nem tud kibújni a bőréből: hiába bérli csak az állatokat, az érzelmi kötelék gyorsan kialakul. Főleg olyan helyzetekben, amikbe egy csapat kerülhet egy 1700 km-es versenyen.

Ez nem a Himalája!

"Az Iditarod az Everesthez képest abban különbözik, hogy míg az Everestnek nekivághat bárki előzetes kvalifikáció nélkül, saját felelősségre, addig az Iditarodon az extrém sportoló a saját életén kívül további 16 életért felel. Ezért kötelező a kvalifikáció, ami előző években teljesített középtávú (500 km-es) versenyek kipipálását jelenti. Ha már összehasonlítás: az Iditarodot kevesebb ember teljesítette, mint az Everest megmászását (a palackos mászásokat is beleszámítva)" - mondta Balogh Ottó.

A körülmények hasonlókA körülmények hasonlók Fotó: Balogh Ottó

"Hogyan telt a két alaszkai félévem? Az Orrvérzésig kutyaszàn! c könyvem éppen erről szól. Dióhéjban az első szezonomban olyan képeket és beszámolókat küldtem haza, hogy a szűk baráti köröm komolyan fontolgatta hogy valami mentőakció keretében hazahurcolnak. Volt itt fagyási sérülés, elfeketedett köröm, életveszély, nagy esések, de három verseny is, aminek a kvalifikáció volt a tétje. Olyan alaszkai indiánokkal, eszkimókkal és fehér őshonosokkal küzdöttem, akik 5 éves koruktól versenyeznek. Akkor sikeres egy kvalifikáció, ha a versenyből nem esel ki, bizonyos helyezés és időeredményt is hozol."

"A három 500 km-es verseny mindegyikét teljesítettem, így első magyarként megszereztem a kvalifikáció jogát a híres Iditarodra.

"Második szezonomban a cél további versenyekkel egy csúcsformába hozott kutyacsapatot állítani az Iditarod startvonalára. Ez meg is történt, méghozzá további két sikeres 500 km-es versennyel: az elsőn megnyertem a Copper Basin Állóképesség különdíjat, amit a helyi indián közösség szavaz meg egy csapatnak. A második versenyem is sikeres volt. A csapatom kicsattanó egészséggel és nagyon jó formában állt a startvonalra."

Isten ujja

"Csakhogy én nem. Én 13 napja nem múló lázzal álltam ugyanazon a startvonalon. Isten ujja. Balszerencse. Akármi. Egy első szakaszra még vállalkoztam, titokban bízva az 1% esélyben hogy elmúlik a láz, de persze csak rosszabb lett."

Az utolsó szájíz így nagyon keserű volt, de el kell fogadni a bölcsességet, amit épp Alaszkában tanultam: az út az, ami. Nem alkudható, csak elfogadni lehet."

Balogh Ottót kint mindenféle gyógyíthatatlan betegséggel rémítgették, de nem hitte el a diagnózisokat. Az állapota azonban nem javult, így az első szakasz után kénytelen volt feladni a versenyt. Amikor Magyarországon megvizsgálták, kiderült, hogy az életét kockáztatta volna, ha tovább versenyez. Sőt, tulajdonképpen már azzal is komoly veszélybe került, hogy nem utazott azonnal haza, hogy alaposan kivizsgálják.

Indul a kvalifikációIndul a kvalifikáció Fotó: Balogh Ottó

Persze, aki Alaszkában kutyaszánozik, az számoljon az életveszéllyel, nem igaz? "Én háromszor voltam konkrét életveszélyben: egyszer egy Richter skálán 7.1es földrengés ért utol minket a Northern Lights versenyen. Volt olyan versenytársam, aki egy Duna nagyságú folyón hajtott, és a körülötte recsegve ropogva széttöredező jég repedésein szökőkútszerűen lövellt fel a folyó vize a jég alól."

"Aztán frontálisan tàmadott rám egy 700 kg-os jávorszarvas, ami nem egy őzike, sem súlyra, sem szelídségre. A harmadik a már említett betegségem volt, ami ha mégis tovább megyek az első szakaszon túl, - mint utóbb kiderült - tüdővérzéssel, agyhártyagyulladással és veseelégtelenséggel kecsegtetett. Végül már én sem tudom, hogy egy 700 kg-os támadó jávorszarvas, vagy a mikroszkopikus méretű vírus és baktérium-e a veszélyesebb... de sikerült mindent túlélni, és az idő múltával már csak a szépre emlékezem: az északi fényekre, a Denalira, a vezérkutyáimra, Foxra és Beatle-re..."

Útravaló Alaszkából

"Mikor ekkora kalandra, ennyire messzire megy az ember - fizikailag és lelkileg egyaránt -, óhatatlanul más emberként tér haza. Az Alfavezér c könyvemben kilenc olyan bölcsességet fogalmazok meg egyfajta kvintesszenciaként, amit Alaszkában tanultam." 

Ezek érdekessége, hogy az európai üzleti életben (ami az én hazai pályám) ugyanúgy igazak, mint az alaszkai vadonban. 

"Az elején utaltam hogy milyen fontos a célokat pontosan megfogalmazni: most már tudom hogy nem azt a címet kellett volna adnom, hogy “Első magyar az Iditarodon” hanem “Első magyar Iditarod finisher”. Vigyázz, milyen célt tűzöl ki, hogy fogalmazod meg. Valóra válik. Néha csak az, nem több, nem kevesebb...”

Hozzászólások