Darts - Csillaghullás is közrejátszott Van Gerwen ötödik győzelmében
Csillaghullás is közrejátszott Van Gerwen ötödik győzelmében
Fotó: Facebook/Michael van Gerwen official

Csillaghullás is közrejátszott Van Gerwen ötödik győzelmében

Szentimrei KristófSzentimrei Kristóf
2019/10/14 17:04

A világelső Michael van Gerwen nyerte idén az év legkülönlegesebb dartsversenyét, a dupla beszállós World Grand Prix-t. A holland klasszis sikeréhez ezúttal a riválisok botlása is kellett. Meglepő és különleges történések sora történt az elmúlt héten Dublinban, amiket Van Gerwen ötödik itteni győzelmének tiszteletére öt pontba szedtünk össze.

1. MvG újra ötszörös bajnok

Ha valami a papírformának megfelelően alakult, akkor az a győztes kiléte. Michael van Gerwen ahogy oly sok mindent, úgy a "Dublin Dominátora"-szerepet is átvette Phil Taylortól. A visszavonult 16-szoros világbajnok 11 elsőségével az 1998 óta megrendezett World Grand Prix-n is csúcstartó, az utóbbi években viszont Van Gerwen vadászterületévé vált ez a verseny is. A hollandnak már csak amiatt is különleges lehet ez a helyszín, mert PDC-s pályafutása itt kapta meg a kezdőlöketet azzal, hogy az első nagy tornáját épp az ír fővárosban nyerte 2012-ben.

Hét év elteltével már 33.(!) major-trófeáját "vághatta zsebre", 2019-ben pedig a negyediket a világbajnokság, a Masters és a Premier League után. Ráadásul utóbbi kettő versenyen is már ötödik győzelmét aratta, hasonlóan a World Grand Prix-hez.

Bár igazán nagy névvel nem kellett megmérkőznie az elmúlt héten, Van Gerwen végig hozta a tőle megszokott kiemelkedő játékot. Csak az első meccsén nem zárt 90-es átlag felett, amely dupla beszálló nélkül 100 körüli átlagokat eredményezett volna (a dupla beszálló jelentése, hogy csak a dupla szektor megdobásával lehet elkezdeni a pontok fogyasztását az adott legben). 17 megnyert szettje mellett (mert hogy a vb-hez hasonlóan itt is szettekre megy a játék) csak négyet veszített el, és a döntőt is simán, 5-2-vel húzta be Dave Chisnall ellen.

Szóval bárki is állt volna MvG útjába az elmúlt napokban, ismét kőkemény feladat lett volna legyőzni őt. Úgy tűnik, a versenyek szempontjából nyugodtabb és ezért kicsit motiválatlanabb nyara után újból erőre kapott a holland dobógép, és az ősz során megrendezésre kerülő számos major torna ismét meghozta az étvágyát. Ez pedig azt vetíti előre a következő hetekre, hónapokra, hogy megint Van Gerwen az, akit le kell győzni a többieknek.

2. Áldozatszedő kör

A "többieken" elsősorban a főbb vetélytársak értendőek, akik közül viszont szinte mindenki kihullott ideje korán, megkönnyítve ezzel Van Gerwen útját a trófeáig. Másodiknak lenni nem szerencsés, de ezúttal a második forduló sem volt az a Nagyok számára, akik így már a legjobb nyolc közé sem jutottak el. Persze az utóbbi években már rendkívül kiegyensúlyozott PDC-s mezőny miatt nem lepődtünk meg, hogy már a nyitókör is hozott meglepetéseket, melyek közül egyértelműen a legnagyobb a 2017-es győztes és a torna előtt még világranglista-3. Daryl Gurney kiesése volt.

Az viszont már korántsem szokványos, hogy egy torna nyolcaddöntőjében a hat kiemelt játékosból öt is elvérezzen (az első nyolc volt kiemelve).

