Atlétika - Bár egy rögbisérülés kettétörte a pályafutását, a világcsúcstartó űridővel térne vissza 400 méteren
Bár egy rögbisérülés kettétörte a pályafutását, a világcsúcstartó űridővel térne vissza 400 méteren
Fotó: Europress/AFP

Bár egy rögbisérülés kettétörte a pályafutását, a világcsúcstartó űridővel térne vissza 400 méteren

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/06/04 10:03
Wayde van Niekerk ideges volt. Pedig egy olyan kaliberű atléta számára, amilyen ő, egy február közepén, füvön rendezett, nem hivatalos verseny 100 méteren pusztán csak formalitás kellett volna, hogy legyen. Egy rutinfeladat, egy könnyed kis edzés. A dél-afrikai sprinter számára, azonban nagyon is volt tétje a dolognak. Nem is kicsi.

Eldördült a startpisztoly, Van Niekerk kilőtt a gépből, lenyomta a száz métert, az idő pedig kézi méréssel lett 10.20. Tucateredmény, gondolhatnánk, ez neki mégis rengeteget jelentett. 

Az elmúlt két év tele volt kétségekkel a számára. Itt azonban most végre volt valami bizonyosság. Bizonyosság arra, hogy a teste képes még teljes gázzal száguldani. 

"Iszonyúan feszült voltam, és tele voltam kérdésekkel" - ismerte el Van Niekerk. "De úgy döntöttem, mindezt félreteszem, és megnézem, hogy a testem mit akar."

Néhány nappal később a 400 méter olimpiai címvédője odaállt, hogy lefusson egy újabb 100 métert, és most egy órán belül egy 200-at is. Ezúttal pályán. Az óra 10.10-nél, illetve 20.31-nél állt meg. 

"Ez a két futás megmutatta nekem, hogy megvan a sebességem, és továbbra is megvan az erőm, ami a sérülésem előtt is megvolt. Mindez komoly önbizalmat adott."

El is érkeztünk tehát a sérüléshez. Ahhoz a bizonyos sérüléshez, amely két részre osztja a pályafutását. Egy 2017 októbere előtti, és egy azutáni részre. Akkoriban ő volt az uralkodó olimpiai és világbajnok 400-on, azonban az a döntése, hogy részt vesz egy jótékonysági rögbimeccsen hamarosan megálljt parancsolt a karrierjének. Elszakadt a belső és az oldalsó meniszkusza, valamint az elülső keresztszalagja is. 

Egy fizikai fájdalmakkal teli időszak, majd egy hosszú, magányos rehabilitáció következett a számára. A legnehezebb azonban az volt, hogy mindeközben a bűntudat érzésével is meg kellett küzdenie. 

"Senkit nem okolhatok a történtek miatt. Én hoztam meg a döntést, hogy rögbizni fogok, az én felelősségem, hogy ebbe a helyzetbe kerültem. Ezt vállalom is, de ettől még nagyon nehéz volt, mert folyton az járt a fejemben, hogy bár ne játszottam volna azon a meccsen. De kész, megtörtént, és rájöttem, azzal, hogy hibáztatom magam, nem fogok tudni a korábbiaknál erősebben visszatérni."
Sérülés után - békét keresve a káoszban

Van Niekerkre már akkor is jellemző volt a folyamatos önvizsgálat, amikor rendben mentek a dolgai. A sérülést követően persze még inkább.

"Az, hogy kétségeid vannak, része a folyamatnak. A sérülésem előtt is elég sokat kételkedtem. Nagyon kritikus és kemény vagyok magammal, ami állandó kétségekhez és rengeteg kérdéshez vezet."

Egy komoly sérülés után a sportolónak bizony végig kell járnia a gyász különböző fázisait. Jön a tagadás, a harag, a depresszió, szerencsére Van Niekerknek nem tartott sokáig eljutni az utolsó szintig, az elfogadásig.

"A körülöttem lévők átsegítettek a sötét időszakokon, amikor a negatívumok újra és újra visszakúsztak a fejembe. Nekik is köszönhetem, hogy sikerült meglátnom a pozitívumokat és békét találni a káoszban."

"Ami a mentális részt illeti, sokat gyakoroltam, hogy magabiztos legyek olyan helyzetekben is, amikor nem alakulnak jól a dolgok. Most már szilárdan állok a lábamon, tudom, ki vagyok és miben hiszek. Ez hajt előre. Tisztában vagyok a képességeimmel, és tudom, mit érhetek el. Ezért is tudok minden korábbinál keményebben dolgozni azért, hogy sikeresen térjek vissza."

A fejlődés fokozatos volt, de korántsem egyenletes. Ritkán az. Az azért látszott, hogy jó irányba mennek a dolgok, még ha időnként vissza is kellett fordulnia.

