Egyéni - Az első 35 km tempó
 Az első 35 km tempó

Az első 35 km tempó

HosszabbitásHosszabbitás
2015/02/03 10:50

Ha az edzőtábori érzéseket és állapotokat kellene egyetlen #cuki gifben megjelenítenem, akkor :

[/video]

Itt pedig szeretném megjegyezni, hogy nagyon-nagyon köszönöm Horváth Andinak, hogy 2.5 héten át minden egyes nap segített, helyretette a rendszert. Nagyon jó a csaj! Ajánlom mindenkinek szeretettel. :)

Egy edzőtábor célja persze nem az, hogy teljesen kihajtsa magát az ember, viszont a bébi módba kapcsolás:

alszol-eszel-edzel-alszol-edzel-eszel-alszol

teljesen normális állapot. Kikapcsolsz, nincsenek napi zavaró körülmények, nincs hajtás, nincs időhiány. Minden zajlik a maga csendes és lassú menetében. Lehet, hogy unalmasnak tűnik, de az edzésekkel annyi ingert szabadít ránk az edző, hogy nincs energia ezen agyalni. Jó csendben lenni, jó szütyörögni.

Az első hét

150km-es héttel indítottam, de tulajdonképpen folytattuk az otthoni munkát. Ebben volt egy 25km hét végén, ebből 20km-t kellett tempósabban futni. 3:55-ös átlaggal.

A második hét

178km.  A minőség és mennyiség terén is rekordom. Zoli vasárnapra tette a 35 km-t, benne 30 km tempósabb futással. Nagyon izgatott voltam  mert ilyen mennyiséget csinálhatok, de ez a 30 km tempós rész még jobban érdekelt....

  • mert az első ilyen igazán maratoni dolog
  • mert letesztelhettem a frissítést-melyik kilométernél mit, mennyit (van még mit finomítani)
  • kicsiben érezhettem, milyen az izomzatom, milyen lesz a Nagy Napon
  • megismerhettem egy új részemet, felmérhettem a gyengeségeimet, gyakorolhattam a koncentrációt, előjöttek az erősségek

A történet nem volt egyszerű. Eredetileg Dávid jött volna velem. Úgy gondoltam, ha az első ilyen hosszú futáson mellettem van, biztonságot ad, megvéd bárkitől és bármitől. (kutyák, emberek, madarak, bármi) Úgy alakult, hogy reggel defektet kapott a bringa kereke. Elindultunk, hogy béreljünk másikat. Azért ragaszkodtunk az újhoz, mert egy nagyobb körön szerettem volna futni, ahol több a sík rész és nem kell 7-szer felmásznom egy dombra, ahol kapom a pofaszelet. Valamint jobb lett volna az egyenletes futás gyakorlása tekintetében. Ez a terv is meghiúsult. Nem találtuk a kölcsönzőt. Akkor már egy órát elbénáztunk, kezdtem éhes lenni, meg ideges, hogy miért pont ma és most történik ez. Végül a kisebb körre kényszerültem, (4,3 km.) Dávid onnan adta be a frissítőmet. Egyedül álltam neki, megcsináltam. Bevallom, nagyon büszke voltam. Jó érzés. De ezt mindenki tudja, sokan érezzük ezt egy jó edzés után. :)

Magam is meglepődtem, hogy amint elkezdtem a feladatot, minden "probléma" eltörpült. Fókusz, pályára állás, a 30 km-em 1:54:59, 3:50-es átlag. Elégedetten futottam tovább a levezető 2 km-t.

3

A tempó nem viselt meg. Elkaptam a ritmust, amennyire lehetett, a szél és emelkedő pedig nem öl meg, csak megerősít. :)

26 km-nél viszont éreztem, amikor a pofaszeles emelkedő volt, hogy egy pillanatra elegem van:  kapja be ez az egész szél dolog, utálom. Az az egy darab 1000 m 4:00 lett. Utólag elemezve, ezt a pici pillanatot kell legközelebb elkapni. Nem azért, mert behozhatatlan volt, vagy annyira nagy hiba. Viszont ha egy szint közelében leszek és 2 mp is lényeges egy karrier szempontjából, ezek a negatív gondolatok, ha időben elkapom, nem vetnek vissza 2 mp-et sem.

Örültem az edzésnek. Örülök minden lefutott kilométernek, ami ahhoz visz, hogy javítgassam a hiányosságokat, fejlesszem magam és lépegessek a magam szintjén feljebb. Edzem, aztán odateszem magam. Rotterdam. Április 12. Ez a dátum pörög a fejemben nap mint nap. Motivációnak kiváló. #szivecske

Hozzászólások