Kezdődött mindez James Wade, a torna kétszeres győztesének búcsújával. A balkezes angol az első szettet még megnyerte, és már a másodikban is brékelőnyben volt honfitársa, Mervyn King ellen, aki viszont ekkor robbantott egyet egy 180-as dobás, majd rögtön rá egy 100 feletti kiszálló képében, amivel a maga javára fordította a mérkőzést. Bár a 3-1-el végződő találkozó nem igazán volt magas színvonalú, King azért hét darab maximumot is termelt, és az utolsó 11 legből csak kettőt engedélyezett Wade-nek.

Az újabb angol házi csatában szintén az esélyesebb húzta a rövidebbet, az idei vb-döntős Michael Smith ugyanis nem bírt az amúgy kiváló szezont futó Ian White-tal. Ennek a meccsnek az előzőhöz hasonló forgatókönyve volt, a nyitószettet még Smith vitte el, de utána ellenfele vette át az irányítást, aki meg sem állt a győzelemig.

043_dpa-pa_190321-99-490297_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

A nap legnagyobb nevű kiesője azonban a zárómérkőzésen született meg, ugyanis Gary Anderson továbbra sem tudott visszatérni arra a szintre, amelyen az éve elején bekövetkezett hátsérülése előtt volt. Mostani korai búcsúját a borzalmas kiszállózása eredményezte (6/29) Chris Dobey ellen, ami sokáig a gyenge pontját jelentette a pályafutásának, viszont a többek közt két világbajnoki címmel tarkított időszakát már nem jellemezte. Szerencséje, hogy két éves a világranglista, mert így a tavalyi sikeres szezonjának pontjai még nem esnek ki, és ezáltal gyengébb eredményei ellenére stabilan ott maradhat a legjobb négy között (jelenleg harmadik Gurney nagy pontvesztése következtében).

Gondoltuk, egy ilyen "csillaghullós" este nem ismétlődhet meg ugyanazon a versenyen, aztán rögtön a másnap újabb meglepetéseket hozott. Az még mondjuk kevésbé a váratlan kategóriába tartozik, hogy egy háromszoros világbajnok legyőz egy egyszerest. Persze azt gyorsan tegyük hozzá, hogy Glen Durrant még a BDO égisze alatt nyert vb-címeket az elmúlt három évben, míg Rob Cross a 2018-as elsőségét a jóval erősebbnek titulált PDC mezőnyében szerezte, így utóbbi játékos számított az esélyesnek. Ugyanakkor Durrant már a nyár legrangosabb dartseseményén, a World Matchplayen is bebizonyította, hogy igenis a PDC élmezőnyébe való, hiszen legyőzte a másik háromszoros világbajnok Van Gerwen-t, majd egészen az elődöntőig menetelt. Szóval összességében nem esett le senki hüledezve a székéről, hogy az idősebbik angol egy szoros, színvonalas küzdelemben gyűrte le a világranglista-2. Crosst.

Az már több dartskedvelőnek szemet szúrhatott, hogy Peter Wright nem bírt a holland Jermaine Wattimenával. Pedig a közönségkedvenc skót ezúttal nem váltotta le a korábbi nyilait (hajának dizájnját persze igen), a probléma egész egyszerűen abban gyökeredzett, hogy Wattimena kiválóan játszott, és hogy a fontos pillanatokban az ő akarata érvényesült.

Így maradt tehát magára Van Gerwen a favoritok közül Dublinban, ami számára a lehető legjobb forgatókönyvnek bizonyult.


A képen látható favoritok közül csak Van Gerwen élte túl az első két kört az idei World Grand Prix-n (a kép egyébként már a következő nagy versenyt, a Bajnokok Ligáját harangozza be)A képen látható favoritok közül csak Van Gerwen élte túl az első két kört az idei World Grand Prix-n (a kép egyébként már a következő nagy versenyt, a Bajnokok Ligáját harangozza be)Fotó: Facebook/PDC

3. Akiktől már régóta vártunk egy Nagy Dobást

Természetesen az éremnek van egy másik oldala is. Ugyan hullottak a tornán az ismertebb játékosok, mint a legyek, előtérbe kerülhettek olyanok, akik már ácsingóznak ideje egy nagyobb eredményre, és akik szintén komoly játékerőt képviselnek. Ezúttal kifejezetten olyan dartsosok jutottak el a végjátékig, akikben tudtuk, hogy sokkal több van, mint amit az elmúlt években leraktak az asztalra (pontosabban a táblára). Az egyikük egyfajta visszatérő, a másikuk pedig a fiatal generáció talán most beérett nagy üdvöskéje.