"Egy ilyen sérülésnél van jó néhány pont, amikor vissza kell lépni egyet azért, hogy felelős döntést tudj hozni, és ne okozz magadnak újabb sérülést. Elővigyázatosan, de azért feszegettem a határaimat, igyekeztem nem túlzásba vinni semmit. Lassan, de biztosan kezdtünk rájönni, merre is kell haladnunk."

Úgy volt, hogy tavaly elindul a dohai világbajnokságon, azonban újabb térdproblémák jelentkeztek, úgyhogy vissza kellett lépnie. Ezen a szinten a sportolók egy nagyon vékony mezsgyén járnak a kiváló erőnlét és a teljes bukás között. 

"Élsportolóként mindig van, hogy itt fáj egy kicsit, ott fáj egy kicsit. Ez része a játéknak, ezeket nem lehet megúszni. Fontos azonban folyamatosan ellenőrzés alatt tartani őket és apránként építkezni. Most már érzem, hogy megvan az erőm és a sebességem ahhoz, hogy elkezdjek rámenni a korábbi legjobb időimre. Most már ezekre fókuszálok."
Világcsúcs: "motivál, hogy keményebben dolgozzak"

Amikor szüksége van egy kis emlékeztetőre, hogy milyen is az, amikor minden klappol, akkor megnézi a riói olimpia 400-as döntőjét. Amikor kilőtt a rajtgépből a nyolcas pályán és vissza se nézett a célig.

Edzője, 'Tannie' Ans Botha a lelátóról figyelte, ahogy tanítványa learatja az elvégzett munka gyümölcsét, és fut egy elképesztő 43:03-as világcsúcsot. Wayde számára pedig minden egyes újranézés alkalmával egyre inkább kézzelfoghatóvá válik a teljesítménye.

"Egyre inkább valósággá válik a számomra. Hálás vagyok, hogy ez megtörténhetett velem. És ez motivál, hogy még keményebben dolgozzak azért, hogy képes legyek a következő években ezen a szinten versenyezni. Iszonyúan éhes vagyok a jó eredményekre, úgyhogy feszegetem rendesen a határaimat."

Még mindig ő az egyetlen ember a Földön, aki 10 másodperc alatt futja a 100 métert (9.94), 20 másodpercen belül a 200-at (19.84), 31 másodperc alatt a 300-at (30.81) és 44 másodpercen belül a 400-at (43.03). 

És, hogy cél-e a 43-on belüli 400 méter?

"Naná, hogy be akarok menni 43 alá, például azzal, hogy javulok 100-on és 200-on. Szerintem minden adottságom megvan ahhoz, hogy mindhárom számban nemzetközi szinten versenyezzek."
Élet a karantén idején

Az elmúlt hónapokban a kijárási korlátozások miatt nem tudott úgy és annyit edzeni, amennyit szeretett volna. Ráadásul edzőjével, a 78 éves Bothával sem tudott a hagyományos módon együtt dolgozni. Viszont mások mellett ő is intézte mesterének a bevásárlást.

"Megálltam odakinn, a kapun kívül és úgy kérdeztem meg tőle, hogy hogy van. Számára most az a legbiztonságosabb, ha otthon marad. Rendkívül motivált, nagyon szeretne úgy dolgozni velünk, ahogy régen. Ezért a mi felelősségünk is, hogy vigyázzunk rá."

Miközben Van Niekerk nagyon rajta volt, hogy visszatérjen és részt vegyen a 2020-as olimpián, azért látja a jó oldalát is annak, hogy elhalasztották a tokiói játékokat.

"Így több időnk van, hogy dolgozzunk olyan dolgokon, melyek különösen nagy figyelmet igényelnek. Meg kell nézni szépen aprólékosan, hogy miben lehet még előrelépni."

Készen állni az új nemzedék jelentette kihívásra

Amíg távol volt, végignézhette, ahogy felnő egy új generáció 400 méteren. Ott van Steven Gardiner, Michael Norman és Fred Kerley is. Van Niekerk emlékszik a saját áttörésére 2015-ből. Amikor először bement 44 másodperc alá a párizsi Diamond League-versenyen, majd amikor 43.48-at futva világbajnok lett Pekingben. Pont annyit futott akkor, amennyivel Gardiner megnyerte a tavalyi vb-t Dohában. 

"Borzasztóan tisztelem őket. Én is keresztülmentem azon, amin ők. Tudom milyen, amikor az ember iszonyúan eltökélt és tombol benne a sikeréhség. Ebben a fázisban a sportolók bármire képesek, úgyhogy nagyon is komolyan veszem a kihívást, amit ők jelentenek."

De, ahogy Rióban, ezúttal is csak a saját pályájára figyel majd.

"Csak magamra kell, hogy fókuszáljak. Arra, hogy hová akarok eljutni mint sportoló. Arra, hogy mit akarok elérni. Így maradhatok elöl, így fejlődhetek, így lehetek egyre erősebb. Bárki is tűnik fel időközben, én vállalom a kihívást. Győzzön a jobb!"

worldathletics

Hozzászólások