Előbbi személyében Dave Chisnall-t tisztelhetjük, akinek három évet kellett várnia arra, hogy újra nagy verseny döntőjébe jusson. Legutóbb a 2016-os Players Champiosnhip Finals-ön játszott major-finálét, ahol az a Van Gerwen győzte le őt, aki ezúttal is megakadályozta őt első nagy címének megszerzésében. Azt mindenki tudta, hogy nagyon jó keze van ehhez a játékhoz. Ő az a tipikus "Ha egy üzlet beindul..." versenyző, legalábbis ami a 180-akat illeti. Viszont az elmúlt esztendőkben egy komolyabb tornán sem tudott végig kiegyensúlyozottan játszani, így pedig nagyon fellángolások se voltak az eredményeit illetően.

Ezek után tulajdonképpen a semmiből jött ez a döntős szereplés "Chizzy"-nél, aminek oka nem véletlenül az, hogy ő mutatta az egyik legstabilabb játékot a versenyen. Hasonlóan Van Gerwenhez, a 40. életévében járó angol is csak egy mérkőzésén ment le 90-es körátlag alá, miközben nem kevesebb, mint 30 darab 180-at dobott, aminél többet senki nem produkált az idei World Grand Prix-n. És bár a döntő eredménye egyáltalán nem mutatja, bizony Chisnall a legjobban Van Gerwen ellen játszott. Szinte az összes szettet szorossá tette (a hétből öt játszma zárult 3-2-es eredménnyel), mégis, hiába dobott 12(!) maximumot és kiszállózott 46%-os hatékonysággal, 5-2-es vereség lett a vége. Most ezt a lendületet kell továbbvinnie, hiszen a nagy tornák csakúgy özönlenek majd az elkövetkezendő időszakban, így bőven lesz lehetősége arra, hogy végre megtörjön a jég az első major trófea képében.

Ahogy bizonyíthat még ősszel jó pár alkalommal Chris Dobey is. Már 2015-ös PDC-be érkezésekor nagy jövőt jósoltak neki, de erre tulajdonképpen a legutóbbi világbajnokságig nem adott bizonyosságot. Akkor viszont egy hatalmas, thrillerbe illő meccset vívott Gary Andersonnal, melyen megmutatta, mekkora tehetség is ő valójában. Ugyan azóta a nagy tornákon nem alkotott maradandót, a kisebb versenyeken jól szerepelt, és csak idő kérdése volt, mikor dobbant egyet egy major eseményen is.

Dobey.jpg Fotó: Facebook/PDC

Ez végül az idei World Grand Prix-n következett be, ahol Dobey elődöntős teljesítményével szintet lépett, hiszen korábban egyik komoly presztízsű versenyen sem jutott be a legjobb négy közé. Ráadásul közben revansot is vett Andersonon a vb-n elszenvedett vereségért, valamint a következő meccsén azt is megmutatta Ian White ellen, hogy a kiesés küszöbén sem esik kétségbe. Van Gerwen és az elődöntő együtt még túl nagy falat volt a számára, de talán arra sem kell már sokáig várni, hogy egy neves viadal végjátékában is számolni kelljen vele.

4. Feltörekvő háromszoros világbajnok

Egy befutott versenyző, aki mégis minden áron bizonyítani akar. Glen Durrant mondhatjuk, hogy tropára nyerte magát a darts másik szervezete, a BDO versenyein, és a darts közönsége már tűkön ült, mikor hozza meg a döntést, hogy a PDC-ben próbálja meg learatni a babérokat. Végül 2019 lett az az év, melyben elhatározta magát a 48 éves angol a váltás mellett, és bár az első néhány hónap nem volt könnyű számára ebben az új atmoszférában, azóta valósággal magába szívta azt.

Már a júliusi World Matchplayen is teljesen magával ragadta az a hangulat, ami a televíziós PDC-versenyeken uralkodik. Többször nyilatkozta akkor, mennyi pozitív energiát merít abból a szeretetből, amit a közönségtől kap. És bizony azért is mondhatta el ezt jó párszor, mert nyerte egymás után a meccseket Blackpoolban.

Durrant.jpg Fotó: Facebook/PDC

Az ottani elődöntő valami újnak a kezdete volt Durrant pályafutásában, és ennek a bizonyítékát láthattuk Dublinban azzal, hogy "Duzza" újra eljutott a legjobb négyig egy major versenyen. Bármilyen furcsa kimondani, a háromszoros világbajnok még csak feljövőben lévő játékos a PDC palettáján, ugyanakkor hamarosan már könnyen lehet, hogy a szervezet legjobbjaival kell egy lapon említenünk (vagy talán már most is). A legtöbbünk nem lepődne meg, ha már a decemberi világbajnokságon valami igazán ütőset alkotna, netán megszerezné negyedi dartsvilágbajnoki címét. Tudunk már olyanról, aki a BDO-s sikerek után szinte egyből berobbant a PDC-be egy vb-elsőséggel karöltve, ráadásul hasonlóan nem fiatal korban tette mindezt. Ő Raymond van Barneveld, akit a sportág rajongóinak aligha kell bemutatni.

5. 170-es kiszálló oda-vissza

Persze nem csak kiemelendő teljesítmények, hanem különleges pillanatok is voltak, melyek miatt emlékezhetünk majd az 2019-es World Grand Prix-re. Ezek közül talán az igazán felejthetetlen Michael van Gerwen és Mervyn King mérkőzésén történt. Ennek a negyeddöntős összecsapásnak eleve pikantériát adott, hogy King az idei UK Openen legyőzte a világelsőt 10-6-os legarányban. MvG most visszavágott az angolnak, de nem is ezt volt a mi szempontunkból a lényeges, hanem hogy a második szettben mindketten 170-es kiszállót produkáltak. Egy mérkőzésen is ritkán lehet látni olyat, hogy több is születik a legmagasabb kiszállóból, nem is beszélve arról, ha néhány játékon belül történik meg mindez. Szóval köszönjük srácok ezt az "adok-kapok"-ot, egy élmény volt!

+1. Egy kis nosztalgia: a kilencnyilas bull-lal az igazi

Bár a dupla beszálló miatt a World Grand Prix-n még nehezebb kilencnyilast dobni, volt, hogy egy meccsen dobtak kettőt belőle Dublinban! Természetesen a találkozó egyik résztvevője a legtöbb kilencnyilast elszenvedő James Wade volt, aki először dobta meg a tökéletes kört, majd jött a válasz a skót Robert Thorntontól. Alapvetően egy meccsen két kilencnyilas csak kétszer született ezen kívül: Phil Taylor a 2010-es Premier League döntőjében (ki más, mint Wade ellen), majd Michael van Gerwen a 2017-es UK Open selejtezőjében dobott egymaga kettőt.

Tehát csak a World Grand Prix-n született eddig olyan, hogy egy meccsen mindkét játékos dobjon kilencnyilast.

Íme a dartstörténelmi esemény:

Ez már csak amiatt is különleges, mert a dupla szektoros kezdés miatt a játékos nem tud kevesebb pontra lemenni hat nyíl után, mint 161, így biztos, hogy a tábla közepébe kell találnia a végén, vagyis csak bull-lal szállhat ki az utolsó nyílból. Ezért Brendan Dolan beceneve a "The History Maker", hiszen valóban történelmet írt a 2011-es elődöntőben azzal, hogy első dartsjátékosként dobott dupla beszállós kilencnyilast. Ilyenből sajnos nem láttunk egyet sem az elmúlt öt évben, és biztosan nem fogunk még legalább egy évig.

Viszont az újabb nagy dartsos esemény kis túlzással a nyakunkon van, hiszen a legközelebbi hétvégén rendezik meg a Bajnokok Ligáját, ahol a világranglista legjobb nyolc játékosa száll majd harcba a végső győzelemért. Eljött tehát újra az esély Michael van Gerwen számára, hogy az utolsó még hiányzó major-trófeát is begyűjtse.

Hozzászólások